A múmia sírok feltárása nem hullagyalázás?

Van egy jó egyiptomi film, ami részben ezzel foglalkozik (Az éj, amikor az évek megszámláltattak).

A kulcs szerintem az, hogy mennyire történelmi. Egy több száz évvel ezelőtt elhunyt esetében már nem élnek közeli hozzátartozók, nem sért senkit.

Régészeti szempontból szokták ezt nézni és az örökösöket is számításba veszik, és ha nincs örökös, akkor, nincs aki a jog szerint reklamálhatna, legalábbis a jog értelmében. Mellékesen a hullagyalázás fogalma nem szerepel a jogban, van helyette kegyeleti jog védelme, bár ez itt mellékes a kérdés szempontjából.

Adott a helyzet, valaki és valakik valamikor nagyon régen akartak valamit, volt temetés és minden, ami akkor szokásos volt. Kérdés mit kezdhetnénk ma ezzel mondjuk 1000 vagy sok ezer évvel utánuk? Rávilágít a válaszra a régről megmaradt egyéb tárgyi dolgok eseteinek hozzá vétele, olyan egykori tulajdonok, mint egy régi épület, egy kerámia edény és effélék.

Na most ha nincs jogos örököse illetve tulajdonosa, akkor ki reklamálhatna és milyen alapon, mert hogy jogi értelemben ilyen panaszt csak az tehet aki érintett is benne mint örökös vagy tulajdonos.

De vehetjük azt is, amikor is van egy ma értékes régiség, ami valamikor valakinek a tulajdona volt. Oké. Ki nyúlhatna hozzá a más tulajdonához? Ugye? Akkor ott kellene hagyni a földben, mert elvileg senki sem nyúlhat hozzá, vagy hirdetni kellene a tulajdonos keresésére, aminek nyilván semmi értelme sem lenne, mert már nincs tulajdonosa.

Ilyen időtávlatban ezek értelmüket vesztik, nincs már tulajdonos és ezért a közkincs és régészeti megfontolások szerint megy tovább.

Vagy vegyük, azt valaki reklamál egy 7000 éves sír és csontváz múzeumba helyezése ügyében, csak hát milyen alapon is teszi a panaszt, hiszen semmi köze az illetőhöz. Gondolom érthető, hogy ilyen alapon a földben kellene hagyni minden tárgyat is és egy régi várba se lehetne bemenni, mert az birtokháborítás lenne. Tulajdonos nélkül viszont nincs birtokháborítás sem.

Ahogy fentebb már írták, jogilag teljesen rendben van.

Szerintem ez egyébként emberileg nézve viszont kényes téma. Régészeti szempontból jó, hogy tudunk a temetkezési szokásokról és a múzeumokban sok mindent lehet tanulni, de ha csak emberileg és erkölcsileg nézem, akkor nem épp nevezném jónak, hogy ott állnak kint a vitrinben és mutogatják őket. Persze nem érzik, valamelyik több ezer éve halott, de mégis emberek, egyszer ők is éltek, és mindenkinek megvan a joga, hogy békében nyugodjon a teste. Szóval történelmi és régészeti szempontból valahol hasznos, de másrészt sajnálom is őket, hisz kiállítási tárgyakként kezelik őket, így nézve ez valóban nem túl emberséges. Más amikor régi tárgyakat állítanak ki, és más amikor valakinek a holtteste van közszemlére téve vagy épp porosodik egy múzeum tároló szobában. Jobb lett volna a sírban hagyni őket. Bizonyos értelemben tényleg meggyalázás őket. Kényes téma ez, amire szerintem nincs igazán jó válasz és megoldás sem. Viszont nem csak a régészet, hanem a turisztikai haszon is hajtja ezeket az embereket. Egyes múmiákat megmentenek, mert mondjuk még az ókorban elmozdították őket a helyükről és olyan helyre kerületek ahol ki voltak téve az enyészetnek, akkor jobb ha inkább elviszik őket, de a valamikor meg akkor teszik a legtöbb kárt, ha felnyitják a sírt.

Erre szerintem nem létezik jó válasz.