El olvassátok őket? (saját)

Valami dul a fejemben,

valami amitől bátor leszek,

szavak hagyják el a számat,

szavak ,melyek bántják a masiakt.

A harag alatt valami más lapul...

kérem az Úrat, a szerencset, valakit...

bárkit , aki segíthet

nem akarok több érzelmet.

Tengetek csaknapnak össze bennem

dul a vihar és mindent letarol ,

valami van belül,

azt hiszem fájdalom.

Felemészt nem tudom nyugodni,

nem tudom le hunyni a szemem,

mert ha megteszem

látom mit tettem.

Bár ha belegondolok mindegy , hogy megtettem ,

vagy nem tettem ,

az idő el múlt

és én egyedül lettem .

Próbálok feledni ,

bárkit megtenni,

nem akarok tudomást

szerezni róla,

mégis tudom ,

hogy ez a bűntudat.

Azt mondják ,

változott a világ,

régen más volt :

szebb , jobb, ártatlanabb

a mostanihoz képest

hazug ez a világ,

tudom, h el hiszed.

A szemedbe hazudnak ,

vagy menteni próbálnak

valami csalódástól,

ezért hazudnak a rosszról.

Ezzel vigasztalnak magukat,

érted teszik,

és nem azért mert gyávák,

vagy mert félnek be valanni az igazat,

érted teszik ,

ezért hazudnak.

Ilyenkor alakul a kétely,

mikor nem bízol senkiben,

mindenkiből csak a hasznot nézed,

mikor már nem érdekel

senki fájdalma,

csak a sajátodat nézed.

És a kedvencem , a drogok

azt ígérik ,

h el felejtettnek minden fájdalmat.

A vonzalom ,

egy pillanatnyi szemkontaktus,

es olyasmit érzek h szerelem ?!

be csapod magad édesem .

Így élünk a mostban,

szenvedve mindenféle bajban,

talán mégis jobb

volt a múltban.