Hogyan használták régen a magyarban a folyamatos jelen igeidőt? Jól tudom, hogy volt ilyen?

Te, én akárhol keresem, nem találok ilyet. Hol hallottál róla?

(Abban viszont biztos vagyok, hogy nem "felyezték" ki sehogy, ugyanis az j, nem pedig ly.)

A vala szóval biztos, hogy nem fejezték ki a folyamatos jelen időt, mivel az múltat takar. Amire esetleg gondolsz, az a "volnánk" szó, pl:

Jókai Moór: Kőszívű ember fiai

"- Már hogy volnánk mi szegények? Nekem itt vagy Te, neked meg én."

A volnánk szót egyébként ma is használjuk: - Hát itt volnánk - már, aki használja. Mivel az egyre silányuló, elsikkadó, gyérülő szóhasználat közepette elvesznek a magyar nyelv igazán kifejező, sokszínű szavai. Helyette átveszik a szerepet a h., (értsd hogy), a vmi (értsd valami), a tali (majd találkozunk) satöbbi "csodálatos kifejező jelek", amelyek azonban már nem szavak!

igen, volt több igeidő, amelyek kikoptak a nyelvből A "vala" elbeszélő múlt volt

[link]

múlt a jelenben – „éppen ma írék vala” (itt a ma még tart, de az írék vala már elmúlt)

A régi magyar igeidők ismeretéhez fontos források A Magyar Tudományos Akadémiai Értesítő 1858-as, és a Nyelvtudományi Közlemények 1862-es évfolyamai, melyekben Fogarasi János nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja fejti ki őket kimerítő részletességgel.

Egész különlegesek is voltak, pl. jövő a jövőben –„valahová menendesz, oda menni fogok” (előbb mész te valahová, utána megyek én is, az egyik menés megelőzi a másikat a jövőben)

[link]

Szerintem a magyar nyelvben három igeidő létezik: jelen, múlt és jövő, melyek lehetnek alanyiak, tárgyiak és viszonosak.

Folyamatos jelen, befejezett múlt stb. azok más nyelvekben használt nyelvtani fogalmak.

Régi magyar igeidők[szerkesztés]

A magyar nyelv korábbi életében, már az ősmagyar kortól fogva jelen volt számos más igeidő, amelyek mostanra jóformán kihaltak. A régi magyar igeidők ismeretéhez fontos források A Magyar Tudományos Akadémiai Értesítő 1858-as, és a Nyelvtudományi Közlemények 1862-es évfolyamai, melyekben Fogarasi János nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja fejti ki őket kimerítő részletességgel. Az alábbiakban egy rövid összefoglaló táblázat következik, a Fogarasi osztályozta összes magyar igeidővel.

I. Általános vagy alanyi idők[szerkesztés]

„Ezek egyedül és egyszerűn a beszélő alany időpontjából, azon időpontból, melyben valaki valamit beszédben vagy írásban eléád, értendők, e három : jelen, múlt, és jövő (mind egyszerűen), még pedig mind a három határozatlan időben, azaz nem tartjuk szükségesnek a határozottságot kiemelni. Innen ezeket határozatlan időknek (…) is hívják.”

II.Tárgyilagos idők[szerkesztés]

„Tárgyilagos idők, melyekben foglaltatik minden cselekvénynek vagy eseménynek és állapotnak önmagában bizonyos pontja vagy pedig kiterjedése (tartama), melyeknek különös körülményei: kezdő, tartós és bevégzett. Ezek leginkább a részesülők és határtalan mód által fejeztetnek ki (írandó, író vagy írva vagy írván és írt); de külön-külön mind a három időben előfordulhatnak, pl. írva van, írva volt, írva lesz, menendő vagyok, menendő voltam, menendő leszek.”

III.Viszonyos idők[szerkesztés]

1. Viszonyos jelenek[szerkesztés]

• jelen a jelenben -pl. „a mondó vagyok” – vagyok a jelenben aki azt mondom ; menőben vagyok, készülőben vagyok

• jelen a múltban – „midőn meglátogattál, éppen hozzád menni szándékozám”

• jelen a jövőben – „valahová menendesz, megyek én is” (egyidejűség, a két menés egyszerre, egy időben történik a jövőben)

2. Viszonyos múltak[szerkesztés]

• múlt a jelenben – „éppen ma írék vala” (itt a ma még tart, de az írék vala már elmúlt)

• múlt a múltban – „én előbb látogattalak volt meg téged, mint te engem”

• múlt a jövőben – „midőn a nap fölkelend, már két mérföldet fogtam haladni” (mai magyar: mire a nap föl fog kelni, addigra már két mérföldet haladtam)

3. Viszonyos jövők[szerkesztés]

• jövő a jelenben – „figyelmezzetek, amit mondandó vagyok”, „elutazandó vagyok” (éppen most)

• jövő a múltban – „X.Y. már múlt hó végén Londonba vala (vagy volt) menendő”, „tegnap elutazandó vala”

• jövő a jövőben – „onnan lészen eljövendő ítélni”, „valahová menendesz, oda menni fogok” (előbb mész te valahová, utána megyek én is, az egyik menés megelőzi a másikat a jövőben)

„Ezek szerént van az elméletben 3 alanyi, 3 tárgyilagos és kétszer kilencz azaz 18 viszonyos, öszvesen tehát 24 igeidő, melyeknek igen nagy része több-kevesebb számmal minden ismeretes nyelvekben csak körülírással fejeztethetik ki.”[1] Fogarasi az említett kiadványokban számos példát hoz minden egyes igeidőre, régi levelek, bibliafordítások, egyéb források alapján.

Ha gondoljátok, nézzetek utána.

"Jól tudom, hogy volt ilyen?"

"Úgy hallottam a valával fejezték ki."

Jól tudod, és jól hallottad.

Bár az ide járó nyelvtudósok überelik Bánhidi Zoltánt...

[link]

...de szerinte a vala a folyamatos jelen igeidejeként volt használatos, majd a XVII. században feltételes jelentésben is megjelent, és "XIX. század: E század az összetett igealakok nagyfokú pusztulásának az ideje. És bár az ír vala alakból még mindig számottevő példatárat tudunk összegyűjteni, több író munkáiban hiába keressük. Az igealak jelentése meglehetősen elhomályosodott, és sok esetben az előző gyakorlattól eltérő (különösen egyszerű múlt) jelentésben szerepel. Ez indítja el a század nagy vitáit az összetett igealakokról; a használatban beállt keveredés pedig nem kis szerepet játszott az ír vala kiveszésében."