A pokolban pontosan mi is vár rám?

Hát...

attól függ, miben hiszel.

Ha egy végtelen és jó istenben, úgy ebben a jehovásoknak lehet igaza: akkor a pokol egy nyugvóhely.

Vagyis öntudatlanul várod majd a feltámadást.

Tévedés.

Sem az Izraeliták, sem az első keresztények nem gondoltak kinzó helyre a seollal kapcsolatban. A Biblia némely szereplői vágytak a sirba, amikor nehézségeket éltek át. Jób például azt mondta, hogy Isten rejtse el Őt oda, és amikor véget ér a haragja, vagy is amikor jön az igérete, akkor megemlékezik Róla, ha utoljára is, és akkor majd újra élhet.

(Jób 14:14, 15) 14 Ha meghal az ember, vajon élhet-e újra? Kényszerű szolgálatom minden napján várakozni fogok, míg el nem jön a szabadulásom. 15 Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után.

(Jób 14:13) 13 Ó, bárcsak elrejtenél a sírban, rejtegetnél, míg el nem múlik haragod,. . .

Isten nagyon várja már azt az időt, amikor ez megvalósul,

ahogy a vers mondja, Isten vágyat érez arra hogy a meghalt emberek, különösen a Hűségeseinek, visszaadja az életét.

A Kezemunkája pedig nem az égi élet, hanem a Földi.

A pokolba a megátalkodottak kerülnek, aki szeretetben él, tehát jót akar embertársainak, és képes megbocsátani az ellene vétkezőknek az nem kerül a pokolra.

A katolikus egyház szerint van tisztító tűz, ahol kiégnek a bűnök. Bűn az is, ha valaki elmulasztotta Jézust megismerni és megérteni, az-az hinni benne. Ezek a lelkek ált. vállalnak egy újabb életet, egy újra leszületést, hogy megtérve már ne keljen tovább szenvedniük és újból és újból újra leszületniük.

Isten soha senkit nem küld pokolra! Aki elfordul Istentől, az saját boldogságától fordul el, tehát a poklot választja.

Azok, akik menekülnek a szembesüléstől itt a földön, azok haláluk után is menekülni fognak, mert a halál nem változtat meg senkit! Aki természetellenes, tehát szeretetlen, tehát önző volt a földön, az olyan marad a halála után is. Az önző, szeretetlen ember a földön is magányos, de itt el tudja bódítani magát. Magányos marad halála után is, de ott ez a bódulás nem lehetséges, mert az önismeret kínjai ezt nem teszik lehetővé. A földön lehet menekülni az önismeret elől! Vagyis, ha valaki boldogtalan, az okolhatja mindig a másikat, a környezetet.

A halál után ez nem lehetséges! És mégis ez a kényszer hajtja, űzi, égeti azt, aki benső sötétségével a külső sötétségre kerül. Isten nem teheti meg azt, hogy aki természetellenesen, tehát szeretetlenül élt, az természetszerűen, tehát a szeretet életét élő emberként boldog tudjon lenni.

"Van örök kárhozat, de örökké kárhozott nincs! Az általad említett egyház is csak örök kárhozatot tanít, de azt nem, hogy Isten bármilyen gonoszságért is, bárkit is, a kínok kínjában, örök kárhozottként tartana létben! Ha ezt tenné, ha így lenne, akkor az Isten valóban nem volna Jó Isten, de még jó embernek sem volna mondható!

Legfeljebb arról lehet szó, azon lehet vitázni, hogy valaki, a maga által joggal felvállalt szenvedést, megtisztulást, a földön, vagy másutt éli meg.

Én, Jézus, hirdettem, hogy van örök kárhozat, mert ha van olyan szabadság, amelynek következtében örökké lehet igent-t mondani, akkor elvileg kell, hogy legyen olyan is örökké, hogy nem-et is lehessen mondani (Márk 9:48). De azt állítani, hogy valaki örökké nem-et akarjon mondani arra, amiről tudja, hogy természete ellen van, tehát arra, hogy boldogtalan maradjon, mindenkor iszonyatos kínok kínját szenvedő legyen olyasmiért, amit „tükör által, homályban látva” egy rövid ideig elkövetett, ez szöges ellentétben van még a legelvetemültebb emberi morállal is! Csak „időszakos” lehet tehát a szenvedést vállalni kényszerülők sorsa (Máté 18:34-35)!

Még a legkonzervatívabbak is, akik az első emberpár bűnét a világ legnagyobb szabadságban elkövetett, legnagyobb bűnének tartják, azt az emberpárt ma szentként tisztelik, és mint szenteknek, ünnepük van a te egyházadban. Az egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező szellemi lény, tehát az ember is, összeegyeztethetetlennek és elképzelhetetlennek tartja azt, hogy Isten bárkitől is megvonná a bűnbánattartás lehetőségét.

Ilyet csak bizonyos intézményeket minden áron fenntartó, hatalmat gyakorolni akaró, tehát félelmet keltő és fenntartó urak találhattak ki. Ezekhez nekem, Jézusnak, e téren semmi közöm nincs! "

Jézus; A HANG - könyv 3702

Szia,

Rosszul gondolod. Sajnos keverednek a fogalmak, mert az emberek nem olvassák a Bibliát, és nem foglalkoznak mélyebben a bibliai igékkel.

A "pokol" kifejezés a Bibliában mindenhol a halottak tartozkodási helyét jelöli. Az Ószövetségben a héber "seol" kifejezést fordítják pokolnak. Néhány példa:

4Móz 16,30

Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.

4Móz 16,33

És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.

2Sám 22,6

A pokol kötelei vettek körül,

S a halál tőrei estek reám.

Jób 24,19

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

Jób 28,22

A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!

Jób 31,12

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

Zsolt 86,13

Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

Zsolt 116,3

Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

Péld 9,18

És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Péld 15,11

A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

Péld 15,24

Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

Péld 23,14

Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

Péld 27,20

Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

Az Újszövetségben a görög "hádész" kifejezést fordítják pokolnak.

Néhány példa:

Mt 11,23

Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.

Mt 16,18

De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

Lk 10,15

És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.

Jel 1,18

És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.

A "pokolból" mindenki feltámad:

Jel 20,13

És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

A pokol végül megsemmisül:

Jel 20,14

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

Az pokolban történő örökkévaló kínzás nem Bibliai tanítás.

A Biblia kétféle halálról beszél. Az első halál amit mindannyian megtapasztalunk a földi életben, kivéve azokat akik élve ragadtatnak el. Ebből mindenki feltámad: az igazak az örök életre a hamisak pedig az ítéletre, melynek büntetése a "második halál":

Jel 20,6

Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

Jel 21,8

A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.

Üdv. Péter

Na, megjöttek a lepontozók.

Kár. Idáig elég jó volt ez a fórum.

"Vagyis öntudatlanul várod majd a feltámadást."

Hogy lehet öntudatlanul várni valamit?