Beszélgetés közben folyamatosan nézzek a beszédpartnerem szemébe?

Teljesen mindegy, hogy milyen szemed van, nem is értem, hogy jön ez ide. Tudományos alapja is van, hogy az ember milyen helyzetben merre néz, pl, másképp néz, ha a memóriájából keres elő valamit beszéd közben (balra fel), másképp néz, ha elképzel valamit, stb. Amikor hallgatod a másikat, akkor nézz a szemébe, mert azzal fejezed ki, hogy figyelsz rá. Ha beszéd közben szugerálva néznéd a másikat, felmerülne a gyanú, hogy hazudsz neki. Teljesen normális, hogy ide-oda néz az ember, mikor keresi a szavakat.

A fentiekhez még annyit: ha valakihez beszélsz, a mondandód neki szól. Ezt akkor érzi át igazán, ha többféle érzékszervével, így a szemével is érzékeli. Más szóval nem mereven a szemébe kell bámulni, de elég gyakran és a hangsúlyos közlendőknél a szemkontaktus erősíti, hogy a mondandó tényleg neki szól.

Ha pl. megfordul, ne menj a másik oldalára, hogy a szemébe tudj nézni, tehát ne mindig és minden áron, de amúgy normális körülmények között nézz a szemébe. Az, hogy szép a szemed, nem értem, hogy jön ide. Nekem meg a hajam, na és?