A wiccák, new ageerek és militáns antiteisták miért szeretik azt állítani, hogy a húsvét Eostre, Istár és egyéb szexistennők ünnepe eredetileg?

Kicsit mulatságos számomra, világi történészként dolgozgató ember számára.

Igen, valóban vannak keresztény szokások, amelyek pogány eredetűek, sőt, van olyan szent is van, aki bár történetileg lehet, hogy létezett, de a jellemzői eléggé hasonlítanak bizonyos pogány istenek jellemzőihez.

De a húsvét történetesen egy rendkívül ősi keresztény ünnep, már jóval azelőtt ünnepelték, hogy a kereszténység kapcsolatba került volna bármilyen mértékben akár a germánokkal, akár a keltákkal, sőt, már az előtt létezett, hogy Róma kizárólagossá vált volna vagy az egyházszervet stabillá vált volna (mielőtt bárki is niceázna, rómázna vagy pápázna). Sumer-akkád vallás meg MÁR nem igazán létezett akkor, amikor a keresztények el kezdték ünnepelni a húsvétot, hisz az ősi mezopotámiai vallás már rég szinte teljesen kihalt, vagy legalábbis rettenetesen felhígult a zoroasztriánus és a hellenista hatásokra. Először zsidó származású keresztény, az üldöztetések miatt a föld alatt gyakorló közösségek ünnepelték. Amellett, hogy az idő cseppet sem stimmel, a térrel is hatalmas gondok vannak: először zsidókeresztény közösségek kezdték el ünnepelni a húsvétot, kimondottan Júdea provinciában. Magyarul bő több száz, sőt ezer kilométerrel Eostre állítólagos imádóitól, követőitől (volt is ő bárki is, de majd írok róla). Mezopotámia bár közel volt, ez tény, de a Római Birodalmon kívüli terület volt, Júdea provincián kívüli terület volt, az ott élő emberek többsége pedig vagy valamilyen hellenisztikus és szinkretista misztériumvallást, vagy a zorosztrianizmust stb. gyakorolta. Nagyon kevesen, főleg vidéki emberek maradtak meg az ősi mezopotámiai vallásnál. Egy feltörekvő vallásnak elsősorban nem őket kellett meggyőznie, pláne a mind zsidó, mind római részről érkező üldöztetések közepette. Amellett hogy a térrel és az idővel komoly problémák vannak, logikailag is problémás az egész. Az első húsvétot ünneplők zsidó származásúak voltak, akiknél nagyon valószínűtlen, hogy pogány, antibiblikus ünnepeket vettek volna át több ezer kilométerről. Aki azt feltételezi, hogy a húsvét Eostre ünnepének megkeresztelése, az kb. azt feltételezi, hogy ezek a zsidó emberek hajóra szálltak, elutaztak a mai Izrael területéről a mai Egyesült Királyság területére, majd vissza, csak azért, hogy egy kultusz ünnepségét átvegyék. Ráadásul egy olyan kultuszét, ami nem túlságosan összeegyeztethető a termékenység és a szexualitás (ha hihetünk a wiccáknak) hangsúlyozása miatt a kereszténységgel. Tehát nem egy püthagoreanizmusról van szó, ami filozófiájában/etikájában hasonlít. Emellett ott van a végső döfés: a zsidóságon belül már eleve volt egy szinte azonos dátumra eső, nagyon ősi ünnep: a pészah, ami az egyiptomi kivonulás ünnepe volt, valamint a pásztoréletmódhoz, nomadizmushoz kötődő hálaadó és védelmező rítusokat is magába foglalt. Ráadásul elég erős kapcsolat van a két ünnep között: a Biblia szerint Jézust ezen a zsidó ünnepen feszítették keresztre és szintén ezen az ünnepen támadt fel. Az utolsó vacsora is egy széder, vagyis pészah előestéjén tartott vacsora volt. A két ünnep a mai napig együtt mozog. Kezdetben teljesen azonos dátumon is volt a kettő, de később a kereszténység vezetői a zsidó vallástól való elszakadás erősítése miatt kiszedték a dátummeghatározásból a pészahot és helyettesítették egy továbbra is a zsidó luniszoláris naptár mozgásait idéző számítással, valamint hozzátoldották még a vasárnapot is. A mai napig a húsvét egyik központi szimbóluma egy közös zsidó-keresztény múltra emlékeztető szimbólum: a bárány, ami a Héber Bibliában áldozati állat volt, a héberek ezzel védték meg magukat az egyiptomi fogság alatt is, de már előtte is egy létező sémita, nomád rítus volt. Majd részben erre épülve (tökéletes áldozati bárány), de mégis ettől független jelentéstartalomban is (a jó pásztor stb.) az Újszövetségben Jézus szimbóluma is lett. Emellett is Eostre feltételezése esetén Occam borotvája kanállá csorbulna. A tojást és a nyuszit persze fel lehet hozni, csakhogy eredetileg különálló szokások voltak, a kettőt a romantika szerzői keverték el. A tojás már a széderi lakoma része is volt, emellett a nagyböjt alatt megmaradt tojásokhoz is kapcsolódik, de a színezés jóval később hozzákapcsolt, perzsa eredetű szokás. Eredetileg a norúzhoz kapcsolódott, majd perzsa/közel-keleti/bizánci keresztények a húsvéti ünnepkörhöz is kapcsolták. Eredetileg keleti szokás, onnan terjedt át nyugatra. Igen, valóbban nem keresztény, hanem zoroasztriánus szokás, de cseppet sem ősgermán vagy kelta. Sok helyen létezett a tojásdíszítés a Földön, de konkrétan a húsvéti tojásdekorálás meglehetősen jól követhetően keletről érkezett. A nyuszi ezzel szemben jóval későbbi szokás, először a középkorban, német területeken rögzítik. Ez az egyetlen dolog, ami valóban pogány és európai gyökerekkel rendelkezhet (bár nem minden történész, illetve néprajkutató ért vele egyet, mások szerint inkább univerzálisan egy tavaszszimbólum mindenféle vallási kötődés nélkül). És ki Eostre? Valójában nem tudjuk. Egy keresztény krónikás, Szent Béda az egyetlen forrásunk, aki említést tesz róla párszor. Hiányzik bármilyen más forrás róla, Béda sem ír róla részletesen, hiányoznak a neki szentelt templomok, szentélyek. Ettől még nem tagadom sem én, sem más, hogy lehetett egy ilyen istennő, de az biztos, hogy amennyiben létezett, annyiban nem egy hatalmas pángermán vagy pánkelta istennő volt, hanem sokkal inkább egy lokális istenség.

Szerintem nagyon is helye van a valláskritikának, de az ilyen jellegű történelmietlen állítások pont, hogy a valláskritika erejét csorbítják. Gondolok ez alatt a Zeitgeisthez hasonló összes többi konteóra is. Lehet úgy is kritizálni a kereszténységet vagy általánosan a vallásokat, hogy nem tagadjuk el, hogy valami valóban saját gondolat/fontos kulturális hatás/nem megrögzött hülyeség, mese vagy ctrl+c-ctrl+v minden benne. Sőt, az igazságukat is kétségbe lehet vonni. Arról nem is beszélve, hogy igazából a keresztényeknek kedvez, ha ilyen érvekkel rukkolnak elő a kereszténység kritikusai. Sokszor leírhatják ugyanazokat az cáfolatokat, de valódi fejtörést egyáltalán nem okoz ezekre reagálni.

Mégis miért ennyire népszerű ez az érv húsvét körül?