Ki akarja szétsavazni az irományaimat? Van egy novellaszerűségem is de azt max privátban küldöm😅Jöhet hideg meleg kritika

Van pár "költemény" szerűségem amikről kéne kritika.Ja meg van egy "novella"is elkezdve.Szóval ezekről kéne kritika.

Valami1:

Senki sem ért meg

Csak megvet téged

A világ s az emberek

Légy erős most kell döntened

Nem ért meg senki

Mert neked nem kell már semmi

Miért hallgatna rád a világ

Addig kínoznak míg bele nem halnál

Meghalnál észre nem vennék

Még utolsó halálsikolyod sem észlelnék

Látnák elvérzett tested a sínen

Mindenki rohanna tovább sietne

Már eddig sem voltál elfogadva

Látják a sebeidet csak röhögnek rajtad

Hiába kiáltanál hangod elnyeli a sötét

Már nincs min gondolkodnod golyó vagy sörét

Nehéz keresztet hordozol

Bűnökért miket meg nem tettél meglakolsz

Magaddal viszed a sírba a titkodat

Senki nem értett és ez így is marad

Valami2:

Mikor a gyertyák csonkig égtek

Egy sötét árny az ajtón belépett

Nem szólt hozzám csak közeledett

Én nem tudtam hogy ki lehetett

Felémhajolt és megcsókolt

Tudom már a halál volt

Valami3:

Minden ajtó nyitva állt

De te mindent eldobtál

Nem maradt semmid csak a mocskos életed

Ha véget vetsz ennek jobb lesz majd neked

Hiába nyújtották a segítő kezet

A bennső éned ellenkezett

Már csak arra vársz

Mikor csókol meg a halál

Nem tudtad kezelni önnmagad

Elvesztetted magad felett az uralmat

Elvesztetted mindened

Szidsz mindenkit

Már pedig erről

Csak magad tehetsz

Megvolt benned a tehetség

De mégis álszent lettél

Megvolt neked mindened

De mostmár csak azt akarod hogy vége legyen

Szidtad a törvényt

Szidtál mindenkit

Elragadott az örvény

És neked nem maradt semmid

Egyedül vagy semmi nélkül

Ahová mész ott sem várnak

Azt hiszed az eldobott idő megtérül

De nem kellesz senkinek csak a halálnak

Azt hitted ez az élet

De mostmár látod mégse

Lehet hogy élned kéne

De tudod hogy mostantól mindennek vége

Mindennek vége

Élned sincs értelme

Ott ahová tartanál

Már csak a halál vár

Hiába minden erőfeszítés

Az élet nem egy üdülés

Már mindenki megvet

Te meg el az életet

Sok lehetőséged volt

De már csak a lelkeden a folt

Nem kelletél már senkinek

Annyit sem mondtál ég veled

Szenvedett már eleget tested lelked

Hidd el jobb lesz neked

Ha az életednek véget vetsz.

Valami4:

Rámtör a magány

Rámzuhannak a falak

A sarokból néz egy sötét alak

Fetrengek a földön

Míg táncol az agyam

Úgy érzem mindjárt megölöm magam

Néznek az árnyak

Nem hagynak nyugodni

A saját testemből nem tudok kitörni

Elnyel a sötét

Elnyel a mély

Érzem már közel a vég

Nincs ki segítsen

Mindenki elhagyott

Ezért a heroin ami feloldja a bánatom

Az árnyék csak nevet

Röhög rajtam

S a hullámat viszi mikor meghaltam

Viszi a testem

Viszi a lelkem

Nincs megállás megyek vele

Valami5:

Hétfő reggel,kávé blues

Az ágyam még visszahúz

A cigim is kialszik lassan

Ideje eloltani a bakancstalppal

Kedd reggel,újra kelek

Már megint újra csak megyek

Próbálom élni az életem

De a társadalom mondja:nem engedem

Szerda reggel szokásos

Nem hoz senki reggelit az ágyhoz

Marad a kávé ,marad a blues

No meg az ágyam mely visszahúz

Csütörtök reggel változatlan

Megint égek a kárhozatban

Újra egyedül megyek

S csak csendben szenvedek

Péntek reggel semmi különös

Kávém forró ,cigim tömör

Bill hangja földi gyönyör

Újra indulok az útra

S lehet velem tart egy kurw@

Szombat reggel szokásos

Készülődés a próbához

Próba előtt lemegy pár sör

Utánna is még egy pár kör

Vasárnap reggel megint kelni

Lehet anyámmal templomba menni

Templom után megyek haza

Vár a joint megcsavarva

Valami6:

Vénámba folyik az éltető nedű,

mitől lesz arcomon bú és derű.

A valóságon túl egy másik világ vár,

mikor az anyag az agyamba száll.

Rémképek és sötét árnyak.

Pillangók és merész vágyak.

Itt minden testet ölt addig,

míg az anyag meg nem hajlít.

Valami7:

Szürkeség és magány

Ez vár már újra rám

Bár így legalább ő boldog

Míg én csendben haldoklom

A sötét alak a sarokból vidáman integet

Várt már rám, érezte jöttömet

Nem kérdez,nem is szól

Ahogy szokta megcsókol

Zabálja újra a maradék lelkem

Nem értem miért én kellek

Lehet azért mert nincs életkedvem

Már minden mindegy, soha el nem enged