Hamis prófécia?

Nincs bizonyiték csak belemagyarázás, de az érdekes.

Arra valóban nincs egyetlen olyan mondat Dániel 11-ben, hogy "itt most Antiokhoszról átvált egy másik személyre". Ezért az, hogy pontosan hol történik a váltás, értelmezési kérdés.

Viszont arra van bibliai bizonyíték, hogy Dániel próféciái nem merültek ki Antiochosz történelmi korában.

Jézus például a Dániel könyvéhez kötött "pusztító utálatosságot" még jövőbeli eseményként említi (Mt 24:15), János pedig a Jelenésekben újra felhasználja Dániel fenevad-képeit, és egy végidőbeli eseménysorra alkalmazza őket.

Tehát az Újszövetség maga mutatja, hogy Dániel képei egy történelmi beteljesedésen túlmutató, végidőbeli jelentéssel is rendelkezhetnek.

Ezért a kérdés inkább nem is az, hogy "belemagyarázás-e", hogy Antiochosz után van-e még valami, hanem inkább az, hogy Dániel 11:36-tól pontosan hol és milyen módon lép túl a prófécia az Antiochosz-féle történelmi előképen.

Nagyon fontos a Dániel könyvének értelmezése szempontjából, hogy maga az újszövetség nem úgy kezeli Dánielt mint lezárt beteljesült proféciákat.

“Magából a bibliából van erre bármi bizonyíték hogy hirtelen átvált Antiokhoszról egy másik személyre vagy ez csak szimpla belemagyarázás?”

Ha a tipológia belemagyarázásnak számít, annak csak belemagyarázás. De ha ezt állítod, akkor a szó szerinti történeti értelmezésen kívül minden más értelmezés is csak belemagyarázás.

Szia,

Szerencsés helyzetben vagyok mert Dániel próféta könyvéről írtam a teológiai szakdolgozatomat, így alaposan utánajártam ennek a témának. Bár a kritikai bibliakutatók - akik szerint a könyv a ie. 2. században készült, és csak utólag megírt prófécia - megpróbálják a szöveget Antiokhoszra ráhúzni, ez a kísérlet éppen az általad említett pontokon bukik meg: Antiokhosz nem a Szent Hegy - Jeruzsálem - és a tengerek között halt meg, és az ő idejében nem történt meg a halottak feltámadása sem.

A prófécia nem tévedett, hanem a kritikai magyarázat erőltet rá egy olyan történelmi alakot a szövegre, akire az egyszerűen nem illik rá.

A Dániel 11 egy progresszív prófécia, amely a Dániel 2, 7 és 8 fejezeteire épül. Ahogyan a korábbi látomásokban a Római Birodalom, majd annak vallási-politikai utódja - a kis szarv - eltart végidőig, úgy a Dániel 11 is eljut a végidőig. A Dániel 11:35-36 körül a prófécia átvált a pogány Róma korszakából a középkori valláshatalom korszakára. A "vég ideje" nyilvánvalóan nem akkor jött el. Így a modern északi király sem a Szeleukida Birodalom - Antiokhosz, hanem a globális, végidei vallási elnyomó hatalom - Jelenések könyve babiloni paráznájával és fenevadjával párhuzamban.

Jól látod, hogy a Dániel 11:45 után azonnal a végidő és a feltámadás következik. Ez azért van, mert a 40-45. versek a történelem legutolsó szakaszát, a közvetlenül Krisztus második eljövetele előtti eseményeket írják le. A Dániel 11:45-ben bszereplő az északi király nem más mint a végidei antikrisztusi szövetség, ami eléri a hatalma csúcsát, de hirtelen "végére jut, és senki sem segít rajta." Ez a Jelenések 19-ben leírt fenevad bukásának felel meg. A Dániel 12:1-2 pedig Krisztus felkelését, a nyomorúságos időt és az igazak feltámadását írja le. Ez nyilvánvalóan nem Antiokhosz idején kellett, hogy megtörténjen, hanem a mi jövőnkben - illetve a történelem lezárásakor - fog megtörténni.

