Isten oszthatatlan?

Több fajta istenkép létezik.

Alapból vagy tökéletes és személytelen, a legtöbb keleti vallásfilozófiában egy ilyen ideát jelent az isten, vagy tökéletlen de személyes, az összes többistenhit ilyen.

Nah az ábrahámista vallások rendesen megkavarták a dolgokat a tökéletes, személyes egyistenhittel...

Ez elméletben nem logikus, mégis a kereszténység, a zsidóság, és az iszlám egy ilyen fura hitvilágban élnek.

Hogy lehet valami tökééetes ami osztható, ami személyes,aminek jelleme van?

Sehogy, ez önellent mondás.

Hú, hát nem egy könnyű kérdés.

Először is miért hívjuk a Szentháromságot személyeknek? Hippói Szent Ágoston erre azt a választ adja (mivel a személyként való aposztrofálás tőle származik), hogy legyen mit mondanunk, amikor megkérdezik, hogy mi ez a három dolog. Ez a legkevésbé félrevezető megnevezés, de még így is problematikus. Szent Anzelm például egyszer úgy hívja, hogy "három nemtudommicsoda".

Amikor a Szentháromságot próbáljuk felfogni, két dolgot kell elkerülnünk, triteizmust és modalitást. A triteizmus az, amikor a három személyt három lényegileg különálló isteni entitásként képzeljük el. A Szentháromság tana leszögezi, hogy nem erről van szó. Itt a legfélrevezetőbb a személy megnevezés, mert az általunk ismert személyek (emberek) mind lényegileg különböznek egymástól. A Szentháromság viszont nem ilyen.

A modalizmus pedig az volna, ha a Szentháromság különböző személyeit az egyetlen Isten különböző kivetüléseiként, vetületeinként, aspektusaiként, maszkjaiként fognánk fel. Ez pedig azért nem helyes, mert egy vetület szükségszerűen hiányos ahhoz képest, ami veti. A Szentháromság viszont nem részei egy nagyobbnak, hanem mindhárom tagja hiánytalan az Isteni lényegben.

Tehát az Atya teljesen és hiánytalanul az Isten, és a Fiú teljesen és hiánytalanul az Isten, és a Szentlélek is teljesen és hiánytalanul az Isten. Tehát nem osztja fel Istent három részre, de nem is azt állítja, hogy három Isten volna.

Persze adódik akkor a kérdés, hogy ezek akkor végül micsodák :) nos, itt kezdődik a misztérium. Isten teljes valója értelmileg nem fogható fel teljes egészében, de nem azért, mert értelmetlen volna, hanem mert a mibenléte túlmutat az ember felfogóképessége korlátain. A Szentháromság tana egyfajta közelítő analógia Isten mibenlétének bizonyos szintű megértéséhez. A mi nyugati gondolkodásunk és nyelvünk nagyon is arra van berendezkedve, hogy a világot létező dolgokként és köztük lévő viszonyokként fogjuk fel (Távol-Keleten ez kevésbé van így, ott a viszony az elsődleges, a lényeg a másodlagos). Nos, a Szentháromság viszont nem így értendő, hanem a személyek maguk a viszonyságok és létezők egyszerre. Tehát az Atya nem atyai viszonyban van a Fiúhoz képest, hanem az Atya maga az Atyaság (ősokság, eredendőség) viszonya. Hasonlóképp a Fiú maga a Születettség (megvalósulás, cselekvés) viszonya, a Szentlélek maga a Kiáradás (áthatás, összekötés) viszonya. Tehát Isten az Atya léte, a Fiúban megszületik és a Szentlélekben kiárad.

Ez most így eszembe jutott, szóval lehet, hogy nem jó példa, de ha azt kérdezed, hogy mi az Isten, akkor a válasz az Atya, ha azt kérdezed, hogy hogyan működik Isten, akkor a válasz a Fiú, és ha azt kérdezed, hogy milyen az Isten, arra a válasz a Szentlélek. Mert le tudunk írni valamit teljesen azzal, hogy elmondjuk, hogy mi az (miből van), de úgy is le tudunk valamit teljesen írni, hogy elmondjuk, hogy mit csinál, és úgy is le tudunk írni teljesen valamit, hogy elmondjuk, hogy milyen.

"Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett."

Tehát van Isten, ami a szellemet képviseli.

"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet"

Majd a szellemi világ megalkotta a lelki világot és az anyagi világot. A szentháromságnak ez a lényege. Minden ami testet ölt ebben a világban van neki szellemi, lelki és anyagi vetülete. Minden Istentől származik, minden őbelőle jött létre.

Mi emberek is test, lélek, szellem hármasság vagyunk.

Az Atya, mint család fenntartó, a család anyagi biztonságáért felel. Tehát az anyagi világot jelképezi.

A Fiú, mint kamasz, a lelkesedés, lázadás jellemzi, keresi a helyét a világban. Meg akarja valósítani amit a szelleme diktál. Tehát a lelki világot jelképezi.

A szentlélek, mint test nélküli tudatos gondolat, a szellemiséget képviseli. Tehát a szellemi világot jelképezi.

Így a három személy az atya, fiú, szentlélek a test, lélek, szellem hármasságra utal.

Azért osztották fel Isten három részre, hogy jobban megértsd önmagad működését, a világ működését.

A test, lélek, szellem mintájára van nekünk egónk, lelkünk és tudatosságunk.

Az egónk felel a testünk egyensúlyáért, önfenntartó önszabályozó módon. Az egónak tanulnia kell az alkalmazkodás végett, és törvényekre van szüksége, hogy a hasonló helyzetekben hasonló módon tudjon reagálni. Hogy ne kelljen ezerszer tudatosan végiggondolni mi a helyes lépés. Egónk folyamatosan bombáz minket önkéntelen gondolatokkal, nem hagyva szóhoz jutni a tudatunkat. Egónk a bennünk élő kutya, az állati énünk.

A lelkünk az életutunkért, életpályánkért felel. Ő alkotta meg az egónkat és rajta múlik a fejlődése is. A lelkünkön múlik, hogy az egónkra hallgatunk, vagy a tudatosságunkra. Egónak enged több terepet, vagy a tudatosságnak. A lélek egy adathalmaz, ami leírja életfilmünket, karmánkat, életpályánkat.

A tudatos énünk korlátlan, határtalan, szabad, nincs előtte lehetetlen. Az Isteni részünk, ami nem a mindenségre tudatos, hanem a lelkünkre, az életfeladatunkra koncentrál. Általa ítéljük önmagunkat az egónkat, gondolkodunk, alkotunk, célokat tüzünk ki magunknak. A bölcs döntést általa hozzuk meg a szeretet mint életfilozófia által. Csak a jelenben létezik és állandó, örök.

Isten oszthatatlan. A személyiség pedig nem külön álló része Istennek.

Ahogy az embernek sins több személyisége, amit külön életben testesit meg.

Akik pedig betegek, és skizofréniába szenvednek, azoksem osztódnak. Isten pedig nem beteg.

Maga a Fia is kijelentette, hogy az Istene, E G Y személy. Nics rajta kivül más. ennélfogva nem mondta magáról, hogy Ő Isten egyik személyiségének megtestesitője.

Jézus, Isten egyik szándékát, akaratát végezte el mint egy feladatot.

Isten szelleme pedig, magának Istennek a mindenható képessége, amivel több dolgot tud tenni, mint Pl: teremt, tanit, vigasztal. Isten ezzel a képességével hatást tud gyakorolni az életben zajló dolgokra.