A magyar nyelv egy finn-ugor nyelv, tele török eredetű jövevény szavakkal, ezek a török uralom alatt váltak a nyelvünk részévé, vagy még a honfoglalás előtt?

is-is

Levédia ahol etelköz előtt éltek az őseink a Kazár birodalomhoz tartozott, mely magában foglalt rengeteg különböző nyelvű és szokású törzset, közöttük Türk és Magyar törzseket. Jó ideig éltünk ott szóval elkerülehetetlen annak a megállapítása hogy történt kölcsönhatás az ugor és a türk nyelvek között a honfoglalás előtt.

Mindkét korban jöttek török kölcsönszavak. De még a kettő közötti időszakban is, elvégre akkor telepedtek be a kunok, besenyők, úzok, volgai bolgárok Magyarországra. Ha nem is voltak túl sokan, a szókincsünket biztosan gyarapították.

A magyar szókincs nagyjából 10%-ban lehet török, ami nem csoda a több száz évnyi kapcsolatokat figyelembe véve.

A magyar nyelv a mai finnugorisztika alapján nem finnugor, mert az egész nézőpontja hamis, telve hamis etimológiákkal. A p-f váltás nem áll, ahogy a k-h váltás se.

A magyar nyelv egy félgermán nyelv, gót-germán, Germánok fúzionáltak egy xy népességgel 350-ben.

Vélt török szavak: bő

A bő egy indogermán szó, a magyarban germán, a bauh, ez volt ős germagyar nyelvben búhl, búhúl, később tisztult a hang v-vé, mint a németben a bew.

A bőből ered a béka, ami a germán bugga, illetve a bátor, a beator a baldr-ból, ami aspirantos.

A bátor és a béka búhl, búhúl, Buhl. Idejön még a bősz szó is, ami a germán baus.

Nem török, hanem germán: bő, bátor, béka, bősz.

Vegyük a báj és a bű szavakat:

A beszél az indogermán bah tőből ered, szlávban a rokona a basny varázsszó, illetve a bajati, ami a germán bójan:

A beszél szó egy germán ba, bó tőből ered, ami beszélnit jelent, a töve a bű szó a mai magyarban. A bó, ba mai magyar változata bű, mivel a beszélni egyben ráolvasni, varázsolni, mint a görög baskein igében is, ami a ba tőből ered. A bű eredeti jelentése beszéalni, ebből van egy másik ige a germánban a bójan, az elmesélni, ahogy az orosz nyelvben a bajati, ami vagy germán vagy magyar eredetű. A beszéd összefügg a várázsolni jelentéssel. A beszéd főnév a besz+germán da, ada képzővel jött létre, a beszélni a besz! germán ala igeképzővel. A beszél, bű, báj rokona a német Bann. Ebből a besz, bű, bó tőből ered a boszorka is, ami besz+r+ka, kó germán képzővel, germánul bósrkó lenne. Tehát: a ba, bó, vagy bű tőből a beszél ige, germán képzővel, és a beszéd, a báj szavak, illetve a boszorka, ki ráolvas, varázsol, gyógyít.

A beszél nem szláv hanem germán, és a bű, báj boszorka germán szavak.

Germán:

bő tő: bátor, béka, bősz, és a bolha

bű, ba tő: beszél, beszéd, báj, boszorka

Nem török a vásár szó:

Az indogermán ues a vesz,ami a germán waz, ebből jön a Ware, ami az árú.

Vesz, vásár, árú germán szavak.

Az ész szó:

Az ész alapja egy indogermán aues, ami érzékelnit jelent, ez a germán wit, weise, Witz.

Ebből jön a vezekel, a waitan, illetve a vezet, mutat a weit.

A hodáj nem török szó, hanem germán:

germán hu tőből, mint hüllen:

héj: hyl

hüvely: hulwa

hám: hama

ház: hus

hús: hus

homály: humón, alkony, pirkadat

hodály: hudjó

akol: Skeula a hu ske változatából

A barom se török szó, hanem egy germán szó a bír tőből:

ber tőből, bírni:

bírni: beran

barom: barma, birtok, csöcs, terhes nő bíró

bíró: bera, körbekerített terület vigyázója, alemann Bar,

barát: baraz, harcos, ember

cimbora: cím ( val, vel) ember

ember: em+bara

burjánzani: burjan, kiemelkedni

bara: bér, Gebühr

Ahogy a bér szó se török szó.

Csak pár, ami így eszembe jutott.