Pontosan hol írja le a Biblia azt a ceremóniát, ami által házasság lép érvénybe?

Az első ember párt, maga Isten adta össze, bevezetve a házasság intézményét.

Esküvői szertartás:

Magának a házasságkötésnek az volt a központi, jellegzetes vonása, hogy a menyasszonyt ünnepélyes keretek között az apja házából a férje házába vitték a megbeszélt napon; ezzel a házasság jelentőségét fejezték ki, vagyis azt, hogy a menyasszonyt befogadták a férje családjába

(Máté 1:24) 24 Ezután József felébredt az álmából, és azt tette, amire Jehova angyala utasította őt: feleségül vette Máriát.

Vagy is az Otthonába vitte.

A vőlegény elvitte a menyasszonyt a házába, illetve a szülei sátrába vagy házába. Az eseményt nyilvánosságra hozták, elismerték és feljegyezték, s ezzel a házasság kötelezte a feleket

(1Mózes 24:66, 67) . . .. 67 Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett. . . .

Ezekről feljegyzés készült, vagy is nyilvánosan megtörtént bejegyzéssel együtt a házasság.

Mivel akkor még nem voltak hivatalok, ez volt a hivatalos eljárás.

A házasságokat nyilvántartásba vették. A Törvény alatt a házasságokról és az azokból következő gyermekszületésekről hivatalos feljegyzést vezettek az adott közösségben. Ennek köszönhetően ismerjük Jézus Krisztus pontos leszármazási vonalát

(Lukács 2:5) 5 Elment, hogy bejegyezzék őt Máriával, akit az eljegyzésnek megfelelően hozzáadtak feleségül, . . .

A házasság hatással volt a családra, de nemcsak a családra, hanem az egész törzsre vagy patriarchális közösségre, mivel befolyásolhatta a törzs szilárdságát, valamint a gazdaságát is.

Ezért természetes volt, és szükségesnek tűnt, hogy a feleség kiválasztásáról és az azzal kapcsolatos minden hivatalos és pénzügyi kérdésről a házasulandók szülei vagy gyámjai döntsenek, de néha a jelöltek beleegyezését kérték

Általában a fiatalember szülei kezdeményeztek, ők kérték meg a lány kezét, bár előfordult, hogy a lány apja tett házassági ajánlatot, főleg, ha nem voltak egyforma rangúak

Jzs 15:16, 17; 1Sá 18:20–27

Menyasszonyár: A házassági szerződés megkötése előtt a fiatalember vagy az édesapja köteles volt menyasszonyárat fizetni a lány apjának

1Mó 34:11, 12; 2Mó 22:16; 1Sá 18:23, 25

Nem bűn, mert gyakorlatilag házasságnak minődül, csak a megnevezés nem oké, mert a Biblia szerint nincs ilyen viszony hogy "élettársi". Vagy házasság a kapcsolat vagy paráznaság, nincs harmadik variáció. Az élettárs, ha egész életre szólóan eldöntötték, házasság. Ha fenntartják a jövök-megyek kiskaput, és ezért nevezik élettársinak, az meg paráznaság.

A Bibliában úgy is házasodtak, hogy egyszerűen egymásnak és a szüleiknek kinyilvánították a szándékot, és elhálták. Annál szebb és pontosabb házasságkötést nem fogsz találni a Bibliában, mint ami Tóbiás könyvében van (Septuaginta, azaz a régi Biblia szerint kanonikus könyv volt, ma csak a Katolikus fordításban, vagy külön kiadásban, deuterokanonikusban találod)

Az 1 Korintus 7. fejezete konkrétan ír a házastársaknak, szóval igencsak biblikus a házasság. ÉS az evangéliumokban olvashatunk a kánai menyegzőről.

de ha esetleg kétséged lenne, ez eloszlatja:

1 Korintus

7,8 Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. (Egyedül)

7,9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, [1 Tim. 5,14.] házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.

Bár az is tény, hogy itt a paráznaság miatt említi az "égést".