Miért alakult ki egyes nyelvekben a nemi megkülönböztetés, míg más nyelvekben nem alakult ki?
Kakilás közben felmerült bennem bölcsész elmélkedés... :) (tényleg nyelvész féle végzettségem van, de régi is, meg erre nem emlékszem, ezért is kérdezem)
Ide kiírás előtt megkérdeztem erről a mesterséges intelligenciát, de csak a szokásos mellébeszélős választ kaptam tőle, általam is tudott helyzetleírásokról, és hiába írtam neki többször is, hogy ez nem válaszolt a kérdésemre, nem kaptam nekem megfelelő választ, a konkrét miértre.
Itt valaki esetleg el tudja nekem magyarázni? Mi az oka annak, hogy bizonyos nyelvekben van nyelvtani nem, más nyelvekben meg nincs?Használhatjátok nyugodtan ti is a mesterséges intelligenciát, csak legyen érthető számomra a miért.
A magyar nyelvbe a XX. század elején történt nyelvújítás idején be akarták vezetni az ő mellé az őnét is, nőnemre mutatva, de természetesen nem maradt fönt, hiszen a nyelv mindig az egyszerűségre törekszik, ugye, miért bonyolítanánk a nyelvtani nemek megkülönböztetésével?
Másfelől így viszont minden magyar anyanyelvű szenvedhet egy életen át a legtöbb idegennyelvekben szereplő nyelvtani nemek megtanulásával, hibázásaival, ez a kérdésem gyökere, azzal együtt, hogy nagyon sok idegennyelvet tanultam, ötből közép- és felsőfokú nyelvvizsgát is összeszedtem, és jelenleg is külföldön élek, 16 éve, egy nyelvtani nemeket megkülönböztető nyelvű országban, ahol ez nem csak nekem okoz nehézséget, hanem innen ismerem fel könnyedén a magyar származású beszélgetőpartnereimet, hogy sokszor tevédnek ebben, és magyar fejjel tényleg érthetetlen, hogy minek kell más nyelvekbe, és legalább ennyire érthetetlen logikával szétosztott nyelvtani nemekben, pláne, hogy bizonyos főnevek az egyik nyelvben hímneműek, más nyelvben nőneműek, és minthogy igyekszem helyesen használni a helyi nyelvet, ez mindennapi nehézség nem csak nekem, és ennek az oka érdekel, hogy hogy alakulhatott ki az, hogy a magyarban nincs egyáltalán, illetve hogy más nyelvekben meg miért van?
Nyelvtörténeti ok érdekel persze.
válasza:Az európai nyelvek túlnyomó többsége az indoeurópai nyelvcsaládba tartozik, tehát a latin, a szláv, a germán stb. nyelvek egy közös ősnyelvből alakultak ki. Ebben a bizonyos ősnyelvben voltak nyelvtani nemek, amik az utódnyelvekben is fennmaradtak, mégha némelyikben csökevényes formában is. A magyarok pedig általában valamely indoeurópai nyelvet tanulják idegen nyelvként, tehát találkoznak a nyelvtani nemek jelenségével.
A magyar viszont nem egy indoeurópai nyelv, ebből következően egy teljesen másmilyen logika alapján gondolkodik.
válasza: válasza:Nem tudom a választ, de talán részleges adalék: egyes afrikai nyelvekben több, akár hét vagy tucat db főnévi osztály is van, ezek tekinthetőek afféle ,,sok nyelvtani nem'' gyanánt is, bár ez is vitatható pont.
válasza:#4: A kérdező is tudta?... Vagy ki az a mi?
(Bárki azt gondolja, hogy a GYK-n olyat fog megtudni, amit eddig nem tudott senki?...)
válasza:Kedves Kérdező, a választ nem tudom, de azért arra felhívnám a figyelmed, hogy a nyelvek rengeteg dologban különböznek, és ilyen alapon mindenre rá lehet csodálkozni, hogy ami az egyikben van, az miért nincs a másikban (pl. névelő, tárgyas/alanyi ragozás, a toldalékolás egyáltalán, a különféle beszédhangok, a magázás különféle módjai, illetve hogy van-e magázás, a tonális nyelvek működése, stb. stb.).
---
"A magyar nyelvbe a XX. század elején történt nyelvújítás idején be akarták vezetni az ő mellé az őnét is, nőnemre mutatva, de természetesen nem maradt fönt, hiszen a nyelv mindig az egyszerűségre törekszik, ugye, miért bonyolítanánk a nyelvtani nemek megkülönböztetésével?"
Ennek a "levezetésnek" sok értelme nem volt, annak ismeretében, hogy más nyelvekben pedig vannak nyelvtani nemek...
Azt sem értem, hogy mitől volna olyan "természetes", hogy a nyelv mindig az egyszerűségre törekszik... Te valóban így látod?... (akár a saját nyelvünket, akár más népekét)
Nem, a helyzet (illetve a folyamat) ennél sokkal összetettebb.
válasza: válasza: válasza:(Folytatás:) Ugyanakkor az őné-féle nyelvtani nem ötlet már csak azért sem honosodhatott meg a magyarban, mert a kettős egyeztetés (double agreement) miatt a magyar (és eszkimó) nyelvben a személyes névmások szerepe kicsi, kiváltja a személyragozás és a tárgyas vs alany ragozás, alanyként is, táryként is, néha még részeshatározóként is. Látsz? Látlak! Adj innom!
A dolgot tovább fokozza, hogy a magyarban a melléknév nem egyeztetendő az általa bővített főnévvel. Egyszerűen nincs mihez kötni a nemek bevezetését.
válasza:Bocsánat, a jelenség szakkifejezését rosszul írtam, a valódi elnevezése ,,polypersonal agreement'':
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!