A katolikus egyház lényegében egyetért a kommunizmus eszméivel, kivéve azzal, hogy nincs Isten?

Nem csak a katolicizmus, hanem bizonyos tekintetben maga a kereszténység. Például az őskeresztények körében is sokszor kialakult egyfajta vagyonközösség is. Az Egyház mindig is elutasította az uzsorát, sokszor még a kamatot is, ahogy a kapitalizmusra is rossz szemmel tekintett, főleg a kizsákmányoló, rablókapitalizmusra.

A bővölködés teológiája pogány dolog, annak és azt vallóknak semmi köze a keresztényekhez és Krisztushoz.

A kommunizmus lényegéhez hozzátartozik az erőszak, a magánvagyon erőszakos köztulajdonba vétele, vagyis kommunizálása, ami nem feltétlenül jó.

A közös lónak túros a háta, mondja a közmondás. A túr (s nem túró) ugyebár a ló hátán keletkező gennyes seb, amit a nyereg dörzsölése okoz a túlzott igénybevétel következtében. Mindenki csak használni akarja szegény lovat, ápolni és kímélni már nem, hiszen igazából nem az övé. Az emberek sajnos hajlamosak arra, hogy a köztulajdon hasznából minél nagyobb részt szakítsanak, de a lehető legkevesebb munkát tegyenek bele.

A köztulajdon, ha az tényleg köztulajdon, s tényleg mindenki magáénak érzi, s nem arra vár, hogy a többiek dolgozzanak helyette, akkor az működhet jól. A kommunizmus a tulajdon erőszakos megváltoztatásával remélte elérni az emberek boldogságát, a kereszténység szerint viszont az emberek fő problémája a bűn, az önzés, amin a tulajdonjogi viszonyok megváltoztatása önmagában nem segít. Az önző kommunista nem sokkal jobb, ha egyáltalán jobb, mint az önző kapitalista. A kommunizmusban is voltak, akik egyenlőbbek voltak az egyelőknél.

A kommunizmus félelmetes eszme volt, semelyik más eszme nem termelt ennyi hullát. Mindenkire rákényszerítették az egyenlősdit, megfosztva vagyonától munkakedvétől, iparkodásától, szorgalmától, motiváltságától, szabadságától, kreativitásától, versenyszellemétől stb.