A hazaszeretet kihalófélben van, van nagyon is él?

Én az amerikaiakon (USA) csodálkozom, mert ők valahogy különválasztották a politikát a hazaszeretettől. Szidják a kormányt, a rendszert, a politikusokat, a gazdaságot, de ettől függetlenül feltétel nélkül szeretik az Egyesült Államokat, mint nemzetet. Sok más országban nem sikerült így különválasztani a két dolgot, és a politikában való csalódás magával hozta az országból való kiábrándulást.

Az egy másik érdekes kérdés, hogy a hazaszeretet hogyan viszonyul a nacionalizmushoz.

Attól függ, hogy definiálod a hazaszeretet fogalmát.

Én Adyt és Wass Albertet szoktam felhozni példának. Sokan hazaszeretőnek vallják magukat, és Wass Albertet ismerik el értékesnek, aki gyenge középszerű szerző volt ugyan, de a hazaszeretet témájában írt, szerintük ez a hazaszeretet. Én Adyt találom értékesebbnek, aki ugyan kritikus volt az ország aktuális helyzetét illetően, nem feltétel nélküli szeretetről írt, de a magyar irodalom legnagyobb alakjai közé sorolandó, és sokat tett hozzá a haza kulturális életéhez. Szerintem ez a hazaszeretet.

Ha van családod,barátok,rokonok,vagy csak egy darabka földterület,amiért sokmindent képes vagy megtenni. Akár még a harcmezőn is. Na az a hazaszeretet.Nem a kormányok nyomják beléd,neked kell belül érezned.

Az igazi bajok akkor kezdődnek,amikor ez az érzés kihal egy közössségből.Akkor jön a multikulti,meg a többi baromság.

Először is határozzuk meg a definiciót, hogy mit jelent ez egyáltalán. Mert szerintem ez nem határozható meg ennyire egzakt módon.

Én például a regnáló kormányoktól csak szart kaptam. Manipulatív antagonizálás, opportunista politizálás. A hétköznapi magyar valóság pedig negatívan hat ki az életemre. Az alacsony fizetésektől megtört, az évtizedes szocialista szürkeség által megnyomorított generációk, a globális összefüggések átlátásától módszeresen elzárt keserű embertömegek.

Azonban a magyar nyelv egyedi megoldásai, fordulatai, archaikus kifejezéseink és ezzel együtt a nyelv védelme fontos számomra. Kiváltképp örülök mikor arról olvasok, hogy más kontinensen a koreai vagy japán egyetemisták magyarul tanulnak. Mi több, magyar szakon!

Gazdag a történelmi múltunk, ennek is szintúgy értéke van. Ahogy kiváltképp szép tájakat tudhatunk magunkénak. Amikre aztán a kisember szemetet borít... a nagyemberek meg kitúrják a talaját az élővilág alól milliárdos befektetéseik miatt.

Ambivalens az egész.

Egyébiránt sajnos a kultúránk számos eleme nem áll hozzám túlzottan közel. De ez ízlés dolga. Bár tény és való, hogy a kultúrpolitika és a média kiváltképp egysíkúan kezeli ezt a témát. Felhúzták egy tengelyre az egészet betyárostól, pulistól.

Ugyanakkor fontos őrizni a népdalok, néptánc formák és építészeti örökségek értékét.

Az viszont módfelett riasztó hatással van a polgárra, hogy a szélsőjobbos hungarista xenofób, kirekesztő rasszisták kisajátították maguknak a hazaszeretetet.

Szerintem a nyelv a fontos. Amelyiken anyanyelvi szinten beszélsz, bármelyik lehet a hazád. De a gyerekkori élmények erősen befolyásolják, melyiket érzed igazán annak.

Felnőttként - ahol a munkád, ott a hazád, és ahol a kedvesed, ott az otthonod.

Más kérdés, hogy mit tennél, hogy megvédd.

Én nagyon háború ellenes vagyok, az öldöklés nem az én világom. Inkább alkalmazkodnék más környezethez, mintsem harcoljak.

8-astól idézek:

"Amikre aztán a kisember szemetet borít... a nagyemberek meg kitúrják a talaját az élővilág alól milliárdos befektetéseik miatt."

És hol nem ez megy? Az emberiség már tönkretette a Földet. A háborúk a pusztítással erre csak rátesznek még. Nem a hazaszeretetről kellene beszélni, hanem a Föld szeretetéről. Békességben élni egymással, és a Földet védeni.