A hitgyulis (vidam vasarnapos hitgyulekezetre gondolok) hivok a beveteluk mekkora reszet adomanyozzak a hyulekezetnek?

10 százalékot. De ne lepődj meg, ha mindjárt idekeveredik egy vérhites, és kikéri magának a vádat, hogy bármennyit is szednének.

Az igazság ugyanis az, hogy a szó legszorosabb értelmében valóban nem "szedik". Senkit nem ellenőriznek, beadja-e, és technikailag megoldható, hogy valaki évtizedeket járjon oda anélkül, hogy egy fillért is adna. Viszont óriási hangsúly van rá fektetve, nincs alkalom, hogy egy legalább félórás beszédet ne szentelnének ennek a témának, miszerint aki nem fizet, az "meglopja Istent", "átkot hoz az életére" stb. Ezután pedig megy körbe a kosár, és mindenki rak bele "önként" egy vagyont.

3-mas vagyok.

Évekig jártam oda, de arról soha nem hallottam semmit, hogy bruttó vagy nettó-e. Nekem egyértelmű volt, hogy nettó, de lehet, hogy mások szerint bruttó, főleg, hogy úgy a gyüli jobban jár. De nem volt kihangsúlyozva, arról tudnék.

Viszont a tized csak a minimum, egy jó hites ezen felül is még nagyon mélyen a zsebébe nyúl minden istentisztelet alkalmával, vagyis heti kétszer. Azt hirdetik, hogy akkor leszel gazdag, ha sokat adakozol, ha viszont keveset adsz, szegény leszel. Ezt egy olyan igeverssel magyarázzák ("Aki szűken vet, szűken is arat, aki bőven vet, bőven is arat" - hányszor hallottam ezt, istenem), ami egyáltalán nem erről szól.

Ez azért is jó módszer, mert szegény hívők elhiszik, hogy azért nincs pénzük, mert nem adnak eleget, ezért erejükön felül adakoznak. Ezzel a módszerrel évtizedeken keresztül ki lehet húzni az emberek zsebéből a pénzt. (Már aki hagyja.)

#6

Köszönöm a választ :)

Sziasztok,

Ezeket az igeverseket szokták idézni adakozáskor:

5

Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.

6

Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.

7

Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

Szokták hangsúlyozni, hogy nem kényszer, és ne ragadomány legyen az adakozás, mert "a jókedvű aadakozót szereti az Isten". Tehát mindenki amennyit jókedvében gondol, vagy előre elhatározott, annyit ad. Tudom, hogy ez nem izgalmas, ennek nincs hírértéke, hírértéke az erőszakosan beszedett kötelező tizednek lenne, amit egyébként egy történelmi felekezet hajtott végre a középkorban Magyarországon.

Előző, éppen, hogy nem ragadt le a középkorban, ugyanis erőszakosan beszedett kötelező tized nincsen (ez a középkori római katolicizmus), csak jókedvű adakozás (ez a hitgyüli).

Nem tudom, érted-e a különbséget? Az ige is hangsúlyozza ezt a különbséget. Persze valaki már az adakozás tényétől is kiakad, azt rossz vagy ördögi gyakorlatnak tartja, és mindegy a számára, hogy katonák által behajtott kötelező tizedről van szó (római katolikus vallás a középkorban), vagy jókedvű adakozásról (hitgyülis keresztények), ezzel nem ért egyet.

Isten a jókedvű adakozót szereti, nem pedig gyűlöli, Jézus is megdicsérte az adakozó özvegyasszonyt.