Keresztény szülők, mikortól kezdtél hinni abban, hogy a gyereked hite is egy igazi, élő kapcsolat?

Testvéreimnél láttam, hogy mikor alsósok voltak, akkor is voltak már igen komoly kérdéseik. A szentgyónást is nagyon komolyan vették elsőáldozás után.

A gyerek pedig azt tudja imádkozni, amije van neki, fejben. Ne várj tőle elmélkedést, prédikációt. A szentmiséről pedig annyit, hogy sok felnőtt is végigunatkozza, nem életkortól függ ez, hanem attól, hogy felismeri-e az isteni művet a liturgiában.

Én csak Mózes öt könyvét tartom Yahuah szavának.

Nos, ez a kérdés tipikusan keresztény problémából fakad: hogyan lesz az automatikusan betanított imamalomból „élő hit”.

A válasz pedig egyszerűbb, mint amennyire szeretnék bonyolítani: soha.

Mert egy gyerek nem „Yahuahhoz kapcsolódik”, hanem a szülei vallásos szokásrendszeréhez.

Megtanulja, hogy a vacsora előtt kell mondani valamit, amit a felnőttek „imának” hívnak, és hogy ha szépen összekulcsolja a kezét, akkor kap dicséretet.

Ez nem hit, ez viselkedéstréning.

Pont úgy működik, mint a „köszönj a néninek” vagy a „ne szaladj az útra”.

A keresztény világban a gyerek „hite” nem más, mint korai kondicionálás, amivel később jól jövedelmező hívő lesz belőle.

Olyan, mint egy reklám, amit elég korán látsz ahhoz, hogy soha többé ne felejtsd el a logót.

A Tóra viszont teljesen más logikán alapul:

Yahuah soha, sehol nem kéri, hogy a gyerekek „higgyenek” benne.

Ő azt mondja: „Tanítsd meg nekik a parancsolataimat, hogy megtegyék azokat.” (5Mózes 6:7)

Nem „higgyék el”, nem „érezzék át”, hanem cselekedjék.

A megértés és az élő kapcsolat nem a templomi mantrákból, hanem az engedelmességből születik.

A keresztény gyerek tehát hisz, mert megtanították neki, hogy higgyen.

A Tórában nevelt gyerek pedig tapasztal, mert az életében működik az, amit Yahuah mondott.

Ez a különbség az utánzás és az ismeret között.

Szóval hogy mikor lesz „valódi, élő kapcsolat”?

Amikor az ember abbahagyja az ismételgetést, leteszi a rózsafüzért, becsukja a szemét — és végre kinyitja a Tórát.

#1

Én csak Mózes öt könyvét tartom Yahuah szavának.

Látod, itt a keresztény önámítás csúcspontja: „a gyerek már komoly kérdéseket tesz fel” — persze, például azt, hogy „anya, miért kell elmondani ugyanazt a szöveget minden este, ha úgysem történik semmi?”

A „szentgyónás” meg… nos, az a pont, ahol a gyerek megtanulja, hogy a bűnt nem a tetteinek következményeiből kell megérteni, hanem a pap engedélyétől függ. Ez az a pillanat, amikor a lelkiismeretet lecserélik egy vallási engedélyrendszerre.

És persze a mise unatkoztat — mert nincs ott Yahuah, csak az ember saját szertartása. A gyerek még érzi, hogy ez üres, csak később tanulja meg, hogy „nem illik unatkozni, mert az bűn”.

A Tóra ezzel szemben nem kér liturgiát, nem kér szónoklatot, és főleg nem kér „elsőáldozást”.

Csak annyit mond: „Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy hallgassanak az én szavamra.” (5Mózes 6:7)

Nem a papéra, nem a katekizmusra, hanem az Élő Szóra, amit Yahuah adott.

A Tóra szerint a gyerek nem azért lesz „hívő”, mert megjegyzi a liturgiát, hanem mert látja, hogy a parancsolatok működnek az életben.

Ott nem színjáték van, hanem valóság.

Úgyhogy amikor azt mondod, „felismeri-e az isteni művet a liturgiában” — barátom, ott már a mondat is téves.

Yahuah soha nem nevezte „isteni műnek” a liturgiát.

Az Ő műve a teremtés, az igazság és az élet, nem az ember által gyártott miseprogram.

A gyerekek azért unatkoznak a templomban, mert ösztönösen érzik: ez nem az Atya hangja.

#3:

"Ez nem hit, ez viselkedéstréning.

