A Középkorban a klasszikus latin kiejtést használták?

Attól is függ, mit értünk középkor alatt. A kora-középkor és a késő-ókor között nincs nagyon világos cezúra, tehát az utóbbi párhuzamos, vulgáris/vulgarizálódó latinságaI az előbbit is jellemezték egy darabig. Az érett középkor latin nyelve, tehát az, amit hagyományosan középlatinnak (media latinitas) nevezünk valóban leginkább a modern egyházi latinhoz állt közel(, szókincsét ugyanakkor ennek is jelentős mértékben befolyásolta olyan későantik szövegek nyelvezete, mint a Vulgata nyelve vagy a patrisztikus irodalomé) – persze a modern egyházi latin is egy valamilyen mértékben letisztázott formája ennek az ejtéshagyománynak.

(Az 1-esnek: nem, klasszikus latinnak és kiejtésnek amennyire tudom soha senki nem tartotta vagy nevezte a középlatint és ennek ejtésmódját, klasszikus latin alatt kimondottan és kizárólag a klasszikus római antikvitás, tehát a késő köztársaság- és kora császárkor nyelvét szokás érteni, klasszikus ejtésnek pedig a kérdéses korszak művelt beszélőinek rekonstruált ejtését nevezhetnénk.)