Miért nincs saját ötletem festéshez?

Nincsenek olyan gondolataid amit a festésben ki tudsz fejezni, nincsen "tehetséged". Ettől még lehet jó technikád, a másolás pl. azt fejleszti. De mi lenne, ha lehunynád a szemed, és azt festenéd, amit ott látsz?

Én pl. pont fordítva vagyok: rengeteg kép van a fejemben, élesen látom, de még nem találtam meg azt a technikát, amivel ezt vissza tudom adni másoknak. Régen ceruzával rajzoltam, de ahhoz már nincsen türelmem, aztán photoshoppal festettem, de abban még nem jutottam el arra szintre, hogy pontosan azt adjam vissza, ami a fejemben megszületett.

A saját ötlet úgy jön, hogy befelé figyelsz. Közben tanulmányozod azoknak a munkásságát, akik mondanak neked valamit, akiknek a művei "megszólítanak".

Időpont dec. 28. 13:07

Rég láttam ennyire soviniszta förmedvényt, mint ez a hozzáfűzés.

Meglehet, nem is rajzolni, festeni szeretsz, hanem csak az alkotást igényeled. A teremtést, a létrehozást, nem pedig az önmegvalósítást, önkifejezést.

Szerintem, aki belső kényszerből szeretné kifejezni önmagát rajzolással, festéssel az firkál. Mit? Mindent, ami eszébe jut! Nekem két állapotom van, amit megkülönböztetek, amikor muszáj rajzolnom, festenem, mert jön egy késztetés. Lehet nappal vagy éjjel, nekiülök firkálok, rajzolok, festek. A másik helyzet, mikor nem konkrét elképzeléssel állok neki alkotni, hanem modellről, látványtól. Persze, van egy harmadik verzió is, amikor munkából alkotok, megrendelésre. Ennek a beindulása döcögősebb, de közel 30 éves gyakorlattal már tudom, miként találjak magamban indíttatást mindehhez. Amikor megvan az ötlet, vagy a közös nevező, akkor már ezt is élvezem. :-)

Négy csemetémből három imád alkotni. Egyik lányom díszvirágokat készít, kettő csemetém szeret rajzolni, festeni. Kisebbik fiam ráadásul a Kisképzőbe jár és imádja. Hozzám hasonlóan áll az alkotással, amikor jön a késztetés éjjel vagy nappal ő kirajzolja, kifesti magából. A negyedik gyermekem, nagy fiam nem szeret alkotni. Ő más területen hasznosítja képességeit sikeresen.

Ez csak az én meglátásom, nincs kőbe vésve. Kicsit tedd félre az akvarellt, avval már túltoltad a dolgot. Keress új eszközöket, technikákat. Ha jól olvasok a sorok között, manapság szinte rutinból festegetsz. Ugyanazon téma, újra és újra ... és újra... Az nemigen használ az ihletnek!

Van más hobbid is? Mert nem ártana kikapcsolódni kicsit! Mozdulj ki otthonról! Sportolj, kirándulj, szórakozz, éld az életed. Ha úgy érzed, most ezt a helyzetet, tárgyat, embert lefotóznád, akkor örökítsd meg inkább rajzolással, vagy akár akvarellel. Nem feltétlenül kell fejből, emlékezetből, az is jó, ha modellként használod. (vagy lefotózód és az alapján) De könyörgöm, ne madár legyen! ;-)

Belső indíttatásból, önmegvalósításból nem minden művész képes alkotni! Butaság, amikor azt mondja valaki, akkor nem is vagy művész! Menj el galériákba, kiállításokra, múzeumokba, meglátod a művészek fele modellek alapján alkotott, némelyik világhírű dolgokat.

Szeretnék segíteni, de mint itt a legtöbben én sem vagyok rajzoktató, tanár, pedagógus, az külön szakma! Nem könnyű tanácsokat adni, de még nehezebb a kérdésekre jól válaszolni.

A lényeg, soha ne csüggedj, ne add fel! Az életre nincsenek szabályok! Nem lehet jól vagy rosszul csinálni, csak jót vagy rosszat cselekedni. Az alkotásnak mindig vannak hullámai, hol lent, hol fent van az ember. Jómagam is éltem már meg több alkotási válságot, de túléltem. :-) Hamar ráébredtem, az életben sokszor padlót fogunk, újra és újra fel kell állni, leporolni magunkat, menni tovább.