Gyakori az áligekötős igék hibás formája a köznyelvben?

Ez elég hülyén is hangzik:

Azt mondták, hogy lebbezni fel kell. Értelmetlen...

Talán a "vételez ki" formát hallottam vagy olvastam már ( több anyagot vételez ki, mint szükséges), a többit nem nagyon. Esetleg a "kivitelez" igét múltidőben (jobban vitelezte ki, mint a másik szakember) de ez is elég ronda, szakbarbár szöveg.

A többi, általad említett igét ilyen formában normális szövegben még nem láttam.

Egyetértek az első hozzászólóval: a "megtudjátok modani" vagy a "letudom fordítani" mára olyan gyakori lett, hogy már nem is idegeskedem rajta.

"- Ránduljunk ki valahova!"

"- A bokád ránduljon ki..."

#0: Gyakori. (– Persze mihez képest... de hát ilyen kérdésre ilyen válasz.)

#3: Pont ez az: gyerekkorban – amikor megtanuljuk a többi ige (köztük az igekötősök) működését – még nemigen ismerjük meg ezeket a szavakat, és amikor később találkozunk velük, akkor sokan ösztönösen igekötősként kezelik.

#4: Ja, hogy nem is érted a kérdést?... Így aztán érdemes volt válaszolni...

#7: Na, az egy érdekes szó, mert eredetileg ugyanaz a kettő, és régen még azon pampogtak az emberek, hogy "ezek a mai fiatalok" kezdik nem-igekötősként használni... :-)

Pl. 1964-ben Ferenczy Géza még ezt válaszolta egy hasonló kérdésre a Magyar Nyelvőr hasábjain:

"Nem beszélhetünk emígy: Holnap nem kirándulok. Holnap ne kirándulj!"

Ld. itt: [link]

„Fellebbez, kirándul. Haász Mária (Budapest) azt kérdezi kedves levelében, hogy a fellebbez igének lehet-e lebbez fel alakja, helyes-e így. Hasonlóképpen a kirándultak-ból lehet-e rándultak ki? A következőket írhatjuk válaszul:

A fellebbez, föllebbez igében a fel, föl nem igekötő (nem úgy, mint a felmegy, fölmegy igében), hanem határozószó; középfokú alakja ma irodalmi nyelvünkben: feljebb, följebb, de nem is nagyon régen még így is írták: fellebb, föllebb. Ebből lett a -z képzővel a fellebbez, föllebbez ige. A múlt században még ekképpen írták származásának pontosabban megfelelően: felebbez, fölebbez, egy l-lel, de hovatovább a hosszú l-es ejtésmódhoz igazodott helyesírása, azért kettőződött meg az l. Elég az hozzá, nincsen sem lebbez, sem ebbez igénk, csak fellebbez, föllebbez van, s ez a fel, föl elem nem válhat el. Csak tréfából szoktak így beszélni: lebbezzen föl (a menjen föl mintájára; ámde megy igénk van, s a fölmegy, felmegy igében — hangsúlyozzuk — a föl, fel igekötő!).

Hogy is vagyunk a kirándul igével? Ebben a ki igekötő, akárcsak a felmegy, elmegy igében a fel vagy az el, hiszen van rándul igénk. Ezt nem mondhatjuk: lebbezek, de ezt már igen: Holnap a hegyekbe rándulok, s így is jó, igekötősen, csak egy kicsit mást jelent:

Holnap kirándulok a hegyekbe. Más igekötővel is járatos a rándul: Fel-felrándult rokonaihoz Pestre. Le-lerándult rokonaihoz vidékre. Természetesen el is válhat a kirándul, felrándul, lerándul igekötője, mint az elmegy stb. igéé: nem rándul ki, ő rándul ki, ne rándulj ki, oda rándul ki ; nem rándul föl, ö rándul föl, ne rándulj föl, oda rándulj föl ; ki nem rándulna, ki sem rándulna; stb. Nem beszélhetünk emígy: Holnap nem kirándulok. Holnap ne kirándulj!

Ne tévesszük össze a kirándul-t a kifogásol, kivételez, ellenőriz (eleinte ellenőröz volt!), ellensúlyoz igével; ezek ugyanis olyan igék, amelyek a kifogás, kivétel, ellenőr, ellensúly főnévből keletkeztek a -z igeképzővel. Azért nem mondhatjuk: fogásold ki, vételezz ki, őrizd ellen, súlyozd ellen; így mondjuk helyesen: ne kifogásold, ne kivételezz senkivel, ellenőrizd, ellensúlyozd.

F. G.”

(E felett persze már eljárt az idő: ma már megmosolyogtató az a szigor is, amellyel megmondták a nyelvművelők, hogy mit hogy kell mondani, illetve a kirándul szó is máshogy működik már, mint fél évszázada...)