Mit jelent a "teizmus"?

Google-be ha beírod, ez az első találat:

[link]

Miért nem lehet először rákeresni, és csak utána kérdezni???

A teizmus, theizmus (a gör. theosz, 'isten' szóból) filozófiai és vallási szemlélet, amely a személyes, mindenható Istent vallja a mindenség teremtőjének, fenntartójának és gondviselőjének. Ellenéte az ateizmus, mely tagadja Isten létét, szemben áll vele az Isten személyes voltát tagadó panteizmus és a gondviselést tagadó deizmus.

A teizmus az az istenfelfogás, amely Istent szuverén és személyesen cselekvő lénynek tekinti; de a deizmussal ellentétben feltételezi Isten állandó, aktív jelenlétét a világban (a teizmus fogalmát a 17. században alkották meg azzal a szándékkal, hogy az ateizmus elhárítása végett megfogalmazzák a különböző vallások közös istenfelfogását). A teizmus istenfelfogásával kapcsolatban -- amelyet a katolikus istentan általánosságban elfogad, míg az evangélikus teológia erősebben bírál -- azt az alapkérdést kell felvetni, hogy ez az istenfelfogás a ,,természetes teológia'' produktumának tekinti-e magát, tehát a teológia olyan fajta filozófiai alapvetéséhez tartozik-e, amelynél elvonatkoztatnak Isten kinyilatkoztatásától, vagy pedig a kinyilatkoztatás filozófiai (módszeres, kritikai) reflexiója és értelmezése kíván lenni. A filozófiai, a kinyilatkoztatástól elvonatkoztató teológia eljut ugyan mindennek az alapjához (

istenbizonyítás), de csak a megismerhetőségen túli, megközelíthetetlen messzeségbe húzódó horizontként. Az ilyen metafizikai istenmegismerés számára Isten a lényegénél fogva ismeretlen lény marad; a teljességgel abszolút lényről alkotott emberi fogalom ,,üres'' marad. A teista metafizika, amely nem jut el Isten lényegéhez, nem is tud pozitív kijelentéseket tenni Isten lényegi tulajdonságairól. Ezen az alapon kell bírálni annak a naiv teizmusnak az istenképét, amely úgy véli, Isten tulajdonságainak (mindenhatóság, mindentudás stb.) elvontan kialakított fogalmaiból és Isten gondviseléséből kikövetkeztetheti Istennek a világhoz való viszonyát, és ebből kiindulva állítja, hogy Isten fizikailag beleavatkozik a világtörténelem és az emberi történelem lefolyásába. Ez a bírálat természetesen fokozott mértékben érvényes az ideologikus teizmusra, amelyet uralmi viszonyok stabilizálása céljából tartanak fenn és amelynek a létezését nem lehet vitatni. Ezzel szemben a kinyilatkoztatás filozófiai vizsgálata és értelmezése, ami már a Szentírásban is több helyütt megtalálható, nem jelenti Isten eltárgyiasítását és eldologiasítását, hanem csak annyiban kezeli Istent tárgyként, amennyiben kinyilatkoztatott igéjében maga tette magát tárggyá. Isten ,,tulajdonságai'', amelyek a világhoz való viszonyában mutatkoznak meg, az emberiséggel vállalt részvevő szolidaritásából olvashatók le; a dogmatikailag megfogalmazott tulajdonságok annak kifejezései, hogy Isten alapvetően különbözik a világtól. E tulajdonságokban az fejeződik ki, hogy Isten ,,magában'' független a világtól és végtelenül felette áll, azt azonban nem mondják ki, milyen értelemben és milyen mértékben tette magát Isten a világtól és az embertől függővé. Az analogia entis-szel kapcsolatos megfontolások és a mindig nagyobb Istennek titokként való értelmezése nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a teológiai teizmus mindig helyesbíteni tudja magát.