Aki meghal Krisztusban itt a földön az egyből a mennybe kerül, vagy az elragadtatásnál támad csak föl?

Ehhez tudni kell mit értünk az alatt, hogy Krisztusban haltak meg.

Jézus ezt mondta Róluk:

(Lukács 22:28–30) 28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban. 29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem, 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét.

Azokról beszél, akikkel Jézus, Az Atyja meghivására szövetséget köt a királyságára, hogy együtt hozzanak majd döntéseket a Földön maradottak felett, illetve segitsenek a Túlélöknek eljutni az Ádámi tökéletességre.

Ez nem azt jelenti, hogy mások nem szerették, vagy nem fogadták volna el Jézust, hiszen a keresztény a tetteivel életével bizonyitja azt. Viszont Jézus nem mindenkit hiv meg, hogy királyai és papjai legyenek Isten királyságának. Ellenben nem lenne kik felett itéletet hozni, vagy dönteni a Földön.

A Máté 26:20–29 és a János 13:21–30 összevetéséből kitűnik, hogy Júdás még azelőtt távozott, hogy Jézus bevezette az Úr vacsorájának megünneplését.

Krisztus megdicsérte a jelenlevőket, amiért kitartottak mellette; ez ugyanis nem illett volna rá Júdásra, és ő nem is kerülhetett volna be a ’királyságra vonatkozó szövetségbe’.

Ebből az következik, hogy olyan egyént fog kiválasztani, aki már sok év óta kapcsolatban van az ő népével, kitart és lojális marad a próbákban, nem pedig olyat, aki csak nemrég lett Jézus alámerített tanítványa és sok tekintetben talán még ki sincs próbálva. Tehát nem mondható el Róla, hogy a Keresztény életében sokat és sokáig tartott ki a nehézségeket tekinve.

Sajnos ezeket nem veszik figyelembe sokan.

Krisztus tanítása alapján egyből, lásd jobb lator esetét. De ott van Pál apostol is, aki saját halálán elmélkedve hasonlóról ír.

Viszont kicsit ez nézőpont kérdése is. A halállal kiszabadulunk a fizikai világ köreiből, így értelmezhetetlen lesz a fizikai világ időfelfogása.