Érdekelne, hogy, aki kilépett az adventista egyházból az miért tette?

Ezt találtam. Eléggé elszomorító.

Adventisták...(Avagy a Hetedik Nap Adventistái) Egy amerikai bíró, William Miller a múlt század elején számításokat próbált végezni a végítélet idõpontjára, s azt 1844. március 21-ére helyezte. Számítása nem vált be, de sajátos, végidõt váró közösséget sikerült kialakítania. Gondolatait a White házaspár (James és Ellen Gould White) szõtte tovább. Valójában õk a szekta alapítói, amely 1863-ban vette fel az adventista nevet (az adventus Domini, Úrjövet latin szóból). A jövendölés további módosításával a szekta hatalmas táborra tett szert. Életszabályaikhoz tartozik, hogy vallási életük középpontjába a szombat került (vö. A Hetedik Nap Adventistái). A szombat számukra nemcsak az Úr napja, de a bibliaolvasás napja is. Nagy hangsúlyt kap náluk a beteglátogatás, az ifjúsági, az oktató és a szociális-karitatív munka. Igen sok aszkétikus elõírásuk van: nemcsak az alkohol és a dohányzás, de a disznóhús is tilos számukra, vegetariánus koszt ajánlott, ennek érdekében vendéglõket tartanak fenn. Lemondanak

minden fényûzésrõl, ékszerrõl, szórakozásról. Anyagi forrásuk a tized, erre minden tag szigorúan kötelezve van.

Mit tartanak Jézusról? Isten-eszméjük és Jézus Krisztusról adott tanításuk az Egyházak Világtanácsa elveinek megfelelõ. Külön is hangsúlyozzák, hogy a megváltást Krisztus valósította meg, teljesen ingyenes ajándék számunkra.

Hogyan fogadják a Szentírást? A reformáció egyházaihoz hasonlóan a Szentírást tekintik a hit egyedüli mércéjének (sola Scriptura), ugyanakkor a biblia értelmezésében E.G. White asszony gondolatait tekintik irányadónak, aki a következõ, "Istentõl kapott" felhatalmazásra hivatkozik: "Aki elveti azokat a tanúságokat, amelyeket neked adtam, nem téged, hanem engem, a te Uradat veti meg" (Thstimonies of the Church, 5. kötet, 668. o.). Kiindulópont juk az Ószövetség, épp ennek jele a szombatos jelleg.

Mennyiben keresztények? Elfogadják a Szentháromság nevére történõ keresztséget, így keresztényeknek tekinthetõk, de az "evangéliumi szabadegyházak" vagy "szabadkeresztények" más csoportjaihoz hasonlóan csak a 16. életév után, alámerítkezéssel keresztelkednek. A szektától való elpártolás és visszatérés esetén a keresztséget megismétlik.Ez másszóval annyit jelent, hogy nem az isteni kegyelemtõl függõ, tárgyi ténynek, hanem az ember döntésétõl függõ, alanyi mozzanatnak tekintik a kegyelmi állapotot. A szekta - más keresztény jellegû szektákhoz hasonlóan legfõbb ellenfelének éppen a Katolikus Egyházat tekinti. A Jehowa Tanúihoz hasonlóan "Babilonnak" nevezi, amely "lebukott", a Jelenések könyve értelmében. A Jel. 14,9-ben szereplõ "vadállat" szerintük a pápaság, mivel a vasárnap ünneplését elõírta. Akik szombat helyett a vasárnapot ünneplik, azok a "vadállat jelét" hordják, tagjaiknak tehát meg kell szabadulniuk a vadállat jelétõl.

Közösségüket egyházként (sõt Krisztus igaz egyházaként) értelmezik, melynek küldetése, hogy teljesítse mindazt, ami a Jel.14,6-11-ben szerepel. Úgy vélik ti., Miller fellépése jelenti az elsõ angyal szózatát, s ezzel kezdõdött el a végítélet hosszúra nyúlt folyamata.

