Mi volt az a pont az életedben amikor teljes valóddal, sziklaszilárdan hinni kezdtél Istenben?

Hát ezt talán nem lehet elég hosszan leírni, de elég röviden sem.

Nagyjából pont 3 éve lehetett, amikor ELKEZDTEM ezt az egészet, 15 éves voltam. Kinevettem az összes keresztényt és butának tartottam őket, és egy ilyen spirituálisabb dolgoban hittem. Ebben is volt isten, csak itt az univrzumot tartották istennek meg filozófikusabb hangnemű volt az egész. Egy tudomoányos videót néztem, és nagyon értelmesnek tartottam a csávót, aztán egyszer említette Istent. Ezért bolondnak tartottam, legalább is úgy voltam vele, hogy nagyon értelmes, de ebben az egyben nem érthetek vele egyet. Őelőtte próbáltak nagyon sokan téríteni, katolikus iskola, Jehova tanúi, meg mindenki más, akit ismersz. De ebben az emberben valóban láttam az őszinte segítést és az értelmet, ezért elkezdtem kutatgatni a témában és valamennyire hittem is benne, mert ugye az azelőtti kicsit sprituális hitem szerint volt egy isten (csak akkor még nem a bibliai Istenre gondoltam).

Ezután lassan elkezdtem megismerni az egészet, és úgy keztem el hinni Jézusban, hogy észre se vettem, úgy értve, hogy a "váltás" nem az egyik napról a másikra történt.

Aztán úgy voltam vele, hogy már hiszek Istenben csak el kéne kezdeni cselekedni is. Mivel még akkor még "kezdő" voltam, ezért nem is tudtam, hogy valóban higgyek Benne és egyáltalán mit kell tenne. Elkezdtem teljesen megismerni a Bibliát, de ez sokáig tartott és az évek alatt (interneten keresztül) több felekzetet, ideológiát, filozófiát és hasonlókat megismertem. Sajnos úgy tűnt (/tűnik), hogy a legjobban pont ekkor tudtam mit kell csinálni és mi Isten akarata, amikor először elkeztem megismerni az egészet és elkeztem olvasni az evangéliumot. Mivel a sok irányzatok tanításai különböztek, még akár csak egy kicsit is egymástól, ezért szinte sose tudtam, hogy mi az igazság. Pedig ezeknek az irányzatoknak a megalkotói is csak emberek, ezért nem kellett volna egyiket sem követni, saját magamnak kellett volna eldönteni mi a helyes. Egy kicsit miattuk is és magam miatt is talán túlságosan vallásos lettem és néha pont ez taszított el, akár vissza a lanygosságba.

Van egy hibám, amit ki szeretnék javítani és szinte sehogy sem sikerült (nem a pornónézés). Nem olyan rég megértettem, hogy ezt a hibámat és minden más hibámat csak akkor törölhetem el, ha minden erőmmel próbálkozok és a nap minden percében arra gondolok, hogy mi lehet az, amit Isten akarhat tőlem. Talán valamiiért ekkor éreztem azt először, hogy biztos vagyok benne, hogy Jézus létezik, nem tudom miért. És azt is megértettem, bár ezt régebben is értettem, hogy mindent kegyelemből ajándékként kapunk meg, nem mondhatom azt, hogy jó vagyok, mert én ezt választottam, mert nem én választottam, hanem megkaptam Istentől. Azelőtt meg talán mindig kaptam jeleket Istentől, hogy MOST kell cslekedni és nem szabad lustálkdoni meg dínom-dánomozni.

Lehet valamennyire érthetetlen vagy túlságosan mély/filozófikus. Bocsi :D. Meg lehet valamit elfelejtettem leírni. :D

Neked mi a történeted kérdező? Persze, ha keresztényként kérdezed.

3+

5-ödik bekezdéshez:

Amikor biztos lettem benne, hogy Jézus létezik, akkor valahogy tudtam. Azelőtt úgy voltam vele, hogy nem lehet biztosra mondani, csak hinni vagy abban, hogy létezik, vagy abban, hogy nem, és én hittem benne. Most meg már úgy vagyok vele, hogy tudom. Ha valaki kérdezi még mindig azt mondom neki, hogy erre nincs bizonyíték, csak hinni lehet benne, mert ez az igazság. Tudom, hogyha azt mondom, hogy tudom, hogy létezik Isten, nem pedig csak hiszem, akkor az nem bizonyíték senki számára és más szemszögéből az én számomra sem. Ettől függetlenül aki hisz az hisz, aki nem az nem, ez mindenki személyes döntése.

Szent Szellem keresztség.

Mindig a saját tapasztalatomra megyek, ha valami nagyon érdekel.

Nem volt kérdés utána semmi. A Biblia minden betűje szava igaz.

Több évbe került mire felfogtam a valóságot.

Egyet tudok mondani: az hogy az ember vízkeresztségnél láthatóan nincs változás, még nem azt jelenti hogy valóságosan nem történt változás-mert történt. Később értettem ezt is meg.

30 éves koromtól számítom a megtérésemet, amikor felismertem Istennek a gondviselő tulajdonságát, a Zsoltárok könyve és egyéb bibliai szövegekben.

Általánosban, saját elhatározásból, jártam hittanra, tetszett, még elsőáldozó is voltam. Kamasz koromban eltávolodtam a kereszténységtől, nem tudatosan. Elkezdetem könyvtárban járni, olvasgatni pszichológia, filozófia, vallás polcos könyveket, információéhségem volt a világról, és hogy milyen véleményt alakítsak ki. Kamaszkoromtól felfelé intenzíven érdekeltek a szellemi, lelki dolgok.

Középsuli után a pályaválasztásom nem sikerült túl jól, sok nehézségem volt. 2 évvel később végeztem, mint kellett volna és nem is túl piacképes a diplomám. Sokat voltam munkanélküli és elvesztettem az önbizalmam, pedig az átlagnál értelmesebb és szorgalmas is vagyok. Sikerült eljutni az öngyilkosság szélére 30 éves koromra, nem túlzok.

Ekkor szólítottak meg a Zsoltárok könyvében olvasott igék, Isten gondviseléséről.

Már korábban is visszatértem a kereszténységhez, hittem, hogy Jézus a Messiás. De ez még csak csecsemő szintje a hitnek. A felnőtt szint az Istenben való bizalom, minden körülmények között. Miután felismertem, hogy az élet nem egy Monoploy játék azok számára, akik az Úrhoz fordulnak, megváltozott az életem. Ez egy 180 fokos fordulatot jelentett a hozzáállásomban. Újult erővel vágtam bele egy másoddiplomába (31 évesen), levelezőn, végig is csináltam. Ma már ezzel a végzettségemmel dolgozom.

Bizonyosságom van két dolog felől. Az egyik, hogy Jézus megváltotta az emberiséget a bűnből történet igaz. Az ószövetségi próféciák is szimbolikus előképek alapján, a véletlen egybeesés kizárható. Van egy jó könyv is a témáról: Dér Katalin: Próféciák a Messiásról (Kairosz). Az Újszövetség kiemelkedő szellemisége, Jézus csodái és feltámadása is alátámasztják Istentől küldöttségét. (Természetesen utánaolvastam az újszövetségi szövegek megőrződésének, a kánon összeállásának, tehát hitelességének, a korai egyháznak, azaz hogy ugyanaz e kereszténység üzenete, a hit fő tanítása, ami a korabeli időkben).

A másik, amiről bizonyosságom van Isten gondviselő jelenléte a Hozzá forduló életében. Ha nyitott vagy Rá megtapasztalhatod, ahogy üzeneteket küld (akár egy rádióadás, vagy ismerős, vagy könyv útján), és hogy bármely nehézség kiállható, ha Benne bízol. Nem engedi, hogy éhen vagy ruha, hajlék nélkül maradjál, ha te is keresed a munkalehetőséget. Meg kell tenni a magunk részét, de ha az nem elég, természetfeletti módon segítséget adhat.

Máté 6,31-34

Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Isten előfordul, hogy fenyít és nevel, de mindez a javunkra történik.

38/N

ha bármiben tudok segíteni, szívesen, korod alapján te még az út elején vagy :)