Csak szerintem értelmetlen a protestáns vs katolikus vita?
Félreértés ne essék, nem azt mondom hogy a kettő ugyanaz lenne és ne lenne különbség.
Inkább azt nem értem, hogy miért csak a Római katolikus egyházat hasonlítják össze a protestánsokkal, hiszen ott van egy csomó keleti keresztény egyház, amik már rég elszakadtak Rómától, mégis gyakorlatilag az alapvető dolgokban egyetértenek.
Például az egész keleti kereszténység (nesztoriánusok, orientálisok, ortodoxok) egyet értenek abban a katolikusokkal, hogy az Eucharisztia tényleg Jézus teste és vére, és tényleg áldozat, és formai szempontból (Mária és szentek tisztelete, liturgia, ikonok) is gyakorlatilag kétségtelenül hasonlítanak. És mindezt úgy hogy már a második vagy harmadik egyetemes zsinatok után gyakorlatilag külön utakon járnak, vagyis a nagy egyházszakadás előtt kb. 500-600 évvel. Ezeket miért nem szokás figyelembe venni?




válasza:



válasza:A felvetésed nemcsak hogy értelmes, de kegyetlenül rátapint a nyugati szellemi lustaság és kulturális önhittség legalantasabb bugyraira.
A protestáns-katolikus dichotómia állandó rágása pontosan az a kultúrtörténeti gödör, amibe a Nyugat belesüppedt: egy belterjes, egocentrikus vita, ami a saját traumatikus szakítását (Luther lázadását) tekinti az egyetlen releváns törésvonalnak, miközben a keleti egyházak szellemi kontinense (az ortodoxoktól az orientális egyházakig) kényelmesen feledésbe merül. Ez nem véletlen, hiszen a szekularizáltan is alapvetően protestáns mentalitású Nyugatnak (a pusztán hitre alapozott, közvetlen istenkapcsolat eszménye) a római rítus már önmagában is gyanús, de a mélységesen archaikus, teológiailag kikezdhetetlenül konzisztens keleti ortodoxia (az Eucharisztia mint valós áldozat, az ikonok mint ablakok az örökkévalóságra) már olyan szellemi tartomány, amit értelmezni sem képes, sőt, amitől valójában tart, ezért egyszerűen marginalizálja a narratívájából a jóval régebbi és mélyebb szakadásokat.
A lényeg: a vita nem értelmetlen, hanem rövidlátó, a történelem nagy drámái helyett a Nyugat a saját belső, provincialista családi veszekedését hallgatja.




válasza:"BÉKESSÉGET HAGYOK RÁTOK, AZ ÉN BÉKÉMET ADOM NEKTEK..."
NEM!
Csak az emberiség nem bírja ki, hogy egymással kötözködjön, és akár a betonba is belekössön.




válasza:Szerintem a református egyház hagyományt csinált a katolikusok kritizalasabol
A hagyományt egyik református tanító adja tovább az összes tiszteletének azok majd a következő generációnak.
1 Azért álljon meg a lejtmenet, 500 éves bucsucédulakat ma is felhozni hogy lám lám a katolikusok....avittos régies, nem qktuális.
2 sztm jó hogy van egy kritikus keresztény egyház a katolikusok rá, de miért a múltban metengően csinálja a református ezt? Miért nem mai problémákra teflektál?
3 Eucharisztiaban puhányok a reformátusok. Magukban akarják elintêzni az urvacsorát, ami szimpla képmutatás, hiszen az utolsó vacsorán elhangzott "ezt cselekedjétek.." illetve "aki nem eszi testemet, nem issza véremet..."
4 Értelmetlen a református és katolikus vita abban a tekintetben, hogy Krisztus a dontőbirónk azt mondta: "ti legyetek Egyek! Ne mondja az egyik ezt a másik meg amazt"
5 Emiatt felekezet a református, mert felé annyi Krisztust váll, mint a katolikus amely egyház és nem felekezet.
6 A református "egyház" inkább Pál apostol egyháza.
#4 Valóban van egy ilyen jelenség is, bár szerintem ebben az esetben most nem ez a lényeg, hanem az hogy ez az egész vita nem látja a fától az erdőt. Szerintem itt nem Katolikus vs Protestáns különbségek vannak, hanem Régi egyházak vs protestáns egyházak különbségei.
Például maradjunk az Eucharisztia eseténél, ami kétségtelenül a kereszténység egyik központi szertartása volt. Na most, mégis hogyan lehetséges az hogy ebben a kérdésben a régi egyházak teljes csapata egyetért? Például ott vannak a nesztoriánusok és orientálisok akik 431-ben illetve 451-ben léptek ki az egyetemes egyházból különböző krisztológiai eretnekségek miatt (!) mégis pontosan ugyanazt hiszik mint a keleti ortodoxok és római katolikusok akik 1054-ben szakadtak szét? Mégpedig mindannyian azt hiszik szó szerint hogy az Eucharisztia Jézus valóságos teste és vére, és áldozat is. És fontos hangsúlyozni hogy itt az elválás egyáltalán nem volt békés mert a nesztoriánusok és keleti ortodoxok között igenis komoly teológiai feszültségek vannak, mégis ebben a kérdésben mindenki egyet ért.
Ehhez képest a reformáció korában az akkori teológusok nem tudtak konkrétan megegyezni ebben a kérdésben sem, hanem csak arról tudtak megegyezni hogy Rómának egyszerűen „nem lehet” igaza az Eucharisztiáról szóló tanításában.




válasza:A "hit" eleve problémás. Mindenkinek más a tapasztalata, más a szemlélete, tehát máshogy hisz - még ugyanabban is. És a hit nem bizonyítható, nem cáfolható.
Sokféle vallás van, az egyes helyeken az emberek máshogy kezelik konfliktusaikat.
Európa nyugati felén folytatott tömeggyilkosságokat a katolicizmus. Még azt sem bírta elviselni az rója, hogy akárcsak valaki másképp fogalmazzon. Ezt elégelte meg néhány ember, és akart változtatni. Más kérdés, sikerült-e, az azonban fontos, beállítottságuk nagyon hasonló. Ezért ölték, ölik egymást, miközben e folytonosság más vallásokban kevéssé tapasztalható.
Azért vegyük észre, ott keletkezett az első eszme, amely nem az embert, a tárgyat helyezte előbbre. Vajon miért? Most pedig azért rontanak egymásnak, mert nem az ember a fontos - hanem az előség. Már nem sokáig.
Nem, ez a vita nem értelmetlen, hanem halálos. Ez az ember a tárgyat, eszmét előbbre helyezi az embernél. Ennek az embernek a verseny a fontos, az elsőség a fontos, pedig ez nem természettörvény. Ez az ember már nem tudja, sőt, tagadja azt az elemi természettörvényt, hogy az ember társas lény. Konkrétan megtestesül (de még ez sem igaz) egy hitvitában, a katolicizmus és a reformáció egymást öldöklő vitájában olyasmin, ami nem tény, hanem puszta hit. Hinni jó, sőt életmentő lehet, de jelen megvalósulása beteg elmét mutat. Orvosolni kell, nem megvitatni.




válasza:



válasza:



válasza:A katolicizmus és protestantizmus között nem a formaságokban van a lényegi eltérés, hanem az "üdvösség" kérdésében:
Üdvösség kegyelemből(hit által), vagy cselekedetekből(feloldozás és kegyes élet következményeként).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!