Szervezetük szorosan kiépített. Közösségeik élén bizottság áll, annak élén a "legöregebb" (vö. a presbiter, áldozópap a Katolikus Egyházban), aki adventista szabályok szerint történt "felszentelés" után vezeti a keresztség és a szent lakoma szertartását. Ami utóbbit illeti, kovásztalan kenyérrel és szõlõlével mutatják be, s úgy tekintik, mint Krisztus haláláról és feltámadásáról való megemlékezést, bûneik bocsánatára. A lakomához - az utolsó vacsorához híven - lábmosás is kapcsolódik. Kifejezetten az üdvösség, Krisztus második eljövetele jelenti a szekta központi tanítását. Miller Dániel 8,14-et vette alapul: ,,2300 éjjel és nappal telik el, míg a templom megtisztul". Napok helyett éveket vett, kiindulópontnak pedig az új templom építését választotta (Kr. e. 457.). Ezzel a szektás bibliaértelmezés sajátos tipusát teremtette meg: kisértetiesen hasonló megoldást alkalmaznak a Jehowa Tanúi és mások. Az 1844-es csalódást utódai úgy próbálták feloldani, hogy White kijelentette: Miller számításai csak az Úr Jézus mennyei életére érvényesek: az adott idõpontban lépett be a Szentek Szentjébe, hogy befejezze a kiengesztelést, s ezzel a vizsgáló bíróság elkezdte munkáját, melynek lényege, hogy az elsõ embertõl kezdve a ma élõkig mindenkirõl összegyüjtenek minden adatot, ezeket könyv- be foglalják és Isten jelenlétében átvizsgálják. White-ék szerint Krisztus ténylegesen csak akkor jelenik majd meg, amikor ez a vizsgálat befejezõdik, s akkor 1000 éves uralma folyamán végrehajtja az ítéletet. Ami az örökélet tartalmát illeti, az adventisták elvetik a lélek halhatatlanságát, a halált elalvásnak, elszenderésnek tekintik, ami után a végítélet, azután pedig nem földi paradicsom következik (vö. jehovisták), hanem új ég és új föld.

Ami a vég idõ idõpontját illeti, az efféle számítgatásoknak legfõbb gyöngéje - épp a Szentírás alapján -, hogy elfeledkeznek az Úr Jézus tanításáról: "Azt a napot és azt az órát... a Fiú sem ismeri" (Mt 24,36). Világos dolog: Krisztusnak nem állt szándékában gúzsba kötni az emberi alkotókedvet a végidõ idópontjának közlésével, amely mintegy Damoklész kardjaként lebegne fölöttünk.

Akárcsak Jehowa tanúi számításai esetében, itt is logikátlan: miért éppen valamilyen ószövetségi esemény alapján kellene kiszámolni Krisztus második eljövetelének idõpontját. Millerék szabályos számzsonglõrködést hajtanak végre, kényükre-kedvükre bánnak a bibliai jövendölésekkel, aminek egyetlen célja, hogy saját korukhoz jussanak el. Mindenesetre, az élet nem igazolta számítgatásaikat. Természetesen, a White által emlegetett "vizsgálatról" sem tud maga a Szentírás sem, nem beszélve arról, hogy a "szíveket és veséket vizsgáló", mindenható Istennek nincs szüksége vizsgálóbizottságra, mint ahogy idõre sem a lelkek "átvilágítására".

Az ezeréves birodalom emlegetése egyáltaján nem új dolog, a kiliaszták, az ezeréves birodalmat várók Kr. u. 1000 körül már ugyanígy várták Krisztus visszatérését. Tudnunk kell azonban, hogy az ezeréves birodalom a Jelenések könyvében nem konkrét idõszak, hanem olyan "kerek egész", mégis "igen nagy" szám, amely éppen az egyház történelmének hosszú, mégsem végnélküli, hanem Isten által pontosan körülhatárolt idejére utal.

Ami a vasárnap eltörlését és a szombat elõtérbe helyezését illeti, már az õsegyház is a "hét elsõ napján" (ApCsel 20, 7), a feltámadásra emlékeztetõ vasárnapokon gyûlt össze.Úgy látszik e tekintetben már nem érvényes a bibliához való ragaszkodás. Egyszerûen nem igaz, hogy még nem történt semmi és csak várakoznunk kell. Krisztus földi életével, halálával és feltámadásával már elkezdõdött számunkra a "végidõ", a kegyelmi életben megtapasztalhatjuk Krisztus jelenlétét. Igaz, mûvének végsõ kiteljesedése még várat magára.

Logikátlan, hogy akik annyira emlegetik, hogy "bibliásak", éppen az úrvacsora kérdésében eltérnek a hagyományos kereszténység szertartásától (szõlõlé a lakomán).

Leginkább azzal keltenek ellenszenvet, hogy annyi be nem vált jóslat után kitartanak kiindulópontjuk mellett. A világon mintegy 4,5 millióan, Magyarországon mintegy ötezren vannak. Rádióban, könyvekben terjesztik sajátos bibliaértelmezésüket. Saját folyóirataik vannak, elõadásokat és kurzusokat szerveznek. Munkájukat gyakran bizonyos titkolózás kíséri: biblia-kiadásaik a szövegbõl magából nem ismerhetõk fel, az életet és az egészséget védelmezõ irataik és rendezvényeik nem mindig árulják el, milyen szervezet is áll a háttérben.