Akik hívők, de csak "távolról" tartoznak egy felekezethez, mi távolított el titeket?

Mert egyik gyülekezetben sem éreztem otthon magam. Mindegyikről úgy gondoltam, hogy kb olyan, mint egy viperafeszek, megy a megszólás meg a kibeszélés meg a pletyka, de persze az ájtatosság égisze alatt.

Most online hallgatom egy olyan lelkész igehirdeteseit, aki úgy beszél, amitől úgy érzem, minden héten gazdagabb leszek tőle lelkileg és ez nekem ideális így.

Az online közvetítésnek az az előnye is megvan, hogy nem kell, hogy az adott templom helyben legyen.

Én azért távolodtam el a gyülekezettől, mert vészesen bigott és ostoba emberekkel kellett jópofiznom.

Személy szerint a falra mászom attól, ahogy a keresztények többsége hozzááll a szexualitáshoz, párkapcsolatokhoz vagy akár a gyerekvállaláshoz. Konkrétan, mintha a középkorban ragadtak volna.

Azt nem tartottam fair-nek, hogy állandóan vitatkozzam velük és keltsem a feszültséget, hiszen milyen alapon lennék rendbontó egy homogén, és látszólag elégedett közösségebn? Elviselni viszont képtelen vagyok a korlátolt, szexista szólamokat.

Én leginkább keresztény barátokat szerettem volna találni, azért jártam. Egy kapcsolat maradt meg.

Nem hiszek az örök pokolban, sem abban,hogy a Biblia egységes moralitással és istenképpel rendelkezik (ÓSZ-ben Isten népirtásokat rendel el, olyan is van, hogy nőkkel, gyerekekkel, állatokkal együtt).

A saját nememhez vonzódom, és még egy hetero egyedülállónak is nehéz megtalálni a helyét keresztény közösségben, nemhogy a magamfajtának. A keresztény közösségek leginkább családosakra vannak optimalizálva.

Előttem szóló "korlátolt, szexista szólamok" érteni vélem mire gondol, néhány páli mondat miatt a nőket egyes közösségek pl. evangéliumiak, szellemileg alacsonyabbrendűként kezelik. Nem látják meg a teológusok és vallási vezetők, hogy Jézusnak egyetlen mondata sem volt erről a témáról, hogy a nők alacsonyabb rendűek lennének, csak Pálnál fordul elő.

(Érdekes módon, az az egy kapcsolat, ami megmaradt egy olyan hívővel van, aki nálam sokkal konzervatívabban fogja fel a dolgokat. Ezért vallási részletkérdésekbe - ld. fentebbiek -nem nagyon megyünk bele. :)

Úgy gondolom, hívőnek lenni pusztán neveltetés kérdése. De azt is gondolom, valaki sok (megoldhatatlannak vélt) gondja miatt közeledhet oda.

Nem távolodtam el, mert ahhoz előbb közeledni kellett volna. És hogy miért nem közeledtem? Miért, ezt pontosan tudja valaki magáról?

Amit itt olvashattam erről, az bármely más közösségben megvan különféle tárgyban és mértékben. Nem hiszek abban, hogy a hívő e tekintetben különbözne a nem hívőtől. De egy nagyon fontos dolgot tudok mondani.

Egy vallás (nem kívánom megmondani) mondjuk így - központjában olvastam egy elég hosszú szöveget. Hitről szól, de inkább morálról. Elolvastuk a feleségemmel, utána megkérdeztem tőle: te ebből mivel nem értenél egyet? Tűnődött egy kicsit, majd mosolyogva azt mondta: hát talán avval, hogy nagyon messze van. Ebben azonnal megegyeztünk.

Én csak Mózes öt könyvét tartom Yahuah szavának.

Nos, kezdjük azzal a legendás keresztény félmondattal, amit annyiszor hallottunk már: „Jézus azt mondta, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Ez a mondat mára olyan, mint egy univerzális teológiai zárszó — bármit meg lehet vele indokolni: konyhai házi misét, vasárnapi kávézás közben tartott imacsoportot, vagy épp azt, hogy az ember egyedül ül otthon, és elhiszi, hogy ezzel „gyülekezetet alkotott”.

