Hogyan érezhetném újra olyan intenzíven ezt a szerelmet?

Egyrészt Krisztus sem szeretné hogy a nap 24 órájában csak vele foglalkozz. Azaz lehet hogy egy ideig igen, de mindenkinek feladata van a földön neked is.

Másrészt a félelem nem jó út, nem jó tanácsadó. Gondolj arra hogy mennyi szándékosan gonosz ember van, mi az hozzád képest akinek kicsike bűneid vannak.

A félelem zsugorító. Ne félj, hiszen veled megbocsátó.

Nézdd át mik a bűnök, a tízparancsolatot, na meg azt hogy milyen szeretetet hirdetett Krisztus. Ha ezeknek megfelelsz semmilyen bűnöd nincs, nincs, nincs.

Legyél felszabadult Krisztusban és bátor, ez a mostani tanulasod útja, ismerd fel, és bátran Krisztussal vele együtt előre.

Ézsaiás 41:10-13 -ban így szól hozzád Isten:

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak."

Nem kell mindig a templomban lenned.

Elég ha minden nap imádkozol. Ne félj attól, hogy megbántod Őt, mert ha nem szándékosan teszed, akkor kész azonnal megbocsátani neked.

Én nem járok templomba, pedig hiszek. Attól tartok, ha betérnék egy templomba, akkor bűnös ember létemre rám szakadna az egész és velem együtt az igazakat is maga alá temetnék a romok.

Viszont a Bibliát sokszor olvastam. Főleg az evangéliumokat. Én, ha olvasok, akkor ott vagyok, látom magam előtt az eseményeket, együtt járok a tanítványokkal és hallgatom a Mester elképesztő tanításait.

Számomra a Biblia olvasása közelebb hozza Istent, Jézust, mint bármi más tevékenység. Számomra meghitt dolog. Akkor csak én vagyok és az Isten. Valójában ezért sem érzem szükségét, hogy a templomba járjak. A hívek pedig ott vannak mindenhol.

Én nem nevezném szerelemnek, hanem egyszerűen vonz engem az Úr. Csodálója vagyok és mindenre rá tudok csodálkozni a mindennapokban is, mert tudom, hogy Jézus tevékenysége nélkűl a világ ma nem lenne ilyen, amilyen. Leginkább azon csodálkozok el, amikor belegondolok, hogy mi lett volna, ha nincs ő vagy mást tanít, vagy nem megy keresztre? Talán a világ létezne és emberek is ugyanúgy léteznének, de azok nem mi lennénk. Máshogy alakultak volna az emberek jellemfejlődései sok esetben. és ilyenkor döbbenek rá, hogy az Úr előre látott mindent és minket választott. Ebbe pedig nagyon megnyugtató bele gondolni.

Én is követtem el bűnöket, úgy vélem mindenki vétkezett már életében. Én elismerem, bűnös ember vagyok. De igyekszem nem vétkezni és Jézus tanításai alapján, megismerve őt törekszem a krisztusi életre.

De baj az, hogy hibázok? Hogy nem jön össze minden? Ember vagyok és nem Isten, csak Isten az, aki nem hibázik és aki megalkothatja a hibátlant.

Úgy gondolom, a lényeg nem az, hogy teljesen hibátlanok legyünk, hanem, hogy törekedjünk a jóra és döntéshelyzetben támaszkodhassunk bátran a tanításra.

Én örülök neked kérdező! Isten legyen veled minden utadon!

Ne figyelj azokra akik nem járnak templomba, azok előbb utóbb eltévednek a világi dolgok elvonják figyelmüket. A templom megszentel.

Itt találjuk Krisztust magát az eucharisztiában, vagy Urvacsorában, miért ne találkozzunk és vegyük magunkhoz Krisztus testét?

#5.

Mondja ezt, "kit földöntúli izék Földöntúli izékbe avattak."* 🤣

Hát az ilyen kenetes ballaszttól még a mi papunk is besárgulna az irigységtől!

* Ha nem tűnt volna fel, Petőfi Sándortól idéztem.

Ne az élményhez kösd az Istenkapcsolatod. Én is bele estem ebbe a hibába hogy volt egy jó időszakom, aztán már nem volt olyan az ina vagy más volt, és mindig azon gondolkodtam hogy miért nem olyan mint régen. Minden keresztény ember életében vannak olyan szakaszok amikor nem érzi úgy az Isten közelségét. Meg ahogyan telnek az évek, máshogy nézünk Rá. De ne ez befolyásoljon. Egy életen át ismerjük meg Őt, és korántsem látjuk mindig ugyanúgy! Valószínűleg két év múlva máshogy fogsz Rá nézni mint most. Pár dolgot ne felejts el. Pl. Amikor a misén találkozol Vele, akkor miután hazamész. nem tűnik el csak úgy! Isten nem csak a misén van jelen. A lelkedben magaddal hordozod utána is. Ajánlanám az Úrral való egység imáját, nekem nagyon sokat adott😊

Második. Ha őszintén megbánod, megbocsát. Szerintem felesleges azon szoronganod hogy jaj mit fog gondolni. Ha nem tetszenél neki úgy ahogy vagy , és nem szeretne úgy ahogy vagy, nem teremtett volna meg téged. Emberek vagyunk, ezáltal bennünk van a bűnre való hajlam. Viszont az Isten irgalma és szeretete nagyobb a mi gyarlóságainknál.

Ne félj tőle! Talán ez az egyik legrosszabb amit tehetsz.

És nem baj ha most épp királyodként tekintesz Rá, de azt se felejtsd el hogy Ő pontosan olyan is, mint egy jó barát. Akinek bármit elmondhatsz és akivel teljesen kötetlenül tudsz beszélgetni.

A rendszeres gyónás, ima és misére járás mind közelebb visznek Hozzá. És egy nagyon fontos dolog: ne hagyd abba az imát! Akkor is imádkozz amikor úgy érzed hogy Isten távol van, vagy ha fáradt vagy, vagy ha bármi történik is. Mert az ima a Vele való párbeszéd, ez az egész Istenkapcsolat alapja.

Ha meg úgy érzed, bátran keress fel egy papot/lelkészt/szerzetest ezekkel a kérdésekkel, vagy keress lelki vezetőt. Sokszor egy kívülálló máshogy nézi a helyzetet és így lehet hogy könnyebben válaszokat tud adni.

Legyen áldott napod😊

Pont, hogy szeretné Jézus, hogy a nap 24 órájában vele foglalkozz!

Én is voltam olyan állapotban, szerelemben, mint te. Sőt még talán nagyobb a szerelem, mint egy nő iránt. Sajnos ez is elmúlik, de átvált egy türelmesebb, nem fellángoló szeretetbe. Ezt el kell fogadni, ugyanúgy elmúlik a nagy szerelem egy ember iránt is és átvált szeretetbe.

Ilyen az élet.

Azt tudom mondani, hogy a lehető legtöbbet foglalkozz Istennel, pl. ott van az éjszaka, a legfekvéskori imák, az étkezés közbeni idők. Akár a WC-n is nem érnek el a munkatársaid, ott is lehet Jézusra gondolni. Ezekkel az apró dolgokkal sikerülhet visszahoznod a "szerelmet". Pl. az utazáskor is folyton lehet Jézusra gondolni, elmélkedni a Bibliáról. A Bibliai elmélkedés indítja be a "szerelemet", melyet talán a szentlélek jelenléte okoz.