Londonban miért van annyi autón olyan piros virág?

[link]

[link]

Az egy pipacs. Az első világháború vége óta a veteránokra és a háború hőseire való megemlékezés jelképe. Az eredete egy versben keresendő, amelyet Dr. John McCrea kanadai katonatiszt írt a harcmezőn. Magyar fordításban:

Flanders mezején

Flanders mezején pipacsok nőnek

Keresztjei közt egy temetőnek

Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen

Még bátran szól a pacsirta ének

Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még

Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente

Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,

Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;

Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;

Vigyétek Ti azt magasra tartva.

De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak

Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak

Flanders mezején.

E vers nyomán 1918 óta Kanadában és az Egyesült Királyságban a veteránok szervezetei - elsősorban a Királyi Brit Légió és a Királyi Kanadai Légió - papír pipacsok millióit készíti el, és az utcákon, pályaudvarokon, más nyilvános helyeken osztogatják. Szokás némi adományt adni cserébe, amit a veteránok és a hadirokkantak támogatására fordítanak. November 11-én, az 1918-as fegyverszünet évfordulóján százezrek vonulnak az Ismeretlen Katona síremlékéhez és más háborús emlékhelyekhez, és elhelyezik a pipacsukat rajta.

Ottawában volt szerencsém ott lenni a tavalyi, 100. évfordulós megemlékezésen. Nagyon megható volt, és a sírt elborították ezek a kis pipacsok. Sokan kivitték a háborúban meghalt rokonuk, dédapjuk fényképét, kézzel írt leveleit, azt is odatették.

Bár nálunk lenne ilyen tiszteletteljes emlékezetkultúra. De hát Magyarországon csak fikázni meg lenácizni tudják a hősöket.