Hogy tudnak a papok lelkileg fejlődni, ha nem is ismerik a szeretetet?

Én pedig ismerek olyat, akinek van gyereke, van unokája, még is rendkívül savanyú, rosszindulatú, sőt talán gonosz is. Valószínűleg nem a gyerek a szeretet fokmérője. Sőt vannak olyanok is, akiknek gyereke van és saját gyerekét molesztálja (ha már felhoztad a témát), bizonyára hatalmas benne a szeretet...

Javaslom neked, amit Krisztus mondott:

"Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!"

"Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet."

A kifelejtettem a felsorolásból a legfontosabbat. Tudja szeretheti Istent.

Én alapvetően nem vagyok cölibátus ellenes. Szerintem, ha van vele valami probléma az inkább az, hogy kötelezővé tették a papoknak. Én nem tenném kötelezővé, hanem vállasztható opcióvá tenném.

Bár szerinted a református lelkészek "egészségesebbek", de ez nem feltétlenül van így. Mind a két életformának megvannak a maga nehézségei. Egy református lelkésznek a figyelme, ha van családja, mindig megosztott lesz. Neki meg ezzel kell küzdenie. Felelőséggel tartozik a családjáért, a gyerekeiért, oda kell figyelnie rájuk, miközben a gyülekezetét sem hanyagolhatja el, mert azok meg rá vannak bízva. Szerintem egyik életforma sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mindkettőt lehet szépen élni és mindkettőnek van előnye és hátránya is. Inkább az a kérdés, hogy kinek mi való, mire van elhívása. Én semmiképpen sem jelenteném ki, hogy aki nem az egyikben vagy a másikban él, az nem tudja, hogy mi a szeretet.

"Pl. nincs gyerekük katolikus papoknak, sem feleségük."

Rég rossz, ha egy házas vagy egy szülő csak a házastársát és/vagy a gyerekét szereti... Mindannyiunknak hivatása másokért élni, másokat szolgálni. Ezt te sem gondolod komolyan, hogy csak annak van szeretet az életében, akinek gyereke van.

Nagyjából leírták már előttem a lényeget: annyi tennék hozzá, hogy olvass utána Szent Maximilian Kolbe atyának. Ő Auschwitzban halt meg. Egy többgyerekes apa helyett ment az éhségkamrába önként. Látszik, hogy semmit nem tudott a szeretetről, mert pap volt, igazad van... (ironia off)

[link]

Agnosztikus/ ateistaként kutatom ezeket a spirituális dolgokat, de még nagy csodákat nem találtam, de nem elvetendő minden.

Nincs gyerek, se feleség. Ritka ám de van pap, aki özvegységét követően áll annak, igen nem lelkészre gondolok hanem papra, létezik ilyen.

Sok volt köztük is szerelmes pláne fiatalon, de nem úgy hozta az élet, hidd el ha rátalált volna a nagy szerelem a legtöbb pap a szerelmével lenne, mivel-többé kevésbé a papok sem javasolják hogy úgy legyél pap hogy szerelmes vagy.

Igen van molesztálás, nem is tagadja senki, még a 2 pápa c. filmben is meg van említve, de azért a többségük nem pedo bácsi.

Szeretet van bennük általában, nem a pap az az ember aki kipletykál(gyónásból lenne mit), ugye ők hisznek istenben és az embereket össze akarják hozni vele, bár tény hogy néhol vannak szélsőségek, de mondj egy szervezetet ami lojális mindenhez.

Az orvosok is néha dühöngenek a stresszben és egy állatnak tűnnek, de valószínűleg annyi szeretet van bennük hogy megmentsen és ne öljön meg, bár tény hogy itt könnyebb kiszűrni azt aki rosszat akar.