Az eszperantó nyelv ötlete a Balkánon?

Nem lehet jogilag megcsinálni, hogy csak a Balkánon legyen hivatalos nyelv az eszperantó. Sértené az EU alapelveit. Vagy az összes tagállamnak kéne bevezetni, vagy egyiknek sem.

Egyébként meg miért hiszed, hogy a közös közvetítőnyelv békét teremtene? Az ő ellentétük nem nyelvi alapú, hanem vallási, etnikai, történelmi. A nyelv ennek csak eszköze. A szerb-horvát nyelv például gyakorlatilag ugyanaz (volt, amíg a politikai ellentétek miatt nem kezdték mesterségesen különállóvá tenni a szókincsüket).

A délszláv háborút nem felejtenék el egy közös nyelv miatt az emberek. De egyébként sem úgy működik a világ, hogy csak úgy be lehet vezetni egy nyelvet a semmiből. Te leváltanád az anyanyelvedet, ha a kormány kitalálná, hogy bevezeti új hivatalos nyelvként az eszperantót?

kb az egész balkán érti egymás nyelveit, csak minden munkatársam nagy sajnálatára a magyarral ezt nem lehet eljátszani :D kis cukik.

az eszperantó egy vicces hobbi azoknak, akiknek nincs kézügyességük és lusták sportolni, de kb ennyi.

a középkorban is mindenki nyírta egymást, pedig akkor meg mindenki latinul beszélt, aztán mégse lett világbéke.

Olyan közvetítőnyelv tudna nagyon hatékonyan békét hozni, amivel együtt járna egy közös identitás.

Elképzelhető, hogy a latinnak a hivatalos nyelvről való leváltása 1844-ben rossz ötlet volt. A latin legalább a románokkal (és talán-talán még a szlovákokkal szemben) kissé enyhíthette volna a nemzetiségi feszültségeket. Ez persze csak pár év haladékot adott volna (pont a szabadságharc idejére ez mondjuk jól jött volna).

Egészében véve azonban Trianon megelőzéséhez ez nem lett volna elég önmagában: nagyon komoly és őszinte reform kellett volna, nem lett volna szabad kerülgetni a forró kását! 1) A nemzetiségek kis nyelveinek teljes szabadságot és egyenjogúságot nyújtani, és 2) lényegében feladni a (francia típusú) nemzetállami fogalmat, és már akkor meglátni a svájci modellben a jövőt. Ma sem értem, mit akar Orbán a magyar nemzetállammal. A nemzetállam alapvtően egy fertelmes dolog, a magyarság számára csak szenvedést hozott, akár a dolog kedvezményes, akár a dolog kedvezőtlen oldalán állt.

Ma a latin talán-talán egy-két szimbolikus ügyben jelentene könnyebbséget, lényegében kizárólag a románokkal való ügyekben, akiknek van valamelyest valamennyi kötődésük hivtalosan ehhez a nyelvhez. Itt megcsillanhatik némi közös identitásunk velük az ezeréves közös latin múlt okán. Esetleg néhány kis ügyben talán-talán a Szlovákiával való viszonyban is lehet.

Ami az eszperatót illeti, szerintem az is nagyon jó dolog, nyelvileg is, és abban is, hogy van valós irodalma, sőt hagyománya is. Identitást esetleg nyújthat, de ebben azért nehéz labdába rúgni a mai korban: azaz a populizmusok, nemzetállamok, lényegében az Idiocracy világában. Egy felvilágosultabb, korszerűbb fajta kommunizus talán-talán tudott volna az eszperatóból valami komolyabb dolgot kovácsolni a Balkánon, de reformkommunizmussal csak Jugoszlávia kísérletezett, és valójában az is inkább csak névleges volt, hiszen az igazi független gondokodók ott is simán börtönbe kerülhettek. Egy értelmes kommunista világban azonban lehet helye az eszperantónak, igaz, nem a kis nyelvek helyett, hanem mellett, sőt én szívesen látnám a latin és a Lojban és a Bliss reneszánszát is.

Te milyen közös latin múltról beszélsz? Attól, hogy az államigazgatás nyelve latin volt, a többségi pórnép még nem beszélte a latint, semennyire nem kötődött hozzá. Akkor meg hogyan beszélhetünk

össztársadalmi identitásról?

Ez nagyon fontos kérdés! Természetesen a pórnép nem kötődött a latinhoz, viszont ugyanez - ha kisebb mértékben is - a ,,másik oldal'' felé is igaz: a két világháborút elhozó nemzetállami nacionalizmushoz is lazábban kötődött a pórnép, mint az értelmiség. A nemzetállami nemzetfogalom nem paraszti találmány volt, noha ez a fogalom természetesen jobban közvetíthető volt a pórnép felé, mint a latin vagy mint a monarchia dinasztikus eszméje. Azonban eredetét tekintve a nemzetállam éppúgy egy absztrakció volt, és a mindenkori értelmiségi eliből indult ki.

Tehát: A Monarchiát végül szétfeszítő erők, és az azt esetleg összetartani képes kohéziv erők egyike sem közvetlenül a népből indult ki. Abban a korban a szegényebb paraszti rétegek vagy a városi proletár tömegek nyomora megszokott volt. Egy mai értelemben vett jóléti modell (ha ilyen jövőből vett anakronizmus lehetséges lett volna) két perc alatt állította volna maga mellé a tömegeket, akármilyen ideológiai köntösben lépett volna is fel.

A történelmi eseményeket lényegében az elitből a köznépbe ,,lecsorgó'' ideológiák vezérelték. Ebből a latin nem lenne nagyon kirívó, a ,,modern'' nacionalizmus éppúgy nem tisztán népi találmány volt. A közpkorban a parasztság horizontja kb. a lokálpatriotizmusig terjedt.

A latin talán-talán annyit tehetett volna, hogy a magyar *elit* a nemzetiségi *elitekkel* talán-talán könnyebben köthetett volna legalább egy-két ideiglenes alkut, és talán-talán kihúzhattuk volna addig, amíg az I. világháborúra való törékeny fogékonyság kényes ,,időablaka'' el nem vonul. A piac és a globalizmus miatt már nem tört volna ki az I. világháború, ha legalább a 30-as évekig (inkább a negyvenes évek végéig) sikerült volna valahogy háború nélkül kibírni. Ma sincs háború Kína és az USa közt, a globális összefonódottság miatt ez már anakronisztikussá vált.