Mi tanítások vannak a Bibliában egymás elfogadásával, előítéletekkel sértődéssel kapcsolatban?
Keresztény emberek elutasítóan, vádlón viselkedtek velem, miután megsértődtek rám egy félreértés miatt. Nem hallgattak meg, rám kiabáltak mindenfélét, majd gyakorlatilag eltiltották tőlem azt az embert, aki nagyon sokat jelent nekem és én is neki. Úgy látom, hogy nem veszik észre, hogy szembe mennek azokkal az értékekkel, amit elmondásuk alapján képviselnek. Szeretnék segítséget kérni, hogy a Biblia mit tanít egymás elfogadásáról és az őszinteségről, arról, hogy különböző féleképpen tapasztalhatunk meg dolgokat, illetve az előítéletekről. Hol találom ezeket a tanításokat? Mit ajánlanátok hívő emberként? Nagyon kellemetlen a helyzet, de én nem akarok elutasító lenni velük, a békét, nyugalmat, vidámságot szeretem.
Olyasmi miatt sértődtek meg, amit én indítottam el a meggondolatlanságommal. Nem is tudtam, hogy mekkora baj lett pár szóból. Persze csak utólag szembesültem a már akkor hatalmas balhéval és hogy védjem magam, elmondtam pontosan azt, ami történt. És hát aztán pontosan ez lett a fő bűnöm. Én is hibáztam, tudom, mert nem gondolkoztam, és pont beletrafáltam egy érzékeny pontba. Egy számomra apróság, ami számukra titkolni való dolog volt. Nem akartam semmi rosszat, éppen ez az egésznek az elindítója, hogy egyenes ember vagyok, nem szoktam taktikázni. Szerintük egy az egyben én vagyok a “rossz ember”, ők semmilyen felelősséget nem ismertek el. Én bocsánatot kértem és mindent teljesen nyíltan elmondtam és ennek ellenére (vagy pont ezért) ők gonoszt kiáltottak. Kissé boszorkányüldözés jellegű ez az egész.
Ráadásul megtudtam, hogy hazudtak is nekem még ezelőtt az eset előtt, mert már korábban elkezdték kitalálni rólam, hogy én ártó szándékú ember vagyok. (Mindezt annak ellenére, hogy többször is segítettem nekik, és igyekeztem minél jobb kapcsolatot kialakítani velük.) Tudom, nem sok esély van rá, de reménykedek, hogy megnyugszanak, ha valaki utat mutat nekik, jó lenne, ha ők is tisztázni tudnák valahogy magukban ezt az egészet.
Bocsánat, ha kicsit össze-vissza írtam. :/
Előre is köszönök minden segítő szándékú választ!
válasza:Azt írja János 1. levele, hogy szeretni kell atyánkfiait. Vagyis jóindulattal lenni feléjük. Jézus azt tanítja, bocsássunk meg atyánkfia vétkeit, különben az Isten se bocsátja meg a mi vétkeinket.
77-szer is meg kell bocsájtani, amikor kérdezte Péter, hogy vajon hétszer is meg kell e bocsájtani, azt mondta Jézus 77-szer is.
Lényeg a lényeg, a keresztény lelkület jóindulattal van az atyjafia iránt. Súlyos dolog a másikat kibeszélni, pletykálni.
válasza:Rómaiakhoz 14:1-13
A hitben erõtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a [hitben] erõtelen pedig zöldséget eszik.
3 A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta õt.
4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az õ tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felõl legyen meggyõzõdve.
6 A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.
7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élõkön uralkodjék.
10 Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélõszéke elé.
11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
13 Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.
Galatákhoz 6:1-5
Atyámfiai, még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.
2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.
3 Mert ha valaki azt véli, hogy õ valami, holott semmi, önmagát csalja meg.
4 Minden ember pedig az õ maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.
5 Mert kiki a maga terhét hordozza.
Máté 18:15-35
15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú vallomásával erõsíttessék minden szó.
17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ.
18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival.
24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki.
28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
29 Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
30 De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
31 Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.
32 Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?
34 És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.
1Korinthus 6:1-8
Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok elõtt törvénykezni, és nem a szentek elõtt?
2 Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre?
3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?
4 Azért ha életszükségre való dolgok felõl van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le.
5 Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az õ atyjafiai között?
6 Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek elõtt?
7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tûritek inkább a kárt?
8 Sõt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.
1Korinthus 3:3
Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok- é és nem ember szerint jártok-é?
Máté 18:7
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
Most ezeket találtam hirtelen. De azért te is olvass utána a dolgoknak! Lehet ezek a versek csak az egyik oldalról mutatják meg a dolgot.
válasza:
válasza:Jó hogy nem írtad meg, mert 2x és él ugyanabba a hibába. Azért neked is küldök egy jó tanácsot Krisztustól:
Ne szorjátok kincseiteket a disznók elé, mert megtapossák, felfalják és ellened fordulnak.
Ha kibeszélted másoknak például barátnőd szűzességét és ő tőlük visszahalotta, akkor te nem a lánnyal azonosulsz, nem eléggé szereted, hanem a barátaid előtt akarsz jó lenni. Titkot nem adunk tovább.
Köszönöm a válaszokat!
Igazából egyből hozzájuk fordultam, mikor mondta nekem valaki ezt a dolgot, mással nem is beszéltem róla. Ők ekkor még normálisak voltak velem, de utána a hátam mögött lehordtak mindennek és szét kürtölték másoknak, (akik aztán engem számon kértek, védekeztem, amit nem kellett volna), bocsánatot kértem, végig hallgattam az újabb vádakat majd ők egyoldalúan elzárkóztak… ennyi volt.
Átgondoltam megint az éjjel. Már egy ideje keresték ők az alkalmat, hogy kikezdjenek. Onnantól, hogy megismertem őket, igyekeztem, barátságos voltam, segítőkész, kérés nélkül is a rendelkezésükre álltam, mert nagyon szerettem volna jó kapcsolatot kialakítani velük. Sőt, egy nagyobb dologban is szerettem volna segíteni nekik, mert sajnáltam a helyzetüket, tudtam, hogy rossz nekik, ezt mondogatták ők is mindig. Na, hát szerintem pont ez lett a vesztem, megint túl sok voltam. Gyakran túl lelkes vagyok és kelekótya, és azt vettem észre, hogy minél jobban igyekszek, bizonyos emberek (a morgósok) annál barátságtalanabbak velem.
Egyébként ők alapvetően elég negatívak, pletykálnak és aki nekik nem tetszik, arra rásütik, hogy gonosz. Akit nem kedvelnek, azzal szemben nagyon kárörvendők. Még egymást is piszkálják, de eddig elmentem emellett, mert csak az lebegett a szemem előtt, hogy kedveljenek. (Ciki, tudom.) De hiába minden ha bennük rossz érzések, irigység, félelem, szégyen van, akkor bennem is csak a rosszat fogják meglátni. Most ezt mondogatom magamnak.
Nem vagyok hívő alapvetően, de most hogy olvasgattam, azt hiszem, hogy valahol mégis az vagyok, csak nem nevezem nevén.
Biztosan időbe fog telni, hogy túl legyünk ezen mindannyian. Az meg hogy hazudtak nekem és mást is hazugságra kényszerítettek, mert én vagyok a gonosz… ahh, nehéz ez most.
Bármilyen segítő szándékú tanácsot is szívesen elfogadok. Naiv vagyok, tudom, de egyszerűen nem hiszem, hogy folyton készenlétben kellene állni, hogy majd biztos megtámadnak. Így elmegy az élet mellettünk, nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!