Budapesten tényleg nem annyira szokás közvetlennek lenni vagy csak egyszerűen köszönni a szomszédnak?
Vidékről (12 ezres város) költöztem fel. Otthon ha elmentem valahova köszöntem ahogy tanítottak. Köszöntem a szomszédaimnak is. Itt lakok egy lakóparkban, de a közvetlen szomszédaim se akarnak köszönni nekem. Ahogy meglátnak engem vagy bárki mást látszik ahogy igyekeznek elkerülni egymást. Ha köszönök sokszor nem érkezik válasz. Pl velem egykorúak a szomszédaim de még a liftben sem hajlandóak kinyitni a szájukat. Vicces, de átjött az egyik tojásért, adtam neki, erre másnap ugyanúgy elment mellettem. És nem csak ők ilyenek. Munkahelyemen szintén nem divat köszönni. Még egy biccentés se. A 4 közvetlen munkatársamon kívül mindenki elmegy mellettem. Eleinte köszöngettem mindenkinek akivel naponta találkoztam akár többször is, de már kezdek leszokni róla. Viszont sokszor bűntudatom van, bunkónak érzem magam hogy elmegyek valaki mellett. Eljárok kondizni is, de ott se divat köszönni a másiknak. Otthon mégha nem is ismertem a másikat akkor is kinyitotta a száját ha egymás mellett voltunk.
Pesti barátaim mondják hogy itt mások az emberek, sok a dolguk, nem akarnak "támadhatóak" lenni ezért nem barátkoznak. Szerintük nyugodtan menjek el a szomszédok mellett mostantól, a liftben, sehol ne köszönjek, ne fogjam meg nekik az ajtót mert még engem fognak bolondnak nézni.
Tényleg így van ez?
válasza:
válasza:Ez nem igaz.
Valószínűleg prosztó közegben laksz, dolgozol és kondizol.
válasza:Budapestiként sajnos azért látok az ilyet, de nem hiszem hogy többségben lennének az ennyire búval bélelt emberek, sajnálom hogy ilyen közegbe csöppentél bele. Közvetlen szomszédnak, és munkahelyen azért tényleg illene köszönni. Konditerem változó, valahova normális társaság jár, valahova prosztók.
Nekem az volt furcsa, hogy faluhelyen köszönni kell az utcán annak is akit nem ismerek. Meg hogy az összes szomszéd ismeri egymást.
válasza: válasza:Lehet, hogy egy lakóparkban nem köszönnek és kommunikálnak az emberek (tisztelet a kivételnek!), de én nem ezt tapasztalom.
Zuglói vagyok én is, régi téglaházban élek.
Nálunk köszönünk, fogjuk az ajtót, megvárjuk a liftnél a lakótársat, urambocsá' még meg is kérdezzük, hogy van. Igaz viszont, hogy a házbeliek szinte mind idősek. Abban a két lakásban, ahol fiatal albérlők élnek, ugyanaz a helyzet, mint a lakóparkodban.
válasza: válasza:Szerintem nem igazán a várostól függ, inkább a lakóépület típusától.
Én kisvárosban élek, de a tízemeletes panelben itt se köszönnek egymásnak automatikusan. közvetlen szomszédnak, régi ismerősnek igen, de eleve nem is lehet mindenkit ismerni, annyian laknak ott, gyakran cserélődő albérlők, stb.
ha nagyon olyan a helyzet, hogy összetalálkozunk a lépcsőházban, közel-távol senki, akkor esetleg biccentés vagy köszönés (mint az idegen túrázók az erdőben), mert úgy kevésbé feszengős a dolog, de amúgy nem erőltetjük a köszönést idegenekkel-félismerősökkel.
válasza:Pest az más.
Mi azért költöztünk vissza haza, mert az a rideg, hajtós, anyagias sznob világ nem jött be.
Nekünk szokatlan volt, és annyira nem volt nyerő hogy maradjunk.
És valóban mindenütt ott vannak a fémérzékenyek, bárhova megy az ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!