Mi a véleményetek erről a versről?

Minden véleményt, kritikát szívesen fogadok.

Hideg libabőr alszik a takaró alatt,

Még nem volt ideje felmelegedni.

Az utca fénye a plafonon szaladt,

A sötétséggel akart összekeveredni.

Mintákat festett fel, levelekről a falra,

Emlékeket rég megbarnult képekről,

Ahogy próbált tanítani a dalra,

És mikor nem ment megint elkezdtük előlről.

Ahogy arca ráncaiban láttam a múltat,

S keze munkájában ott volt a jövő.

Szemem ma is folyton utána kutat,

És őt idézi minden piros hajnal, szellő.

Túl sok telet éltem túl, amíg ide értem,

Most lágy meleg akkor csonttörő hideg,

És azt, hogy megérdemlem ma is kétlem.

Ezernyi tüskét hátamon magammal viszek.

Csetlettem, botlottam megfagyott föld-rögökben,

A puszta rét fel akart engem falni.

A gyermeket bent tartottam börtönben,

Így senki sem hallotta, hogy meg akar halni.

Sírva kerestem koszos, hűvös menedéket,

Mit leromboltak amint megtaláltam,

Ordítva kérdeztem "Mit akar az élet?"

Nem kaptam rá választ, talán nem is vártam.

Nehéz volt akkor és ott jó gyermeknek lenni,

Mikor a világ össze akart törni.

Megtanultam kezem a szám elé tenni,

Csendben kiálltani, és hamarabb felnőni.

Emlékszem, hogy féltem mikor mélyebbre néztél,

Talán meglátod amit belül rejtek,

És tudom te is pont ugyanúgy féltél,

Megnyitottak egymásnak az ölelő csendek.

Most hallom ahogy a szél fújja az ablakot,

Karjaid menedéke meleg, szótlan.

Hallom a szélben a régi dallamot,

Te pedig egy tüskét ismét letörsz rólam...