A keresztények miért ítélik el a karteziánus felfogást?

Szia,

Igazad van abban, hogy a modern keresztény apologetika - például William Lane Craig, Alvin Plantinga vagy éppen C.S. Lewis öröksége - gyakran használ dualista vagy karteziánus jellegű érveket a materializmus és a reduktív fizikalizmus ellen. Amikor a materialista tudomány azt állítja, hogy a tudat, a szabad akarat és a mentális okozás csupán az agy elektrokémiai illúziója, a keresztények joggal védik az elme és a szabad akarat ontológiai valóságát.

Meggyőződésem szerint a materializmus téved, és a szabad akarat, valamint a tudat valóságos. A probléma nem a materializmus elleni harccal van, hanem azzal az eszközzel - a karteziánus dualizmussal - amellyel ezt vívják.

Descartes nem volt gnosztikus testgyűlölő, és Biblia - különösen az Ószövetség, a héber gondolkodásmód - sem ismeri a test és a lélek éles elválasztását. Mózes első könyvében a 2:7 szerint Isten megformálta az embert a föld porából, bele lehelte az élet leheletét és az ember élő lélekké (nefes) lett. Ez alapján tehát nem szétválasztható a test és a lélek. Descartes-nál a lélek "a gépben lakozó szellem". Bár a sofőr szeretheti a Ferrarit, a sofőr túléli az autó összetörését. Kiszáll belőle, és tovább él. Az bibliai teológia éppen itt húzza meg a határt: ha a test meghal, a sofőr sem él tovább külön. Nem létezik tudatos lélek a test nélkül. A halál egy öntudatlan állapot a feltámadásig.

A karteziánus dualizmus - még ha nem is gnosztikus - óhatatlanul a lélek halhatatlanságának dogmájához vezet, ez pedig bibliai szempontból nézve gyengíti a feltámadás súlyát, hiszen ha a "sofőr" a halál után azonnal a mennybe vagy a pokolba megy, és ott tudatosan él tovább, akkor a Krisztus második eljövetelekor történő testi feltámadás már csak egy "másodlagos kiegészítés", nem pedig a végső győzelem az elmúlás felett. Ha a lélek test nélkül is öntudattal bír, akkor a halottidézés, a spiritizmus és a túlvilági kommunikáció teológiailag lehetségessé válik - amit a Biblia és határozottan elítél.

Üdv. Péter

Azt mondják hogy a dualizmus azért rossz mert a dualizmus szerint az ember "énje" egy lélek aki egy testben lakik vagyis a test csak egy gép. Attól félnek hogy a dualizmus szerint az ember teste csak egy gép.

De tulajdonképpen az ember teste mindenképpen egy gép, akár a dualizmus akár a materialista monizmust nézzük. A materializmus csak abban máshogy azt mondja hogy csak a gép létezik, míg a dualizmus szerint a gépben lakik egy lélek is, ami valamelyest értékesebbé teszi. Egyszerűen elkerülhetetlen hogy a testre mint gépként tekintsünk, mert akkor a modern orvostudományt ki kéne dobni. Az orvos pontosan úgy dolgozik mint egy szerelő aki azt nézi hogy mi romlott el, mit kell kijavítani a szerkezetben.

A hülemorfista antropológia közelebb áll a tudomány mai állásához, mint a karteziánus dualizmus.

A keresztény tanítás szerint létezik tisztán intellektuális teremtett valóság (angyalok), és tisztán anyagi teremtett valóság (ember alatti teremtés), és ez a kettő akár interaktálhat is egymással. De ez az interakció nem azonos a lélek és a test antropológiai viszonyával.

Egyébként a res extensa/res cogitans kettéválasztása hozta létre a modern materializmust és idealizmust.

"A kereszténység általában hülémorfista akar lenni de szerintem annak az elméletnek már lejárt az ideje. Például egy váza nem úgy néz ki hogy a porcelán + a "vázaság" forma holisztikus egysége, hanem sok sok anyagnak az összeállása."

A váza egy aggregátum, amelynek formája mesterséges forma, nem szubsztanciális forma, ami a természetes létezőknek van. Valamint a mibenlét (essentia) nem azonos a formával. A hülemorfizmusban a lélek a test képességeinek aktivizáló princípiuma, nem a mibenléte. Emiatt minden emberi működés, cselekvés megoszlik a lélek és a test között.

#8

"Meg Aquinói Tamás azt mondta hogy "én nem a lelkem vagyok", amit szintén nem értek hiszen én valójában a tudat vagyok. Amikor a kezem megmozdítom akkor az akaratommal mozdítom meg, a kezemet. ÉN mozdítom meg a kezemet/testemet, ami azt jelenti hogy én magaba tudat vagyok, ami mozgatja a testét. Szinte intuitív hogy az én az maga a tudat, avagy a lélek."

A lélek ebben az életben a tomizmus szerint nem több, mint aktualizáló, éltető princípium, ami a túlvilágon sérülten tud létezni. Minden emberi képesség megoszlik a lélek, mint aktualizáló princípium és a test között. Még azok az intellektuális képességek is a testi képességektől függenek, amelyeket a túlvilágon továbbvisz a lélek - sérülten.

Ez összeegyeztethető azzal, hogy ha fizikailag megsérül az agy, akkor miért változik meg az adott ember viselkedése.

Szent Tamás szerint az emberi megismerés passzív, az érzéki adatok feldolgozásából meríti az információkat, nincsenek veleszületett ideái - ez is összeegyeztethető a tudomány állásával.

Szent Tamás szerint ebben az életben az ember számára nincs tökéletes önismeret, csak a túlvilágon.

Továbbá a tomizmus szerint az angyaloknak van érzékelés nélküli immateriális tudásuk, Istentől kapott veleszületett ideáik, intuitív, tévedésmentes megismerésük, tökéletes önismeretük - annyira, hogy ezt a szintet az ember még a túlvilágon sem tudja teljesen elérni.

(Abba nem mernék belemenni, hogy Szt. Tamás szerint az embert az anyag teszi individuummá, nem a formája, mint az angyalokat. De ebben nem mindenki értett egyet a skolasztikus filozófia keretein belül sem.)