Temetési etikett: A megjelentekkel illik pár szót váltani a temetés előtt és után a közeli rokonoknak? Miről illik beszélni?

A résztvevők elhunyt barátai már nem mennek sehova.

Az ismerősök részvétet nyilvánítanak a temetés után, a messziről érkező rokont illik megebédeltetni, esetleg elszállásolni.

Felén úgy szokás, hogy a gyászoló család kicsit hamarabb érkezik és amikor a többiek jönnek, akkor odamennek a családhoz egy gyors köszönésre, részvétnyilvánításra. A temetés után a sírnál is részvétnyilvánítás, aztán mennek haza. Ha tart a család utána tort akkor azt előre is meg lehet beszélni, egy gyors telefon, vagy üzenet, hogy xy helyen a temetés után várják őket a torra. Vagy ha valaki olyan eljön akire nem számítottál, de örülsz neki, akkor ott személyesen is nyugodtan meg lehet hívni.

De persze máshol lehetnek mások a szokások.

Általában szoktak tort tartani a temetés után, ez család és egyénfüggő, hogy valami sima kis állófogadás "szárazeledellel", vagy tényleg étkezés. Ezt általában előre megbeszélik a hozzátartozókkal, barátokkal.

Részvétnyilvánítás meg a család igényei alapján van, van, ahol kijelentik előre, hogy nem szeretnének, ott értelemszerűen bunkóságnak számít mégiscsak sorbaállni részvétetnyilvánítani. Közeli ismerősök már a temetés előtt oda szoktak menni a gyászoló családhoz, de általában maga a részvétnyilvánítás (a "szertartásos"), a temetés után van.

5, te nem érted, más meg igen.

Hozzánk több száz km-ről is jött rokon, ráadásul nekem kimondottan jót tett, hogy emberek közt vagyok, akik pont azt a veszteséget élik át, amit én. Jó volt hallani apuról olyan történeteket, amiket nem ismertem még. Sírtam egyedül eleget előtte meg utána.

Felénk szokás, hogy a temetés után még a sírnál a nagyközönség szépen sorba áll személyesen részvétet nyilvánítani a szűkebb családnak. Innentől kezdve csak azt tudom, hogy mi hogyan csináltuk apám temetésén: akinek úgy gondoltuk, annak mondtuk, hogy maradjon még, szeretnénk megvendégelni egy uzsonnára (szendvicsekkel, pogácsával, ilyesmivel készültünk), majd együtt lesétálunk hozzánk, két saroknyira laktunk akkoriban a temetőtől.

Mondjuk például nagybátyámnak nem mondtuk, mert nyilvánvaló volt nekünk, hogy ő is átjön, szerencsére neki is egyértelmű volt a dolog.