Hívők ehhez mit szóltok?

A vallásos megtérés és a pszichózis néha ijesztően hasonlít egymásra. Egy friss magyar kutatás segít elkülöníteni a kettőt és választ ad arra kérdésre is, hogy mit keres a pszichiátriai betegségek között a megtérés.

A nyugati kultúrkörben általában némi idegenkedéssel kezeljük a vallásos és/vagy spirituális tapasztalatokat, a megtérés élményét, különösen, ha azok a mindennapi élettől való elfordulással járnak.

A vallásos megtérés ugyanis gyakran azzal jár, hogy az illető elhagyja régi szokásait, új szokásokat vesz fel, szokatlan gondolatai és erős, akár ellentmondásos érzelmei támadnak, viselkedése a külső szemlélők számára furcsának, akár zavartnak tűnhet – mint aki megőrült.

Nem csoda, hogy a spirituális krízisen keresztülmenő személyek gyakran a pszichiátriai betegség látszatát keltik, adott esetben diagnózist is kapnak. Egy friss, magyar kutatás szerint azonban markáns különbség van a pszichózis és a megtérés között.

Vannak átfedések

A vallásos megtérés, vagyis az az élmény, amikor valaki addigi életétől eltérően, újonnan kezd hinni és vallást gyakorolni, gyakran nehéz időszak mind az érintett, mind környezet számára.

A vallásos megtérés és a pszichózis, azaz laikus kifejezéssel élve a „megőrülés” közötti különbséget már régóta kutatják, hiszen valóban vannak a kettő között átfedések. A pszichotikus betegségben szenvedő páciens is megváltozhat egyik pillanatról a másikra, elhanyagolhatja mindennapi teendőit, furcsa gondolatai, érzései támadnak, viselkedése zavartnak tűnik, új hiedelmei alakulnak ki, érzékcsalódásai lehetnek. Ráadásul a kezdődő szkizofréniára is jellemző lehet az, hogy a betegség intenzív vallásos élményekkel, megtéréssel kezdődik.

shutterstock 334942220

Mégsem lenne jó, ha összekevernénk a kettőt, és mindenkit meggyógyítanánk a pszichiátrián, aki megtalálja Istent. De az sem, ha a pszichotikus betegségben szenvedőket kezeletlenül hagynánk, hiszen esetükben így jóval gyakoribb például az öngyilkosság esélye. Ezért nagyon fontos a szakemberek (és természetesen az érintettek) számára, hogy képesek legyenek árnyalni a képet és biztonsággal elkülöníteni.

Zavarodottság, bűntudat, látomások

A nyolcvanas években a szakemberek úgy gondolták, mind a pszichózis, mind a megtérés ugyanabból ered: az érintett személyisége tudattalan konfliktuson megy keresztül, ami erős szorongással, bűntudattal, depresszióval, és zavarodottsággal jár – ebbe a megoldhatatlan helyzetbe való belemerülés vezet a pszichózishoz vagy a megtéréshez.

A különbség azonban lényeges: a megtérés a krízist követően az énfunkciók újrarendeződésével és megerősödésével jár, míg a pszichózis esetében a páciens továbbhalad a szétesés felé, azaz egyre zavartabban gondolkodik és viselkedik. Ennek ellenére a kilencvenes években a nyugati világ szakemberei hajlamosak voltak a szokatlanul intenzív vallásos élményeket szimplán és egyszerűen a pszichózis tüneteinek tekinteni.

A DSM 5-ben, ami a pszichiátriai betegségek modern osztályozási rendszere, már igyekeznek különválasztani a két dolgot. A pszichózisoktól teljesen különböző fejezetben van benne egy „egyéb pszichoszociális, személyes és környezeti körülményekkel kapcsolatos problémák” gyűjtőfogalom, ebben szerepel a „spirituális krízis” is. Miért kellett egyáltalán beletenni a megtérést a pszichiátriai betegségek diagnosztikai rendszerébe? Azért, mert bár természetesen ez nem betegség, mégis együtt járhat pszichés tünetekkel: szorongással, lehangoltsággal, alvászavarral, stb.

Nehezebb a kérdés, ha a vallásos megtérés hallucinációkkal is együtt jár, például megjelenik az illetőnek egy-egy szent, vagy Isten hangját hallja. Régebbi korokban ez teljesen elfogadott volt, egyes kultúrákban ma is az, és a nyugati orvoslás is kezdi felfedezni, hogy egészséges személyek is hallhatnak néha hangokat a fejükben, de azért a szentekkel, felsőbb hatalmakkal vagy holt lelkekkel való társalgás hallatán a legtöbb pszichiáter minimum felvonja a szemöldökét. A hallucinációk és látomások ugyanis igen gyakran pszichotikus betegség, szkizofrénia tünetei.