Ha valakit ismerek és szándékosan nem néz rám amikor elmegy mellettem, az azt jelenti hogy nem akar köszönni nekem?

Minden nap találkozok ilyenekkel, felszínes előítéletes és bunkó emberek.

Ha valaki eljátssza ezt velem, onnantól kezdve én sem köszönök neki.

Én akkor csinálok néha úgy, mintha nem figyelnék, és arra várok, hogy a másik fél köszönjön, amikor valaki olyan jön szembe, akit még csak párszor láttam és nem vagyok benne biztos, hogy ő az, mert rossz kicsit az arcmemóriám, vagy ha nem ismerem annyira az illetőt és nem tudom, hogy most kéne-e neki köszönnöm vagy sem, mert abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán emlékszik rám (amúgy nő vagyok, szóval sokszor amúgy sem nekem kéne előre köszönni).

De van, hogy a gondolataimba mélyedve sétálok, és nem figyelek arra, hogy most ki jön szembe, aztán hirtelen rám köszön valaki, én meg reflexből visszaköszönök anélkül, hogy ránéznék, mert még fel se fogtam, honnan jött a hangja, meg ki köszönt.

Ha biztos vagy benne, hogy nem elbambul, hanem direkt azért néz másfelé, hogy ne köszönjön, akkor ne köszönj rá te sem. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Egyébként nekem is van ilyen, amit az előző írt. Pl. néha látott, felületesen, alig ismert, valahol munka kapcsán egyszer bemutatott férfinak nem fogok előre köszönni az utcán, nőként. Megvárom, amíg ő köszön. Ha nem köszön, akkor nem köszönök rá. Mondjuk én ilyenkor nem fordulok direkt el.

Ha valakit nagyon a hátam közepére sem kívánok, mert tudom, hogy lefáraszt a hülyeségivel, és nem lehet tőle megszabadulni, akkor szoktam elfordulni, hogy ne találkozzon a tekintetünk, ne vegyen észre. De ha látom, hogy néz, lát, akkor már nyilván nem fordulok el, hiszen akkor már észrevett.