Értem, hogy "felnyílt a szemük", tehát valamit másként láttak mint az előtt, de miért pont a mezítelenségüket "látták meg", mivel függ ez össze?

A szégyen érzet, betegesen kezdtek rettegni, és elbújtak Isten elől.

Hirtelenjében a bűnös lelkiismeretük ráébresztette őket a meztelenségükre, és azonnal eltakarták a nemi szerveiket Isten szeme elől.

Ádámnak megváltozott az égi Atyjával ápolt kapcsolata, és az is, ahogyan magáról vélekedett. Szégyenérzet alakult ki benne, és többé nem érezte jól magát Jehova jelenlétében.

A fát ugye a jó és a rossz tudás fájának hívták, ami tulajdonképpen egyszerűen egy nagyobb tudást jelent. Egy gyereknek úgymond kicsi a jó és rossz tudása, nem nagyon tud különbséget tenni a kettő között:

"S kisgyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek, meg fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, eljutnak oda. Igen, nekik adom, ők fogják birtokba venni." (5Móz 1,39)

Isten azt mondta, hogy ne egyenek a "nagyobb tudás" fájáról, mert megfognak halni. A kígyó pedig azt, hogy dehogy fognak meghalni, hanem olyan tudásuk lesz, mint az angyaloknak (isteneknek). Fel fog nyílni a szemük, vagyis a tudásbeli különbségük ahhoz lesz fogható, amikor egy vak látni kezd.

Amikor esznek a fáról a tudásuk valóban nagyobb lesz, s a szemük valóban felnyílik, mert olyan dolgokat ismernek meg, amiről addig fogalmuk sem volt. Csak sajnálatosan ez a tudás nem a javukat szolgálja. Megtudják, milyen a szégyen, milyen bűn, milyen a rendetlen kívánság, s persze milyen a szenvedés, milyen a kerten kívüli élet, s persze milyen a halál.

Viszont egyáltalán nem lettek olyan, mint Isten vagy pontosabb fordításban az istenek (=isteni lények, angyalok). Az Isten ezt a kijelentését ironikusan kell érteni.

„Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!” (Ter 3,22)

Ugye itt Isten mintha félne az ember tudásától, s már csak abban reménykedik, hogy az örök életet azért nem szerzik meg. Valójában ez csak egy keserű irónia, s az élet fáját is csak azért veszi el tőlük, mert előre megmondta, hogy ez lesz a büntetés.

A tisztánlátáshoz az őszinteség, a nyitottság, meztelenség illik.

Az öltözködés inkább a sötétség, elhomályosult látás miatt van. Mikor nem tudjuk elfogadni, a saját és mások másságát.

Tehát nem felnyílt a szemük, inkább lecsukódott. Elindultak szabad akaratuk révén a sötétség, vakság felé.

Helyes a kérdés nincs összefüggés, a Biblia tűzre való.

Szia

Igen, ahogyan írod, az ember megváltozott a bűn következményeként.

Azáltal, hogy az ember vétkezett, már nem volt összhangban a Teremtőjével. Így nemcsak az Istennel való kapcsolata romlott meg, hanem az Isten teremtésművének többi részével való kapcsolata is, beleértve ebbe, hogy kárt tett magában az emberben is: az elméjében, a szívében és a testében. Ez mérhetetlenül rossz következményekkel járt az emberi fajra nézve.

Az emberpár viselkedése azonnal feltárta az összhang hiányát. Az, hogy eltakarták az Isten által alkotott testük egyes részeit, és az, hogy később megpróbáltak elrejtőzni Isten elől, nyilvánvaló bizonyítéka volt annak, hogy elméjükben és szívükben már elidegenedtek Istentől: 1Mó 3:7, 8. Így a bűn miatt bűntudatuk volt, szorongtak, nem érezték biztonságban magukat és szégyellték magukat. Ez alátámasztja azt a kijelentést, amelyet az apostol tett a Róma 2:15-ben, vagyis hogy Isten törvénye ’be van írva az ember szívébe’. Ezért ennek a törvénynek a megszegése ekkor zűrzavart okozott az ember bensőjében, a lelkiismerete helytelen cselekedettel kezdte vádolni. Valójában az embernek volt egy „beépített hazugságvizsgálója”, amely lehetetlenné tette, hogy elrejtse bűnös állapotát a Teremtője elől. Isten, válaszolva arra a kifogásra, melyet az ember az égi Atyja iránti megváltozott viselkedésére hozott fel, rögtön ezt kérdezte: „Talán ettél a fáról, amely felől azt parancsoltam, hogy ne egyél?” 1Mó 3:9–11.

Hogy hűnek bizonyuljon önmagához, valamint az egyetemes családja többi részének érdekében Jehova Isten nem nézhette el ezt a bűnös viselkedést, így nem tűrhette el sem a földi teremtményeitől, sem a lázadóvá vált szellemfiától. Megőrizve szentségét, azonnal halálos ítéletet rótt ki rájuk, teljesen jogosan. Majd az emberpár kiűzetett Isten kertjéből, mely Édenben volt, így elérhetetlenné vált számukra a másik fa, melyet Isten ’az élet fájának’ nevezett: 1Mó 3:14–24.

A paradicsom egy inkubátor volt. Ádám és Éva szeretgetve volt, hogy eszükbe se jusson valami sötét dolog. Vagyis nem volt szabad akartuk. Megtanultak a szeretet által boldogulni ebben a világban.

A paradicsom lényege Ádám és Éva tanulása. Amit a tudás fája jelképez. Hogy beleharap Ádám az almába, az azt jelképezi, hogy képes gondoskodni magáról. Tudásban eljutott arra a szintre.

A meztelenség a feltétel nélküli szeretetet, nyitottságot, elfogadást jelképezi. Megjelent a szabad akarat. Így lehetősége adódott az embernek választani a sötétség és a fény között. Az emberek a nemes szintről butultak el és félni kezdték az Istent.

Az ember az egyetlen lény, aki képes saját lététől elvonatkoztatni, vagyis felfogni, hogy van olyan, hogy ő nem létezik. Ez annak az elvonatkoztatási képességnek köszönheti, amit átfogóan öntudatnak hívunk.

A jó és rossz tudása azt jelenti, hogy az ember képes felismerni önnön sebezhetőségét, és ezzel együtt elvonatkoztatni a másik ember sebezhetőségére. Ezt jelenti a meztelenség felismerése. Miért szégyelljük a meztelenséget? Mert tudatosítja bennünk a létünk igazi, teljes kiszolgáltatottságát.

És mivel tudjul, hogy mi mennyire sebezhetőek vagyunk, azt is tudjuk, hogy más mennyire sebezhető. Ez egyrészt jó, mert tudjuk, hogy hogyan tudunk segíteni, és ez jó. De azt is tudjuk, hogy hogyan tudunk szenvedést okozni.

Az ember az egyetlen, aki szenvedést tud okozni pusztán azért, hogy valaki szenvedjen.

Ezt jelenti a jó és a rossz tudása.