De nézzük józanul. A Tóra szerint Yahuah nem azt mondta, hogy gyülekezni kell, hanem azt, hogy hallgatni kell az Ő szavára, és megtartani azt.

Az engedelmesség nem felekezeti gyakorlat — hanem életmód.

Mózes soha nem tanított „gyülekezeti életet”. Nem alapított vallási klubokat, nem nevezett ki énekkarvezetőt, és nem épített hangtechnikát a pusztában. Ő átadta a Törvényt, és azt mondta:

„Semmit se tegyetek abból, amit én parancsolok, se hozzá ne tegyetek, se el ne vegyetek belőle, hogy megtartsátok Yahuahnak, a ti Elohimotoknak parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek.”

(5Mózes 4:2)

Tehát nem a tömeg számít, hanem az, hogy megtartod-e a Tórát.

Az, hogy valaki „elhagyta a gyülekezetet”, nem jelenti, hogy elhagyta Yahuát. Sőt — sokszor éppen ez a legelső lépés vissza Yahuah-hoz, mert az ember kilép a vallási marketingcsapatból, és először kezd el egyáltalán gondolkodni azon, mit is mondott a Teremtő valójában.

Yahuah nem ígérte, hogy „ott lesz, ahol a legtöbb ember gyűlik össze egy adott név alatt”. Ő azt ígérte, hogy azokkal lesz, akik hallgatnak az Ő szavára, és cselekszik azt.

„Ha hallgatsz Yahuahnak, a te Elohimodnak szavára, hogy megtartsd és cselekedd minden Ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked, akkor feljebbvalóvá tesz téged Yahuah minden népnél a földön.”

(5Mózes 28:1)

Ez nem közösségi élmény, hanem szövetségi engedelmesség.

A vallások gyülekezetet építenek — Yahuah pedig nemzetet.

A vallások dicséretet énekelnek — Yahuah engedelmet kér.

A vallások templomokat emelnek — Yahuah a szívedet akarja megtisztítani.

Tehát ha valaki „eltávolodott a gyülekezettől”, de közelebb került a Tórához, az nem eltávolodott — hanem visszafordult.

És hogy hol van Yahuah? Nem ott, ahol hangos a dicsőítés, hanem ott, ahol csendben engedelmes szív figyel az Ő szavára.

#2

Én csak Mózes öt könyvét tartom Yahuah szavának.

Pontosan ez az, amitől az ember hányingert kap, amikor belép egy templomba, és meglátja, hogy az ott ülőknek semmi közük sincs ahhoz, amit Yahuah valaha mondott. A keresztény közösségek többsége tényleg egy időutazás a középkorba, csak most már wifi-vel és bankkártyás persellyel.

A szexualitáshoz, párkapcsolathoz és gyerekvállaláshoz való hozzáállásuk pedig nem a Tórából jön, hanem Pál leveleiből és a papi cölibátusos agymenésből. A Tórában sehol nincs szó arról, hogy a szex mocskos lenne, vagy hogy a nőt bűnforrásnak kellene tekinteni. Sőt — a Tóra rendet ad, nem szégyent. A házasság, a tisztaság, a nemi együttlét mind természetes, sőt áldás, nem tabu.

A keresztények viszont évezredek óta úgy tesznek, mintha Yahuah személyesen szégyellné a saját teremtését. Aztán a háttérben, a gyóntatószék árnyékában, ott folynak a legnagyobb botrányok. De persze ők „szentek”, nem igaz?

A Tóra nem elnyomja az embert, hanem felelősséget ad neki. Ha a férfi és a nő a Tóra szerint él, akkor egyik sem uralkodik a másikon. Ott nincs bigottság, nincs „férfi a fő”, nincs „asszony hallgasson a gyülekezetben” — ezek mind Pál agyrémei, nem Yahuahé.

