Mi történt Jézussal a keresztre feszítés és a feltámadás közötti három napban?

"Alászállt a poklokra", pl. itt tudsz róla olvasni:

[link]

Néhány dolgot ír a Biblia. Egyrészt a teste teljesen biztos, hogy meghalt, a szellemét visszaadta az Atyának, az emberi lelke pedig a holtak hazájába került, mint minden embernek. Nem a Pokolba. A Pokolba és a Mennyországba az utolsó ítélet után kerülhet bárki, és ez még nem töürtént meg.

1. A biztos testi halál.

A keresztrefeszítés során a testfolyadék vészesen lecsökken, a besűrösödött vérből egy ponton kiválik a plazma, ami szívburokba szívárog, ez összeszorítja a szívet, a szív nem tudja tovább pumpálni a teljesen besűrösöödött vért, és megszakad. Ezt abban a korban jól tudták az emberek, mert sok keresztre feszítés történt. A római katonákat, akik a keresztre feszítést végezték, szintúgy kereszre feszítették, ha az elítélt túlélte, ezért az egyik római katona átszúrta Jézus oldalát, és leellenőrizte, hogy azzonnal "víz és vér" folyik belőle, vagyis a besűrösödött vér és az átlátszó plazma, tehát Jézus halott. Ez János evangéliumában van leírva.

2. Jézus visszadta a szellemét az Atyának.

Lk 23:46, RÚF "Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt." Ugyanez van a Mt 27:40-ben is. A "lelkemet" fordítás nem pontos. Az ógörög szöveg nem lelket (pszükhé), hanem szellemet ír (pneuma).

3. Jézus lelke a halottak hazájába került.

Péter apostol az ApCsel 2-ben mondja, hogy Isten feltámasztotta Jézust, miután feloldotta a halál fájdalmait, és az ApCsel 2:27-ben Dávid próféciáját idézi róla, hogy "nem hagyod lelkemet a holtak birodalmában, nem engeded, hogy szented elmúlást lásson", itt a lélek, azaz pszükhé szó szerepel, nem pedig a szellem, azaz a pneuma szó.

Jézus teste holtan ebben a világban egy sírban a föld alatt, lelke a túlvilágon a holtak hazájában (az ógörög szövegben a holtak hazáját Hádész néven említik, ez nem a Pokol, hanem az összes testileg meghalt ember lelkének első állomása a haláluk után), szelleme a mennyben az Atyánál.

De az Ő szelleme nem egy halandó, emberi lélek, nem egy teremtmény, hanem Isten örökkévaló szelleme, úgy is ismeretes, mint Szent Szellem, vagy Szentlélek. A lélek (az állatoknak is van) és a szellem (csak Istennek és az ő képére teremtett embereknek van) megkülönböztetésének szempontjából szerencsésebb a Szent Szellem név. Bár Jézus, mint ember három részre volt "szakítva": test, lélek, szellem, különböző helyeken, Péter apostol írja, hogy az at Atya örökkévaló Szellem által kihozta lelkét a halottak közül. Sátán, aki fogva tartja ez emberi lelkeket a Hádészben, tehetetlen volt a Szent Szellem erejével szemben, és ez örökre megtörte a bűn következményének, a Halálnak az erejét. Jézus lett így az elsőszülött a halottak közül, az első, aki nem csak a fizikai testében támadt fel a halálból, hogy újra meghaljon, mert ez a fajta feltámadás néhány emberrel megtörtént korábban is, hanem a végleges, szellemi, örökkévaló testben támadt fel, amely alkalmas a mennyben való életre. Fel tudta venni, és élettel megtölteni az eredeti halott fizikai testét is, hogy a tanítványai felismerjék, de különféle más testeket is fel tudott ölteni (lásd az emmausz felé tartó tanítványoknak teljesen más testben jelent meg az úton feltámadása után). Pál apostol írja, hogy "Ha ismertük is Krisztust test szerint, már nem így ismerjük." Szerintem arra gondolt, hogy Krisztus emberi mivolta, hogy hogyan nézett testileg, amíg itt élt a földön, nem lényeges már, mert ő mrá a feltámadott, szellemi valójában van jelen az egyházban.

Miután feltámadása után még kb. 40 napot töltött a tanítványaival, és beszélt nekik az Isten Országáról (eredeti ógörög szó szerint Királyságáról), felment a mennybe, és elküldte a Szent Szellemet vagy Szentlelket a világba, hgy azok is éljenek és feltámadjanak majd az utolsó napon az örök életre, akik hisznek benne és engedelmeskednek Neki.

Lehet, hogy mást is ír a Biblia, de ennyit biztosan igen, amit ide leírtam neked.

Minden titkot úgysem tudunk, de olyasmit határozottan állítani, amiről nem ír semmit a Biblia, nem lenne okos dolog. Nem különféle emberek vagy hitvallások szövege a mérvadó, hanem a Bibliáé. Annyit mond a Biblia, ami elegendő a hithez, de annyit nem, ami szükségtelenné teszi a hitet.

aláírás: nevem: Senki

#7 nem volt szokás a láb eltörlése! A keresztre feszítés lassú kínhalál volt, 2-4 nap alatt halt meg az így kivégzett. Ezért is használták a Római birodalom egész területén a lázadó rabszolgák kivégzésére. Gyakran a városokba vezető utak mentén állították fel a kereszteket, hogy a rajtuk haldoklók napokig intő példa legyenek.

A Bibliában is szerepel, hogy csak külön engedéllyel gyorsíthatták meg a kivégzettek halálát a lábtöréssel, azzal az indokkal, hogy a húsvét ünnepére ne legyenek haldoklók a város közelében. Ha nem pénteken -egy fontos ünnep kezdete előtt pár órával lettek volna-, hanem egy hétköznap történt volna a kivégzés, akkor senkinek eszébe se jutott volna a lábtörés.

A jelenleg elérhető, végletekig lebutitott és cenzúrázott "kanonizált" szövegek nem adnak erre választ.

Arra se adnak választ, hogy milyen tanításokat adott át Jézus a feltámadása és a mennybe menetele között eltelt időszakban, aminek minden egyes napját a tanítványaival töltötte.

A 382-es római zsinaton rögzítette először az akkori pápa, Damáz pápa a "pápai tekintélyével" az olvasható Biblia pontos tartalmát, vagyis a kánont.

Megbízta Szent Jeromost a hivatalos latin bibliafordítás, a Vulgata elkészítésével.

Azokat az evangéliumokat és iratokat, amelyek nem kerültek be ebbe a válogatásba, nem nyilvánították "sugalmazottnak" és kitiltották a keresztény templomokból.

Ezt a cenzúrát Geláz pápa fejezte be 490 korul, aki kiadta a Decretum Gelasianumot. Ez a dokumentum tartalmazta a történelem első hivatalos jegyzékét a tiltott, apokrif evangéliumokról. A rendelet kimondta, hogy ezeket a könyveket a keresztényeknek el kell kerülniük, és ki kell tiltani az egyházból.

Végül IX. Gergely pápa idején, az 1229-es toulouse-i zsinaton az egyház megtiltotta a laikus hivoknek, hogy az evangéliumokat vagy a Biblia bármely részét birtokolják vagy népnyelvre lefordítva olvassák.