Melyik nyelvet tanuljam?

Nyilván én egyiket sem, mert nem Te vagyok, de ha kötelezően választanom kéne, akkor az futna végig az agyamban, hogy Kína, mint kultúra és mint "széplányok" egyértelműen vonzóbb számomra... de nem mint nyelv. A kínai nyelv az valami abszolút idegen valami, a hindi nyelv (bár nem ismerem, legfeljebb perzsául tudok egy kicsit) pedig mindössze egy hatszázvalahanyadik változata ugyanannak az unalomig ismert protoeurázsiai névmás- személy- és esetjelkészletnek, illetve minimális műveltség mellett szintén már ismert indoeurópai szókészletnek és flektációs jelenségnek. Magyarán semmi húha nincsen benne. Lehet, hogy India egy Európától idegen kultúra, de nyelvileg egyáltalán nem az. Ráadásul a keleti, indoiráni nyelvek logikailag sok dologban már úgy működnek, mint a többi hagyományos uráli, altáji nyelv, számunkra "kényelmesebbek", mint azok a kifacsart logikájú nyugati nyelvek, amiket itt iskolákban tanítani szoktak.

Indoirániból én inkább a tádzsikot szeretném megtanulni, ha három életem lenne. Kína területéről meg engem jobban érdekelne a mandzsu, evenki, mongol... az ujgurból meg elég szépen értegetek a többi török-tatár nyelv miatt.

Mint térség, engem Kína jobban izgat, szóval ha az lenne a nyelvtanulás célja, hogy egyszer oda kerüljek, akkor inkább a kínai nyelvet választanám, de máskülönben nem.

Kínaiak többen vannak, és a világ különböző részein előfordulnak, hazánkban is. Ezért a kínai lehet hasznosabb. (Hogy pl. a hazánkban lévő kínaiak pont a mandarin változatot beszélik-e, azt nem tudom, mert sok változata van a kínainak. Ha pedig nem a mandarint beszélik, nem is tudsz velük kommunikálni.)

Ettől függetlenül én lehet, hogy inkább a hindit tanulnám, mert kellemes emlékek fűznek ehhez a nyelvhez, beszélgettem hindi anyanyelvűvel, és kicsit mesélt erről a nyelvről, és egyébként elég sok jövevényszó van a nyelvükben. Például az angolból átvették a police vagy a passport szót. Gondolom, a kínaiban ilyen nem nagyon van.