A magyart miért nem szláv nyelvként tartják számon, amikor a szókészlet legnagyobb része szláv eredetű? Miért a nyelvtan számít jobban, amikor úgyis a szavak hordozzák a jelentést, és a szavakon alapul a nyelvek kölcsönös érthetősége?

Nem mondom, hogy teljesen az, de nagy része szláv, csak néhány példa:

asztal, ablak, ebéd, vacsora, család, társ, barát, unoka, csinál, beszél, dolog (dolgozik), munka, pénz, könyv, rend, szabad, hála, baj, bajnok, utca, pénz, konyha, udvar, pad, polc, csésze, ruha, nadrág, szoknya, gatya, kulcs, lánc, medve, macska, pók, hörcsög, patkány, barack, szilva, cseresznye, uborka, tök, málna, dinnye, bab, répa, mák, gomba, paprika, ecet, kolbász, szalonna, pálinka, tészta, pogácsa, kereszt, király, szent, megye, pap, paraszt, pásztor, kormány, kocsma, mocsár, moha, barlang, patak

szerda, csütörtök, péntek, szombat, karácsony, pünkösd..

Aztán ott vannak a különböző német és latin jövevényszavak: telefon, rádió, létra, láda, labor, krumpli, kampány, lámpa, tábla, papír, vers, persze, pláne, ceruza, papír, templom, iskola, lecke, vakáció petíció, centrum, ováció, operáció, opció, motiváció, migráció, memória, manipuláció, korrupció, energia... illegális, politika, taktika, reakció