Úgy érzem nem tudok megfelelni Istennek, tanácsokat kérnék?

Olvasd el a Róma 5–7 fejezeteit, de főleg a 7.-et, ott pont erről beszél Pál.

Megnyugtatlak, Pál is ezzel küszködött, amivel te, szóval, jó úton vagy :)

#52 Ne viccelj már, hogy Pál ezzel küszködött! Csak egy példa, hogy mit írt saját magáról:

"Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek." 1 Tessz 2:10

A Róm 7-ben a hívőknek egy abnormális állapotáról írt.

#53

Róm 7,21: “Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni -, csak a rosszat tudom cselekedni.”

Fontos meglátni sztm, h Pál sem volt tökéletes, ő is csak egy ember volt. Nem ő volt töketes, hanem az Isten, akinek szolgált.

Ha mi saját magunktól tökéletesek tudnánk lenni, akkor nem lett volna szükség Krisztus megváltására.

#55 Kiragadtál egy verset a szövegkörnyezetéből és a több száz soros levélből. Pál a test cselekedeteiről beszél a fenti vers. Egyáltalán nem azt bizonygatja, hogy ő milyen semmirekellő bűnös. De olvasd kicsit tovább a levelét:

"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai."

"Krisztus megváltása"? Az a te bajod, hogy semmit sem értesz az evangéliumból és a megváltásból. Jézus azért jött, hogy "MEGSZABADÍTSA az Ő népét annak bűneiből". Ő az "Isten Báránya, aki ELVESZI a világ bűneit". Ő nem azért jött, hogy konzerváljon minket a bűneinkben. Ő nem azért jött, hogy csupán megbocsássa a bűneinket. Ő megbocsát, meg is szabadít és el is veszi azokat. Akiket Ő megszabadít, azok "valósággal szabadok lesznek". Az nem VALÓDI szabadság, hogy bűnös maradok, hanem csak a SZABADSÁG ILLÚZIÓJA. Jézus nem helyettünk élt tiszta és szent életet, hanem értünk, hogy mi is így élhessünk.

János apostol az 1. levelében beszélt a "fiacskákról", akik a csecsemő keresztények, az "ifjakról", és az érett felnőtt fiakról. A fiacskákra jellemző, hogy emlékeztetni kell őket az evangéliumra, pl.: "Én fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek.". Az ifjak erősek az Úrban, bennük már megmarad Isten Igéje, és legyőzve tartják a gonoszt. A legtöbb hívő sose jut el még az ifjú korig sem. Sajnos igaz ez tanítókra, vezetőkre is. Azért nem tanítanak ezekről, mert sose tapasztalták meg a valódi szabadságot, még mindig a bűnök rabjai . Pedig "aki Istentől született, az nem vétkezik, hanem aki Istentől született az megőrzi magát és a gonosz nem illeti őt." - a valóban újjászületett embernek ez az ismertető jele, ez a normális állapota. Ez nem azt jelenti, hogy nem tud vétkezni, hanem azt, hogy szabad a bűneitől és TUD NEM VÉTKEZNI. Ez a valódi szabadság, amikor tudsz tisztán és szentül élni.

Ha még itt tartasz:

"Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom."

akkor kérjél és adatik neked, keressél és meg fogod találni.

Isten áldjon!

#56

Azt hiszem, félreértettük egymást!

Én nem arról beszélek, hogy a hívő ember nyugodtan fetrengőzhet a bűnében, természetesen nem.

Tökéletesen egyetértak abban veled, hogy akit Krisztus megszabadított, és aki ezt a szabadítást elfogadja, az valóban újjászületik, és már nem akar bűnben élni, valósággal megváltozik az élete.

Könnyelműség lenne azt állítani, h Krisztus úgyis megbocsát, ezért nem kell törekedni a szent életre.

Én az olyan helyzetekről beszélek, amikor a hívő ember egy-egyszer elbukik a szentségben. Mert akármennyire is akarunk szentek lenni, nem vagyunk tökéletesek. Esendőek vagyunk. Ezért volt szükség vki olyan megváltására, aki tökéletes, azaz Jézusra.

Sokszor nekem kemény harcaim vannak az önváddal, amikor el-elbukok, és nem tudom elfogadni, hogy miért nem vagyok tökéletes.

Én az ilyen helyzetekre mondtam, hogy Pál sem volt tökéletes, ő is ember volt, és esendő.

Törekedni kell a tökéletességre, de kell tudni magunknak megbocsátani, amikor elbukunk, mert ha Isten azt mondja, hogy a háta mögé veti az én vétkeimet, és azokról soha többé meg nem emlékezik, akkor nekem is meg kell tanulnom megbocsátanom magamnak, felállni és újrakezdeni.

Így értettem a dolgokat, lehet nem fejtettem ki elég jól az előzőekben!

Isten áldjon téged is!