Fizikusként hihetek Istenben?

Question

A saját tapasztalataim alapján kiált felém, hogy valamilyen felsőbb erőnek, rendnek léteznie kell, akit nevezhetünk Istennek, Brahmannak, Hegel nyomán Világszellemnek vagy bárhogy máshogy. Akármennyire is próbálkoztam találni, továbbra sem tudok tudományos és bizonyított választ a "Miért?" kérdésekre, csak a "Hogyan?"-ok leírására. Természetesen fel lehet hozni Lee Smolin kozmikus biológiáját, meg a feketelyukakat mint anyaméheket, de ezt a fizikusok kevesebb, mint 5%-a fogadja el és erre ugyanúgy semmilyen empirikus bizonyíték nincs, mint a vallásos hitekre, amellett, hogy elég őrült elmélet. Márpedig ha ezt nem fogadjuk el, akkor marad a véletlen, meg a kozmikus lottó, meg a nagyon alacsony valószínűségek sorozata, amihez ha még hozzászorozzuk a földtudományból, a kémiából, biológiából, meg a történettudományból a későbbi valószínűségeit annak, hogy a természet, az ember, majd az emberi közösség kialakulhatott pont így, akkor elég kicsi számot kapunk. Szinte a nullához közelit. És amúgy elfogadom az Everett-féle sokvilág elméletet, ami feltételezi, hogy több univerzum is létezik az összes lehetséges kimenetellel, jelennel, múlttal és jövővel. Viszont a multiverzum sem ad magyarázatot arra, hogy miért van ez a semmi helyett vagy a teljes káosz helyett vagy az időnként van, időnként nincs helyett, hiába egészül ki az összes többi lehetőséggel. És arra sem tudok magamban pontot tenni, hogy miért lehet, hogy a világ finomhangolt, hogy létezhet a Borde–Guth–Vilenkin-tétel, a Noether-tétel, a relativitáselmélet, a klasszikus fizika rendkívüli szabályossága vagy épp az ősrobbanás, úgy hogy közben ott van a kvantummechanika határozatlansága a jól leírhatóan véletlenszerű, de mégis valószínűségi folyamataival. Úgy gondolom, hogy logikus arra következtetnem, hogy valami/valaki létezik, ami az egészet egybe fogja, mint egy közös alap. Plusz ott van a matematika, ami akkor is érvényes lenne, ha én, az emberiség vagy az egész univerzum nem létezne. Szóval már van egy olyan dolog, ami szellemi eredetű absztrakció, előbb létezett és alapvetően mégis az anyag eszerint szerveződik.A tudomány soha nem fog tudni választ adni a miértekre, hisz ebbe a téridőbe be van szorítva. A kettő teljesen eltérő terület, ahogy Aquinoi is szétválasztotta az elsődleges és másodlagos megokoltságot, de a világ szépsége, szimmetrikussága és szabályosága mögött meghúzódó rendet mégis alapvető.És mivel érzem, hogy minden lényegét tekintve egy, emiatt jutottam erre a következtetésre.

Válaszadó #2 · Accepted Answer

A hitet, mint módszert elveti a természettudomány módszertana.
Ne hivatkozz másokra, az semmit sem jelent, érvénytelen érvelés.
Nyilván teszünk ambivalens dolgokat, hagyományból, szokásból és ugye a lopás is tiltott, mégis nagyon sokan tömik a zsebüket, visznek haza a munkahelyről mindenfélét, gemkapcsot, tollat, nyomtatópatront, papírt, csavart, szeget, ki mihez tud könnyen hozzájutni, pedig egyébként becsületes emberek.
Heisenbergnél hiba volt, hogy hitt, talán ebben gyökereztek a tévedései, mert volt neki több is. Einsteinről meg csak legendák szólnak, a valóságban inkább vallástalan volt és az is megjegyzendő, hogy a híres tudósoknak mindig is volt egy imázsa, a közvéleményben kialakult összkép, arculat, benyomás vagy megítélés róluk és csak kevesen vállalták fel a vallásosak ellenérzését, az ateista megnyilvánulásokat, mert ha szembe mentek volna az akkori közvélemény nagyon jelentős, szerintem túlnyomó többségével, azonnal támadások keresztüzébe kerültek volna.
Ettől függetlenül természettudósnak a hit nincs megengedve. Nem alkalmazhatja, mint tudós, az meg, hogy magánemberként pedig igen, az csak duma, mert nem lehet (talán nem is szabad) a kettőt szétválasztani. Ha az ember elveti a hitet, mint módszert ebben, akkor nem akceptálhatja, illetve alkalmazhatja abban.
A módszer van elvetve.

Válaszadó #1 · Answer

Két válasz is lehetséges:
1. Egy vérbeli tudós csak addig hisz, amíg kutat, keresi a bizonyosságot. Közben KÉTELKEDIK is! Ha erre rájött, a hit okafogyottá válik helyére lép a TUDÁS.2. Mint korábban írtam, nem zárható ki egy "felsőbb intelligencia"! Ez azonban nem igazolja sem az évszázadok alatt rácsontosodott teológiai ungabungákat, sem a liturgiai hókuszpókuszokat! Mivel etikája és esztétikája gyakorlatilag nulla, az emberi lét szempontjából mintha NEM IS LÉTEZNE.

Válaszadó #3 · Answer

Kérdező, neked a módszered nem tudományos.
Ezzel pedig nem lehet dolgozni, csak a meggyőződésed ellen, akkor pedig az eredmények elmaradnak, mert a tudomány nem így működik, nem a hiten alapul. Ezzel csak szenvedni fogsz, ha ebből akarsz megélni.
Mivel 100% humán beállítású vagy, hozzád jobban illik a filozófia... de ezzel is van egy gond. A témakör rendben van, a filozófia ezzel is foglalkozik, amiről te idáig beszéltél. A gond ott van, hogy az is tudomány, neked pedig lövésed sincs a tudományhoz, szóval a filozófiával is felsülnél (csak ez nem derül ki olyan hamar, mint a fizikánál).Ami igazán hozzád illik, az a teológia. Az pontosan úgy működik, ahogy te műveled. Itt érvényesítheted az elképzeléseidet és a belőlük levont következtetéseket.
Ha ebből akarsz megélni, erre kell mozdulnod. Itt lesznek eredményeid is, és ha jól csinálod, meg is becsülnek majd.
Csak arra kell vigyáznod, hogy melyik egyház melyik felekezetét választod, mert az ő tanításaikkal nem mehetsz szembe.

Fizikusként hihetek Istenben?

Kapcsolódó kérdések: