Miért pazarolnak az emberek? Ti is ismertek ilyen embereket? Netán ti magatok is ilyenek vagytok?
Tudom, hogy sokan dobják ki az ételt, de saját szememmel látva nagyon rosszul esik. A munkahelyemen főznek ránk (az összes dolgozóra), minden nap frisset. Kis családi vállalkozásról van szó. A tulajok feleségei szokták csinálni a kaját. És este, ami megmarad, kiöntik a szemétbe. Mondván hogy úgysem eszi meg senki, holnap lesz úgyis friss. Nekem ezt nagyon nehezen veszi be a gyomrom. Engem úgy neveltek, hogy spóroljunk mindennel, holott nem voltunk sosem annyira szegények. Ételt kidobni meg se fordult a fejünkben sosem. Meg igazából mást sem. Pedig sokszor vettünk túl sokat mi is bizonyos dolgokból. Még ha el is romlott valami, az sem a szemétben végezte általában, pl. sajtból kivágtuk a penészest részt és megettük. Ezért viselem nagyon rosszul, hogy teljesen jó ételt kiöntenek a szemétbe. Mi még a penészes kenyeret is megettük. Oké, tudom, hogy ez már a másik véglet, de akkor is.
Eldöntöttem, hogy haza fogom hozni a megmaradt étel egy részét amikor csak tudom. Nekem az egy hétre való ebéd kb. De amit nem szeretek avval nem tudok mit csinálni. Bár néha még olyat is képes vagyok megenni, csak hogy ki ne dobják. Tudom, hogy túlzás, de volt már ilyen, hogy degeszre ettem magam valahol, mert tudtam, hogy kidobják a maradékot úgy is. Illetve régen a Mekiben is dolgoztam, ott is mindent kidobtak nap végén. Nem vihettük haza, tilos volt. Én ezt olyan borzasztónak gondolom. Legalább adnák oda a szegényeknek vagy valami. Minden sarkon látni egy hajléktalant. Legalább nekik adnánk oda. De nem. Nővérem mesélte hogy a pékségben, ahol régen dolgozott, ott is ugyanez volt, kidobáltak mindent. Hát milyen világban élünk? Én nagyon utálom a pazarlást, főleg ha ételről van szó. De más dolgoknál is rosszul viselem. Mikor pl. valaki felír pár szót egy a4-es lapra, aztán golyóba gyűrve a szemétbe dobja. Én egy kis cetlit is megőrzök, hátha jó lesz még valamire. Otthon is ezt csináltuk mindig, kissé raktár szerű emiatt a lakás, mert a szülők minden sajnálnak kidobni, de tényleg. Én is ilyen vagyok.
válasza:Több szempont ütközik itt. Miért is? Mert eltérők a szemléletek, eltérők a lehetőségek és eltérők a kapacitások. Márpedig ezek mind befolyásolják az eredményt. Vegyük sorra.
A kérdést az "emberi lábnyom" mércével szokták vizsgálni.
1. Adott pillanatban adott az emberiség létszáma és adott a cselekvési képessége (mindaz a tudás, amit addig összeszedett). Ekkor kiszámítható, ez az emberiség mennyit fogyaszt, ez az egy főre vetített lábnyom. Megmondható, a Föld adott tudású optimális termelés esetén hány embert tud eltartani, ez az ökológiai lábnyom. Van még a minimális lábnyom, ami egy adott szintű élethez szükséges felhasználás.
2. A ma ismert ökológia lábnyomnak többszörösét élik fel az USA-ban, legalább kétszeresét Európában, míg egyes afrikai és ázsiai országokban a minimális lábnyomnak is csak töredékét. Az előbbiek iszonyatosan pazarolnak, az utóbbiak éheznek. Az átlag egyelőre nem éri el az ökológiai lábnyomot.
3. Kiszámították a trendek alapján, hogy 100 éven belül eléri. Azt is megnézték, mi lesz utána. Amit az állatoknál is megfigyelhetünk, populációdinamikának, egyensúlynak nevezik. Előbb nő az éhínség egyes helyeken, e területek is nőnek. Aztán világméretű népvándorlás következik. Aztán világméretű háború. Mivel az ember a technikai szintjével képes önmagát elpusztítani, két eset van. Vagy kipusztul, vagy sokkal kisebb népességgel, sokkal alacsonyabb életminőségen, sokkal alacsonyabb technikával elölről kezdi.
4. Az életminőség sok összetevős játék. Függ a neveltetéstől, függ a lehetőségektől, függ a tudástól és az ebből következő igényszinttől, függ a külső kényszertől. A kérdezőt takarékosságra nevelték, most mindegy, miért. Van ésszerű takarékosság és van ésszerűtlen. Amikor a ráfordítás nagyobb, mint a haszon, ésszerűtlen. A penészes sajtot ki lehet vágni gondosan aprólékosan, nagyjából, vagy sehogy. Az első esetben rengeteg munkával nyerünk fél dekát. Ésszerűtlen. A másodikban kis munkával az összes felét. Lehet jó. De mivel a környezetünk se egyforma, lehetséges, hogy a maradék ehetővel tehetünk jót olyannal, akinek semennyi se jut. Itt is a ráfordított munka a kérdés. Sokan gyűjtötté az üres üvegeket, míg könnyű volt megfelelő helyre vinni. Ma nehéz, nem is gyűjtik. Itt az emberi munkamegosztást érdemes figyelni. Ez lehet szempont, mert hasznos, de ha nem kap kevés ember olyan szerepet, hogy soknak nagyon kevés munkát kelljen ráfordítani, akkor ott pazarlás lesz. Nem az egyes ember hibáztatható érte, hanem akinek ze feladata lenne, de nem teszi. Mert amúgy a munkamegosztásból következne.
5. A pazarlás-takarékosság mindig relatív, abszolutizálni bármely irányban, mindig buta emberek fogják. Akiknek nincs elég tudásuk átlátni, mit lehetne tenni, és ezt agresszivitással, hárítással, lenézéssel palástolják. De a lóláb kilóg, a palástolás sikertelen.
6. A munkamegosztás jelent olyan embereket is, akik e témával foglalkoznak. Felmérik a lehetőségeket és a hiányosságokat. És javaslatot tesznek a munkamegosztás más szereplőinek, jelesül apolitikusnak. Például szükség van nevelésre. Iránymutatásra. A takarékosság lehetőségének megteremtésére. Akinek a szerepe szerint más a dolga, erre csak minimális időt fordítson. Szelektíven csak akkor dogunk gyűjteni, ha csak az udvarig kell levinni, mert ez még belefér. Ha több munkát kell ráfordítani, akkor tényleges munkánk sérül. Nem jó! A politikus dolga ezt megszervezni, az infrastruktúrát megteremteni, munkakört kreálni, munkaerőt, forrás t biztosítani. Ha nem teszi, nem feladata az állampolgárnak helyette hatalmas energiaráfordítással minimális takarékoskodást végezni. Nem, az állampolgár feladata az ilyen politikus helyére alkalmasat tenni. Ezt a feladatát az állampolgár nem úszhatja meg. Ha helyette abnormális ráfordítású takarékosságba kezd, szereptévesztésben van. ÉS ennek súlyos és messzemenő következményei vannak.
7. Minden tevékenység költséggel jár és hasznot eredményez. A költség és haszon is rendkívül sokféle, de van olyan szerep, amely képes ezt mérni. Mérnök,statisztikus, és sok más. A fő szempont az egyensúly. Nem érdemes olyan munkát végezni, ami negatív költség/haszonértékű. Vigyázat! a haszonba beleszámít az ember közérzete. A mocskos lakást nem azért takarítjuk, mert a családnak hasznot hoz. Hanem azért, mert abban jól érzi magát a család. Az utcát meg azért, mert az utcabeliek érzik jól magukat tőle. És ezért hatékonyabban dolgoznak. Ez mindjárt rávilágít egy másik problémára: a tudás eltérő, az igények eltérők. és egyidejűleg akarja is elpusztítani. vannak, akik patyolattiszta utcát akarnak, és vannak, akiknek jó a koszos is. Ebben is az egyensúlyt kell megtalálni. Ez újabb problémát vet fel. Amelyik utcában sok az igénytelen, ott az egyensúly a koszos utca, ahol sok az igényes, ott meg a tiszta. Ezért nem jó a tudásban az aránytalanság. Ezért nem jó a vagyonban az aránytalanság. Egyikből a másik következik.
8. Összességében a válaszok ezt a nálunk meglévő mérhetetlen aránytalanságot tükrözik. Az ésszerű takarékosság nagyon fontos. Ma nem annyira, mint holnapután. De akkor már nem győzzük, ha nem ma kezdjük. Csakhogy erről ennyire ellentétes a vélemény. annyira, hogy nagy ráfordítással kis eredményt érünk el. Ez arra utal, hogy bármennyire fontosnak tartjuk, nem itt kell e pillanatban dolgozni. Előbb a feltételeket kell megteremteni. Az aránytalanságot csökkenteni. Ott, ahol keletkezik. A politikánál. Tudom, ezt sokan nem szeretik hallani, de aki nem ezt teszi, homokba dugja a fejét. Azt úgy is lehet, hogy meddő munkába temetkezünk. Tehát a cél érdekében előbb tűzzünk ki olyan célt, ami feltétele az előbbinek. Ilyen célok sorozatát, míg oda nem jutunk, ami meg is valósítható. De ha közben elcsatangolunk, nem lesz, aki célba ér.
válasza:Nálunk a lakótelepen sokan a kuka mellé teszik a még nem romlott, de meg nem evett kaját. Olyat is ismerek, aki a megmaradt főtt ételt kiürült, kimosott margarinosdobozba teszi, úgy rakja oda. Nagyon sokan járnak ide kukázni a közeli falvakból, de olyat is láttam már, hogy amit kitettem, a padon ülő nénike vette el...
Egyszer régi göncöket vittem le a kukába, és bele akartam borítani, de rám szóltak a padról: - Ne öntse bele, kedves, tegye mellé!
válasza:A szervezés valóban fontos e téren és vannak is fejlemények.
Pár hasznos infó
A hulladéknak csak a 20%-a kerül ki a háztartásokból. A 80%-a pedig gyártás, mezőgazdaság, kereskedelem, vendéglátás működéséből.
EU:
"Az emberi fogyasztásra szánt teljes élelmiszertermelés mintegy harmada pocsékba megy évente.
Elképesztő pazarlás Magyarországon
https://www.youtube.com/watch?v=KfBY2rVwNl8
A riporter – Pazarlás 1. rész
https://www.youtube.com/watch?v=frmSSnWB9vk
A riporter - Pazarlás 2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=P8uBV4pD2rQ
Friss és máris a szemétben
https://www.youtube.com/watch?v=8f8wxKWWxFA
Miért nem? / Az élelmiszerhulladékokról
https://www.youtube.com/watch?v=-ftVX0RQqYk
Kincsek a szemétben ( Dokumentumfilm magyarul ) ✿ 2016 HD
https://www.youtube.com/watch?v=QLfz_tMvMaI
A műanyag bolygó
https://www.youtube.com/watch?v=D30fbILlLcQ
Műanyag : A tengerek valódi réme ( Dokumentumfilm magyarul ) ✿ 2016 HD
https://www.youtube.com/watch?v=chGO3jBk3IA
Az óceánok szemete: a műanyag
https://www.youtube.com/watch?v=Zb6hEaJ7QE8
A bolygó üzemeltetése (Teljes film,HD 1080p)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!