Vannak itt mások is, akik vallásilag keresztények, ugyanakkor filozófiában a keleti filozófiák jóval közelebb állnak hozzá, mint a (modern) nyugatiak?

Én úgy szoktam magam meghatározni, hogy vallásomban határozottan keresztény vagyok, hisz Jézus Krisztus követője vagyok, keresztény egyház, a katolikus egyház tagja vagyok, oda járok misére, gyónni stb. Ugyanakkor filozófiámban ezerszer közelebb állnak hozzám a keleti filozófiák és a keleti vallások filozófiái, mint a nyugatiak, bár a nyugatiak is szervesen és erősen hatottak rám. A keresztény hitem teológiáját sokkal jobban le tudom fordítani keleti nyelven a filozófia nyelvére akár a buddhista, akár a védikus, akár az arab/perzsa, akár kínai, akár a zsidó filozófia segítségével, mint pusztán a görög-római filozófiával, meg az egzisztencializmussal. Ugyanakkor hatott rám természetesen a három nagy görög (Szókratész, Platón, Arisztotelész), a sztoicizmus és hasonlók, jelentős mértékben Aquinoi Szt. Tamáson, Canterbury Szt. Anzelmen, Hippói Szt. Ágostonon, valamint a patrisztika és skolasztika egyéb nagyjain keresztül, továbbá a keresztény racionalizmuson keresztül (pl.: Leibnitz, Descartes vagy Pascal). A kiinduló pontok ők, de ott már vannak vitáim, ahová a nyugati filozófia kifutott a modern korban. Viszont még így is úgy gondolom, hogy amennyiben nem a vallási részét nézem, hanem a filozófiát és a vallásfilozófiát, mint okoltságot, axiómákat stb., hangsúlyosabban érzem benne a közösségi eszményt, mint a modern nyugati filozófiában, de még valamennyire a sima nyugati filozófiánál is.

Más is van így?