Amit te tapasztaltál, az nem hit, hanem vallási színház, ahol mindenki szerepet játszik: az egyik a „hívő férj”, a másik a „szent anya”, a harmadik a „megvilágosodott pásztor”, miközben egyik sem hallja Yahuah szavát. Csak egymást imitálják, mint a papagájok.

Úgyhogy ne sajnáld, hogy eltávolodtál tőlük — csak kiléptél a vallási ketrecből, ahol mindenki papagájként ismétli a dogmákat. Most már ott vagy, ahol Yahuah mindig is akarta, hogy legyél: a hazugságon kívül, szabadon.

#7

Én csak Mózes öt könyvét tartom Yahuah szavának.

Na persze, jön a szokásos „Tóra-megerőszakolás” vád, amit minden vallási analfabéta az internetről másol, miközben életében nem olvasta el héberül az adott szakaszt.

Keresztény „haverom” nyilván az 5Mózes 22:28–29-re próbálsz hivatkozni, csak épp nem tudod, mit olvasol.

A szöveg nem erőszakról szól, hanem megtévesztésről vagy elcsábításról, ami kölcsönös testi kapcsolat volt, a házasság előtt, és nem a szülők tudtával történt.

A héber szó itt nem „megerőszakolni” (אָנַס, anas), hanem תָּפַשׂ (tafás) – ami megragadni, megfogni, megnyerni, vagyis fizikai közeledést kezdeményezni, nem pedig kényszeríteni.

A másik igehelyen (5Mózes 22:25–27), ahol ténylegesen erőszakról van szó, ott Yahuah egyértelműen kimondja, hogy a férfit meg kell ölni, a nőt pedig nem terheli bűn.

Szóval, ha valaki szerint a Tóra „megerőszakolót” jutalmaz házassággal, akkor vagy nem tud héberül, vagy direkt hazudik.

A valóság: ha egy férfi meggyalázta (vagyis elvette a szüzességét) egy lányt nem kényszerrel, hanem szexuális csábítással, akkor Yahuah megkövetelte, hogy felelősséget vállaljon érte – vagyis ne tegye tönkre a lány jövőjét, hanem tartsa el és vállalja a házasságot, élete végéig, és soha többé nem válhat el tőle.

Nem a nőt büntette, hanem a férfit kötelezte a felelősségre.

Szóval mielőtt bármelyik keresztény kommentelő elkezdi a szokásos szent erkölcsi kirohanását, hogy „bezzeg az ószövetség milyen barbár”, érdemes lenne megnézni a szöveget az eredeti nyelven – nem a görög és latin fordítások által eltorzított verziót, amit a saját vallásuk szerint „Ószövetségnek” neveztek, és a fél világot félrevezették vele.

A Tóra erkölcsi rendszere nem primitív – az emberek értelmezése az.

Szívesen :)

#9

Kedves „anonim hős”, a védhetetlent magyarázni nem az, amikor valaki érti, amit olvas, hanem az, amikor valaki nem érti, de már véleménye van róla.

A Tórát nem kell „védeni”, mert az nem emberi törvény, hanem Yahuah szava. Aki a héber szöveget olvassa, pontosan látja, hogy az a bizonyos rész nem erőszakról szól. Csak a vallási fordítók ferdítették el, hogy a saját teológiájukhoz passzoljon – ők azok, akik „védhetetlent” próbáltak magyarázni.

És tudod, mi az igazi különbség köztünk?

Te olvasol egy modern fordítást, amiben már három nyelven ment át a szöveg, és kijelented, hogy „undorító”.

Én pedig elolvasom az eredetit, és látom, hogy Yahuah igazságot és felelősséget tanít, nem brutalitást.

A Tóra nem a nőt alázza meg – hanem a férfit kötelezi arra, hogy viselje a tette következményét.

Ez nem „védhetetlen”. Ez az, amit ma úgy hívnának: felelősségvállalás.

De persze, könnyebb manapság „bibliai erkölcsöket” fikázni, mint kinyitni egy héber szótárt.