Azokban a vallásokban, ahol szigorú étkezési szabályok vannak, hogyan határozzák meg, hogy egy korábban ismeretlen állat ehető-e?

A zsidók esetén a Tórát jelentősen kiegészítette a Talmud, és azt gondolom, az új helyzet esetén a hívők maguk döntenek belátásuk szerint vagy egy vallási vezető a hagyományok ismeretében ad iránymutatást (mert hogy a zsidóknál azért nem annyira központosított a vallás értelmezése). Meg egyébként egyértelmű, hogy a tiszta és tisztátalan állatok megkülönböztetése elsősorban közegészségügyi megfontolások ihlették, és simán lehet, hogy valaki ennek fényében alkalmazza ma is.

Amúgy előfordultak régebben merészebb értelmezések: amennyire tudom, talán éppen a gyarmatosítóknál előfordult, hogy a hódot, mint víziállatot, halnak minősítették, így pénteken lehetett fogyasztani.

Kérdező,

talán ha írnál példát, hogy melyik állatokra gondolsz, ahol nehezen eldönthető/vitás ez a kérdés...

Szerintem a törvény elég egyértelmű, ahogy fel is soroltad, hogy mik alapján lehet eligazodni. Általános szabályként amúgy a ragadozó vs. növényevő felosztással nem nagyon lehet mellényúlni (ami ragadozó, az biztos nem tiszta).

A vallási étkezési szabályok egyértelműen a közösség egészségi érdekeit szolgálták egy korban, mikor a betegségek oka elég kevéssé volt ismert. Az elkerülésük módja viszont annál inkább ismert volt.

Új étrend kialakulásának lehetősége mellett a fejlődés az egészségügyre is kiterjedt. Ezért ma konkrétan ezeknek az előírásoknak hagyományőrző szerepük van elsősorban. Például ma a disznófélék trópusi viszonyok között is biztonságosan kezelhetők, tehát nem veszélyesek, mint régen. Ettől még nem fogják a vallási szabályokat megváltoztatni, ám ezek megszegése nem is számít jelentősnek, csak a bigott vallásosság esetén.

A Deuteronómiumban szerepel, hogy mit lehet és mit nem:

"Minden olyan állatot, amelynek két részre hasadt körme van és kérődzik, megehettek; azok közül azonban, amelyek bár kérődznek, de körmük nem hasadt, ne egyetek; ilyenek: a teve, a nyúl, a tengeri nyúl; ezek, mivel bár kérődznek, de körmük nem hasadt, tisztátalanok legyenek nektek; a sertés, mivel hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik, szintén tisztátalan legyen." (MTörv 14, 6-8)

Ez alapján be lehet sorolni a többi állatot is, amit nem említ a Tóra. Az emlősöknél lényeg, hogy párosujjú legyen és kérődzön. Ha egyik is hiányzik, akkor tisztátalan. Így például a kenguru is tisztátalan. De pl. a zsiráf úgy tudom, rendben van.

Kérdező,

Sajnos az intézményesült judaizmus (hasonlóan a felekezeti kereszténységhez) elhajolt az Isten eredeti akaratától és tanításától. A rabbinikus (farizeusi örökségből építkező) judaizmus sajátja, már a Felkent korát megelőzően is, hogy nem elégszik meg az Örökkévaló beszédével, nem azt igyekszik érteni, hanem utólagos rendelkezésekkel körülbástyázza a parancsolatokat. Erre azért van szükségük, mert a törvényt még mindig nem szív alapján gyakorolják, hanem erőből igyekszenek megtartani (ahogy az apostol is mondja), és a különféle extra előírások segítenek abban, hogy még véletlenül se hágják át a rendeléseket, kvázi egy második kerítést építettek a meglevő szabályokon belül. Így merülhet fel ilyen kérdés is, hogy mi a helyzet a pulykával. Pedig tényleg csak érteni kellene, milyen tanítás, értelem, bölcsesség található a parancsolat mélyén - és nem, nem a melegben megromló étel a probléma - ahhoz, hogy együtt gondolkodva az Isten akaratával, helyesen cselekedjünk.