Az idősebeknek nem kellene átadniuk a helyüket a buszon egy fiatalabbnak, ha annak gipszben van a lába?

Eleve le sem ülök a legtöbbször. Igaz én csak 40 alatt vagyok még.

Egyébként meg 2 főbb gondolatom van az ilyesmiről:

1: Ha pl ülök, és látom, hogy van idősebb vagy fizikailag rosszabb állapotban lévő utas, akinek láthatóan fontosabb, hogy üljön, akkor is szerintem mindaddig ülhetek én is, amíg vannak más üres helyek és ezek jól megközelíthetőek az elesettebbnek. Szóval akkor nem ugrok fel egyből... Persze ha az üres helyek száma túl kevés és nehezen elérhetők az épp felszálló elesettnek, akkor nyilván felállok és nem azt számolgatom, hogy hány helyre ülhetne még le ahelyett, hogy engem kinéz a helyemről, szóval értitek, azért van valahol egy határ...

2: Hogy hány éves üljön és melyik álljon?

Azt gondolom nem lehet ezt csak kor alapján behatárolni. Gyerekkoromban pl tök ájulós voltam. Vonaton pl kétszer is összeestem, mert sokan voltak, én álltam, stb. Nem akartam összeesni, nem akartam leülni, szívesen álltam, de egyszerűen nem bírtam. Elszédültem, a fülem is bedugult, és annyi, akkor már mindenki ugrott fel, és adta volna át a helyét a tizenéves kislánynak... Később kinőttem az ájulós korszakom, de volt, hogy munka után olyan fáradt és olykor éhes is voltam, hogy tudtam, hogy ha nem ülök le pl a villamoson amin sokat utazok, akkor baj lehet...

Az a helyzet, hogy soha nem láthatunk bele egy idegen másik emberbe, hogy éppen milyen passzban van, mennyire fitt vagy fáradt vagy épp szimplán ájulós típus. Akármilyen erősnek és fiatalnak is néz ki, odabent bármi lehet... Szóval ha nincs is feltűnő gipsz egy fiatalon, de ül, attól még nem kéne egyből kinézni a helyéről, meg ilyesmi.

Sőt mivel tudom, hogy milyen fiatalon tömegben elájulni, épp ezért ha manapság úgy alakul, hogy én ülök vonaton és más áll, akkor azért időnként figyelem az arcokat, hogy még azelőtt felálljak, mielőtt más összeesik...

Én is eléggé kivagyok pár idősre tömegközlekedésen, de ebben az esetben sztem az a normális, ha az áll fel és adja át a helyét, aki kevésbé van rászorulva. És jogos akkor a 60-as nőtől, hogyha van fiatal, akkor az adja át. Nyilván ha csak 60as banyatankos van, akkor az egyiknek illene átadni, ha nem fáj a lába neki se.

Én más dolgokra sokkal jobban ki vagyok akadva... amikor gipszes fiatalokat b.tatnak, amiért nem adják át nekik a helyet, tolakodnak, lökdösődnek, nem engednek leszállni, mert ők fel akarnak szállni... a buszon van 20 szabad hely, de a tiéd kell nekik és fennhangon panaszkodnak rólad...

Egy idősebb ember a mély tartó izmaival nem úgy tud reagálni a busz fékezésekor vagy kanyarodásakor. Ráadásul ha egy idősebb eltaknyol a buszon, mivel sokkal gyengébb öreg korra a csontösszetétele könnyebben törik. Ha pedig ő akár egy lábtöréssel ágyba kerül nehezebben regenerálódik, ugye ilyenkor szokott lenni a tüdőgyulladás a fekvéstől.

Volt eltörve a lábam és fiatalnak mondanám magam. A járógipsszel semmiben nem voltam gátolva tömegközlekedésnél állva sem. Sőt.

Szóval nem kell felállítani a banyákat gondolatban sem és ezen besértődni. Örülj neki, hogy fiatal vagy és meg se köttyan neked egy lábtörés. Hidd el jobb így felfogni.

Én mindig azt mondom, legyen itt szó akár köcsög fiatalokról vagy köcsög nyuggerekről, hogy az udvariasság nem kötelesség, illetve mindenki tanuljon meg kommunikálni.

Mielőtt elhordjuk egymást mindennek felháborodva, előbb talán szóljunk az adott gyereknek/idős embernek, hogy legyen szíves átadni a helyét.