Pont úgy működik, mint a „köszönj a néninek” vagy a „ne szaladj az útra”.

A keresztény világban a gyerek „hite” nem más, mint korai kondicionálás, amivel később jól jövedelmező hívő lesz belőle.

A Tóra viszont teljesen más logikán alapul:

Yahuah soha, sehol nem kéri, hogy a gyerekek „higgyenek” benne.

Ő azt mondja: „Tanítsd meg nekik a parancsolataimat, hogy megtegyék azokat.” (5Mózes 6:7)"

Na és mi a különbség a kettő között? mind a kettő parancsok megtartásán alapul.

"A Tórában nevelt gyerek pedig tapasztal, mert az életében működik az, amit Yahuah mondott."

Persze, működik. Azért üldözik őket kétezer éve, azért voltak a pogromok.

#6

Na, kedves névtelen „történész” — te most tipikusan az a típus vagy, aki az egész „Ószövetséget” egy vallási zacskóba gyömöszöli, és ráírja, hogy „zsidó vallás”.

Aztán elégedetten hátradőlsz, mintha most valami világmagyarázatot adtál volna.

Pedig amit csinálsz, az nem teológia — az általános iskolai hittan és történelem összekeverése.

Kezdjük azzal, amit már a gyerekek is tudnának, ha egyszer elolvasnák magát a Tórát:

A Tóra = Mózes öt könyve.

Pont.

Nem Jeremiás, nem Ézsaiás, nem Zsoltárok, nem semmilyen későbbi pogány írás, amit a babiloni száműzetés után a judaista papok toldottak hozzá.

A Tóra Yahuah törvénye, nem vallás.

Nem zsidó, nem keresztény, nem rabbinikus — hanem az Elohim által adott alkotmány az Ő népének.

És nem, az „Ő népe” nem egy etnikai klub.

Nem az a „pogány judaista zsidóság”, akik templomot építettek és emberi hagyományokat állítottak a Tóra fölé.

Yahuah népe azokból áll, akik megtartják az Ő parancsolatait, nem pedig azokból, akik papi köntösben zsolozsmáznak róla.

Azt mondod:

> „Mind a kettő parancsok megtartásán alapul.”

Na, ez pont az a mondat, amitől látszik, hogy nem érted a különbséget a Tóra és a vallás között.

A Tóra nem vallási rituálékat tanít, hanem az élet működését:

mitől lesz egészséges a közösség, tiszta az ember, békés a föld, és igazságos az ítélet.

A vallás viszont nem megtartani akarja a Törvényt, hanem felülírni:

– „Tartsd meg, amit a rabbi mond.”

– „Kövesd az atyák hagyományát.”

– „Áldozz az egyház oltárára.”

Pontosan ez az, amit Yahuah megtiltott.

A másik remek „érved” pedig:

> „Azért üldözik őket kétezer éve, azért voltak a pogromok.”

Nem, barátom.

A Tórát megtartókat üldözték valamikor réges rég, mert a világ mindig gyűlölte az igazságot.

De itt jön a nagy baj a logikáddal: kétezer évvel ezelőtt már nem létezett a Tóra népe.

Nem volt kit üldözni, mert az igazi Tórabeli Izráel már rég szétszóratott, és a helyét a pogány, rabbinikus judaista vallás vette át.

Amit üldöztek, az tehát nem Yahuah népe, hanem azok a vallási rendszerek, amelyek az Ő nevével üzleteltek.

Szóval igen, „üldöztek” valakit —

de nem a Tóra népét, hanem a szétszórt, emberi hagyományokra épülő zsidó vallást, amit azóta is politikai és vallási érdekek mozgatnak.

A vallások mindig is egymás ellen hangolták a saját híveiket, és időről időre jöttek a pogromok, háborúk, keresztes hadjáratok — a politika és vallás házasságából született szörnyetegek.

De a Tóra népét nem tudod üldözni, mert nem létezik szervezetként — csak egyenként, azokban, akik megtartják Yahuah szavát.

Ne keverd össze Yahuah népét azokkal, akik Yahuah nevével üzletelnek.

A kettő között akkora különbség van, mint a kert és a templom között:

– az egyikben élet nő,

– a másikban halott dogma porosodik.

Szóval, mielőtt legközelebb „pogromozni” kezdesz,

talán előbb olvasd el, mi az a Tóra, és ki az a Yahuah,

mert amíg „Jehova”, „Jézus” és a „zsidók” keverékében élsz, addig csak vallási árnyékokat fogsz rugdosni.