Maga az Úr Jézus Krisztus is prófétának nevezte Dánielt (Máté 24:15), és a jövőre vonatkoztatta a szavait - a pusztító utálatosságot, ami Dánielnél szerepel - nem pedig egy múltbeli, Antiokhosz-féle eseményre. Ha a könyv ie. 165-ben íródott volna, akkor a szerző nem láthatta volna előre hajszálpontosan a Római Birodalom felemelkedését, a Messiás halálának pontos évét - lásd Dániel 9 – a 70 hét próféciája - Jeruzsálem isz. 70-es pusztulását, vagy a Nyugat-Római Birodalom szétesését. Mivel ezek is hajszálpontosan beteljesedtek, a könyv isteni ihletettsége és valódi prófétai jellege vitathatatlan.

Üdv. Péter

Szia,

A héber költészetben és próféciákban a tulajdonnevek, címek és egyedi tisztségek gyakran állnak névelő nélkül. A Dániel 9:25-ben a kifejezés így szerepel: Masiach Nagid "Felkent Fejedelem". Ez egy konkrét, uralkodói és messiási cím. Ha a szöveg csupán egy tetszőleges főpapra - mint III. Óniász - utalna, akkor a kohen ha-masiach "a felkent pap" kifejezést használná, ahogyan a Mózes könyvei teszik. A "Felkent Fejedelem" kifejezés egyértelműen a várt Messiás-Királyra utal. A másik probléma a kiindulópont. A Dániel 9:25 szövege feketén-fehéren leírja a kezdőpontot: "a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat kijövetelétől", és ie. 605-ben Jeruzsálem még állt! Ebben az évben volt az első babiloni betörés, de a várost és a templomot csak ie. 586-ban rombolták le. Hogyan indulhatna el Jeruzsálem újraépítésének parancsa akkor, amikor a város még le sem volt rombolva? A történelemben I. Artaxerxész perzsa király ie. 457-ben adta ki azt a rendeletet, melyet Ezsdrás 7 örökített meg szánukra, amely teljes politikai és vallási autonómiát adott Jeruzsálem újjáépítésére.

Nézzük meg a matematikát a prófécia által meghatározott ie. 457-től indítva:

A prófécia első szakasza: 7 hét + 62 hét = 69 hét - ez prófétai napokban mérve 483 év). Ha ie. 457-ből előre számolunk 483 évet - figyelembe véve, hogy ie. 1-ből isz. 1-be lépve nincs 0. év - akkor hajszálpontosan isz. 27-hez jutunk. Mi történt isz. 27-ben? Jézus megkeresztelkedése, amikor a Szentlélek által felkenetett (Misiach), és megkezdte földi szolgálatát.

A prófécia szerint a 70. hét közepén - 3,5 évvel később, azaz isz. 31-ben a Felkent "kiirtatik" (meghal), de nem önmagáért, és véget vet a véres áldozatoknak. Jézus pontosan isz. 31 tavaszán halt meg a kereszten, és az ő áldozata tette feleslegessé a földi templomi áldozatokat.

III. Óniász ie. 171-es halálára sem a szövegi indítás (ie. 605), sem a teológiai tartalom nem jön ki.

Az is történelmi tévedés, hogy Antiokhosz elpusztította a várost.

IV. Antiokhosz Epifánész meggyalázta a templomot - disznót áldozott benne és Zeusz szobrot állított - de nem rombolta le és nem pusztította el a várost. A templom épülete állva maradt, a makkabeusok később megtisztították, ez a Hanuka ünnepe. A várost és a templomot a Római Birodalom (Titus hadvezér seregei) pusztította el teljesen, a földdel téve egyenlővé isz. 70-ben. Dániel próféciája erre a római pusztításra utal, ami évszázadokkal a makkabeusi kor után történt.

Ha a könyvet ie. 164-ben írták, hogy a zsidóknak reményt adjon Antiokhosz ellen, akkor a szerző miért írt volna le olyan "próféciát" (Dániel 9:26), miszerint a várost és a szenthelyet el fogják pusztítani? Ez teljesen ellentmondott volna a makkabeusi győzelmi hangulatnak és a templom újjászentelésének!

Üdv. Péter