Miért szorult vissza a Katolikus Egyházban a latin nyelv használata?

A II. vatikáni zsinat döntött arról, hogy a misézés nemzeti nyelven történjen, a latin nyelvű (és gyakran tridenti rítusú) misézés mint különleges, ünnepi lehetőség maradt meg, amivel ritkán élnek.

A latin egy holt nyelv, a teológiát viszont érteni kell, nyilván legjobb ha azt az ember az anyanyelvén tanulhatja, mert úgy a leghatékonyabb, ezért a tankönyvek is nemzeti nyelvűek.

A pápai enciklikák régebben valóban zömmel latin nyelvűek voltak, de régebben is voltak kivételek. Manapság az eredeti nyelvet a pápa anyanyelve határozza meg, vagy annak a nemzetnek a nyelve akihez speciálisan szól, ha van ilyen. Az első szavak ilyenkor is gyakran latin nyelvű idézetek és erről nevezik el az enciklikát, aminek címe hagyományosan nincsen.

Azért, mert így könnyebben át lehet fogalmazni az eredeti evangéliumi szöveg üzenetet, hogy nincs egy fix viszonyítási alap, ami mindig változatlan.

Sajnos, ahogy kijön egy-egy újabb biblia fordítás, mindig atfogalmaznak benne valamit az eredeti üzenethez képest.

Pláne, hogy a valódi, tájékozódási pontként használható szöveg nem is a latin volt, mert már az is csak egy fordítás, az eredeti, ógörög szöveg fordítása.

1

A latin egy holt nyelv, a teológiát viszont érteni kell, nyilván legjobb ha azt az ember az anyanyelvén tanulhatja"

Az ószláv nyelvet se beszéli már senki, a szláv nyelvterületeken mégis az ószláv az ortodox liturgia és a Biblia nyelve, nem az adott ország népnyelve.

4

"Egy ponton úgy gondolták, hogy nem ártana ha a hívek értenék is ami elhangzik a templomban, nem csak mormolják az ő részüket, jól-rosszul"

Nem túl régen még a hivatalos ügyintézés nyelve is a latin volt Magyarországon.

Aki tudott írni és olvasni, az tanult latint is.

Aki meg írástudatlan volt, az se maradt le semmiről.

Egyrészt, ha nem tudott olvasni, akkor a nepnyelvre fordított bibliát se tudta olvasni.

Másrészt meg a prédikációt soha sem latinul mondta a pap, hanem a gyülekezete nyelven.

Egyfelol az 1600-as evekben bekovetkezo reformacio kovetkezmenye: kifejezett cel volt a misezes, szertartasok az egyszeru ember szamara ertheto nyelven torteno eloadasa hogy a hitet kozelebb hozzak az emberekhez, ne csak a latinul nem tudok szamara ertelmetlen zsolozsmazas legyen a templomi elmeny.

A masodik levalas az 1960-as evekben kovetkezett be, immaron a katolikus egyhazban, kb. ugyanezen okokbol: az afrikai, amerikai es azsiai terites is kifejezett alacsony hatekonysagu volt a holt nyelv hasznalata miatt, igy maguk a papok szorgalmaztak a helyiek szamara ertheto nyelvek hasznalatat.

A latin nyelv használata a Katolikus Egyházban a II. vatikáni zsinat (1962–1965) határozatai miatt szorult vissza, mivel az egyház azt szerette volna, hogy a hívek az anyanyelvükön értsék és éljék meg a szentmisét.

A hívők számának csökkenése és a modernizáció kulcsfontosságú hátteret biztosított a II. vatikáni zsinat döntéseihez. Az egyház vezetése – különösen XXIII. János pápa – felismerte, hogy a Katolikus Egyház kezdett elszigetelődni a modern társadalomtól, és a latin nyelv merev ragaszkodása is egyfajta gátat szabott a hívők eléréséhez.