A keresztények mikor fognak végre rájönni, hogy nem az iszlám jelenti a veszélyt rájuk, hanem a liberalizmus?

A kereszténységre a keresztény fundamentalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt, mert az járatja le őket az tudománytagadással, az apokaliptikus jóslatokkal, stb.

Már az ókori kereszténység is harcolt a szekták ellen. Tertullianus egy komplett művet is írt, "Pergatló kifogás az eretnekek ellen" címen.

Ma persze rosszabb lehet a helyzet, mint akkor, hiszen a kereszténység darabokra szakadt, és egyik felekezet fanatikusabb, mint a másik.

Nem irigylem a normális híveket...

Amit az iszlámról írsz, azzal egyetértek, viszont szerintem nem is a liberalizmus az, ami bármilyen veszélyt jelentene a kereszténységre. Legalábbis nem az eredeti értelemben vett liberalizmus, ami vallás-, szólás- és gondolatszabadságot hirdet. A veszélyt az jelenti, hogy a nyugati világban ez az eredeti értelemben vett liberalizmus egyre inkább teret veszít, illetve átalakul, és átadja a helyét valami kultúrmarxista, vagy nem is tudom minek nevezhető ideológiának, amiben már ténylegesen teret kap a vallásellenesség, és távlati célként a vallások teljes megszűnését vázolja fel, a vallást kiáltva ki a társadalmi konfliktusok legfőbb forrásának.

De emellett én meg vagyok győződve arról, hogy a kereszténységet legjobban a saját belső válsága fenyegeti, és nem elsősorban az, amit az 1-es ír (bár az is jelentős probléma), hanem az, hogy nem tud a mai világ problémáira megfelelően reflektálni, nem tud egy pozitív, a mindennapi életben is érvényesíthető értékrendet hitelesen felmutatni, és egyáltalán, nem érezhető benne az az erő, ami által a társadalomban bármilyen szinten meghatározó tudna lenni. (Ami az iszlámban egyébként megvan, de ezt én nem fenyegetésként, hanem inkább egészséges kihívásként értékelném keresztény szempontból.)

"A keresztényeknek teljesen megfelel ez a belülről rohadó, értékeitől kiürített keresztény vallás."

Igen, sajnos úgy tűnik, hogy ez az igazság.

"Nem is lesz itt egy keresztény sem aki igazat adna neked."

Én igazat adok neki. Ja tényleg, én nem is vagyok gyakorló keresztény...

Sokáig az iszlámot a kereszténység annak legfőbb riválisának tartotta. Majd a kereszténység kitermelte a maga ellenpólusát, a felvilágosodást. És fokozatosan lebontotta saját magát.

Mondjuk egyébként érdekes, hogy az új liberalizmus mennyire védi az iszlámot, holott elég távol állnak ideológiailag egymástól.

"A keresztények mikor fognak végre rájönni, hogy nem az iszlám jelenti a veszélyt rájuk, hanem a liberalizmus?"

Egy két világháború közti, integrista katolicizmus számára ez még evidencia volt. Gyakorlatilag valami hasonlót akartak Európában, mint ami jelenleg a muszlim országoknál a valóság. De azóta már eltelt több, mint 50 év. Most csodálkozik rá erre az itthoni egyház, hogy a vasfüggönyön túl milyen változásokon mentek át a nyugati társadalmak és egyházak.

Van különbség aközött, hogy egymásra, vagy egymás nézeteire támadunk rá.

Majd akkor elfogadom az iszlámot, ha éles durva kritikát nem fenyegetéssel vagy kivégzéssel kezel.

Persze ezt az emberek teszik. De a bigott kereszténynél miért nem a penge villan?

Egyébként meg minden ami nem a belső értékekről az szól az csak sallang vagy felszíneskedés. Nem szabadna sem imádattal, sem babonás hiedelmekkel hozzáállni. Gondolok itt szertartásokra, hagyományokra, öltözködésre stb..

Majd ha lehet női elnök és biztonságban lehet bírálni a prófétákat, akkor nem lesz vele bajom.