Volt, hogy az életedben egy változás következett be, és olyan volt, mintha pont neked szólt volna, kis idő múltával viszont kénytelen voltál kilépni ebből a megváltozott helyzetből? Mégsem Isten akarata volt? Ilyenkor mi Isten akarata?

Igen volt ilyen, de Isten nem volt jelen ebben a helyzetben, csak én és a szabad akaratom, mert később aztán csúnyán bűnhődnöm is kellett ezért a tévutamért. Ha Isten akkor velem lett volna, akkor szólhatott volna hozzám még időben, hogy nem jó nyomon járok, de nem tette, csak durván büntetett az út végén.

Amikor munkahelyre mentem, akkor mondtam Istennek, hogy mutassa meg, hogy felmondjak a cégnél vagy sem? Erre másnap kidurrant a bicikli kerekem és nem tudtam beérni a céghez, nagyon elkéstem, akkor fel is mondtam. Utána megpróbáltam elhelyezkedni máshol, sikerült is, de Isten küldött rám egy adalékanyag allergiát, minden bolti termékre allergiás lettem, nem vásárolhatok semmit. Mindent magamnak kell csinálni, mert nincs pék, cukrász, stb. aki tud nekem élelmiszert adni. Még nem jöttem rá mi Istennek ezzel a célja, de úgy látom most az, hogy ne maradjak ebben a világban, éljek úgy mint egy amis. Vagy már világvége felé haladunk és ezzel üzeni nekem, hogy minek már dolgozni egy munkahelyen.

Nem.

Olyan volt hogy nagyon akartam valamit és bemeséltem magamnak hogy az Isten akarata. Vagy olyan is hogy nem akartam elfogadni Isten akaratát, mert abban a helyzetben jobban tetszettek az én elképzeléseim.