Fordítási/kutatási kérdés (Dániel és a nagy kígyó)?

A Baálról és a sárkányról szóló részt Szent Jeromos emelte be a Dániel könyvébe, a másodkanonizációval maradt kánonban, tehát a reformáció során keletkező egyházak nem is ismerik el szent szövegként.

Szent Jeromos kiválóan beszélt latinul és görögül (és héberül) is, többek közt elkészítette a Biblia újrafordítását (ami azóta is él), ekkor kijavította a latinra hibásan fordított részeket.

Az eredeti görögben és a Vulgataban is sárkány szerepel (drakwn és draco), és a magyaron kívül is ez a fordítás terjedt el. A magyarok talán nem tudtak mit kezdeni a sárkánnyal, ezért itt a kígyó verzió terjedt el.

Hogy mi lehetett a kígyó?

Ha abból indulunk ki, hogy a bölcs Dániel nem "vetít", hanem csak egy ókori ismeretekkel (meg esetleg egy kis segítséggel?) rendelkező emberként próbál számára érthetetlen jelenséget leírni (vagy ő nagyon is értette, de a közönségnek csak így tudta elmagarázni), akkor fogadjuk el, hogy egy "sárkányt", vagy "kígyót" imádtak a babilóniak. Tehát valami nagyot, megjelenésében állatszerűt, aminek pikkelye, vagy sima bőre, esetleg szárnya is volt. Esetleg nagy-nagy hangja, talán még tüzet is okádott.

Láttál már sugárhajtású repülőgépet, utánégetővel?

Az elpusztításához szurkot, hájat és szőrt főzött össze, ebből pogácsákat csinált, beadogatta a kígyó szájába, amitől az szétpukkadt. A szurok kőolajszármazék, volt belőle a Közel-Keleten bőven. A háj az érdekes, sertést nem nagyon tartottak, helyesebb inkább birkafaggyúra gondolni. Szőre sok mindennek lehetett, lehetett állati, vagy akár növényi rost, mint a gyapot. Ez utóbbi kettő a formázáshoz kellett (a faggyú ugye a gyertyához is kellett, el lehet képzelni, hogy a faggyú és a szőr valamilyen gyúrható, formázható masszát alkot), a szurok pedig kiválóan ég - Dániel tehát robbanószert, egyfajta kézigránátot készített. Ki tudja még, hogy mit főzött bele? A szurok a görögtűznek is alkotórésze, javítja a tapadást, az olajat, kátrányt ismerték a Közel-Keleten, salétromuk, meszük lehetett...

A sárkány pedig "megette" és "szétpukkadt". Magyarul Dániel beledobta a gránátjait és felrobbantotta a sárkányt.

Sziasztok!

Senkit nem szeretnék megsérteni de ugygondolom nem jo komolyan venni ezt a történetet. Dàniel könyve 12. fejeztetböl àll, ez logikailg is igy àll helyt hiszen a 12. fejezet végén azt mondja az Angyal Dànielnek hogy pecsételje be a könyvet (Megjegyzem, ha valaki komolyan tanulmànyozza a Szentiràst, akkor tudhatja hogy manapsàg ez màr eg nyitott könyv)

A 13., 14. fejezet csupàn kiegészités amit a Romai Katolikus Egyhàz fogadott el és tett bele a Bibliàba több màs irattal együtt(Szerencsére a Kàroli forditàsban ezek nem szerepelnek) Luther Màrton tanitàsaira vàlaszolva ezzel...Én személy szerint sem ezeket a fejezeteket, sem a többi apokrif iratot nem tartom Istentöl ihletettnek (Ha valaki összeveti az ihletett iratokkal ràjön hogy miért)

Persze ezzel senki vallàsi meggyözödését nem szerettem volna megsérteni, megbàntani csak gondoltam leirom érdekességként ha màr szoba került ez a fejezet

Tisztelettel: L

Miért, az első 12-t komolyan kell venni? Komolyan nem akarlak megsérteni a hitetekben, de...

lehet, hogy ez trollkodás, de a második, hosszú választ is én írtam - tulajdonképp az egyetlen relevánsat a témában. Látjátok, ilyen az, ha valaki veszi a fáradtságot és utánanéz, ahelyett, hogy élből az apokrifeken kezdene vitázni - a másik hitbéli meggyőződését maximálisan szem előtt tartva. Persze...

Kedves utolso vàlaszolo!

Maximàlisan tiszteletben tartom màsok hitét, de ugygondolom mindenkinek joga van tudni azt, hogy a 13. és 14. fejezet hogyan került bele Dàniel könyvébe. Ha erröl a könyvröl beszélünk jo tudni azt, hogy mi az, ami eredetileg odatartozik, és mi az, amit késöb hagytak jovà Innentöl fogva a màsik emberen àll az, hogy mit kezd ezzel az informàcioval, hogy él-e vele, vagy elveti. Ha valaki ezt sértésnek vette akkor elnézését kérem!

A màsik dolog az elözö 12. fejezettel kapcsolatban: Ugyancsak emberfüggö, én azt mondom hogy egy keresztény embernek illik komolyan venni màrcsak azért is, mert maga Jézus Krisztus utalt rà többször is. (Pl: Màté 24,15) Az Ujszövetség is sokat hivatkozik rà, Jelenések könyve példàul erre a könyvre alapul.

Tovàbbà ebben a könyvben Dàniel és tàrsai bemutatjàk azt, hogy milyen egy Istenfélö ember élete, ugygondolom erre érdemes odafigyelni föleg a mai vilàgban. Aztàn hatalmas nagy proféciàk vannak benne, az egész emberi történelmet àtfogo jövedölések. (Érthetö ezek utàn Michelangelo Dàniel àbràzolàsa) És nem beszélve a 9,24-27-ben lévö proféciàrol amely a Messiàs elsö eljövetelérö idöi kijelentést tartalmaz Jézus fellépése elött kb 500 évvel

Isaac Newton a hires fizikus kijelentése is rendkivüli miszerint: „aki Dániel könyvét nem ismeri, az a kereszténység alapjait nem ismeri"

Nos ezek utàn én azt mondom, hogy azt a 12. fejezet komolyan lehet venni. Persze hogy ezzel màs mennyire ért egyet, azt döntse el mindenki sajàt maga

Üdvözlettel: L

Az a gond, hogy maguk az apostolok sőt Jézus is is hivatkoztak nem-kanonizált igékre... Kezdjük ott, hogy nincsen sehol sem szó a héber kánonban, hogy Jézust "nárázertinek fogják hívni" (Mt 2,23). Sem az, hogy a farizeusok Mózes székében ülnek. Hénoch könyve sincsen kanonizálva, de Szt. Júdás (nem az iskarióti) 1,14-15 között hivatkozik rá. Arról sincsen szó az Ószövetségben, hogy Mózes holttestének kérdésében a sátán vitatkozott volna Mihály arkangyallal. (Júd 1,9)

Tehát itt sokkal inkább az átadott tanítás függvényében kell az egyes iratokat tekinteni.

Dániel könyve (12 fejezet) a világ nemzeteit vizsgálja és látomásban előre bemutatja a nagy dinasztiák hatalomért folytatott küzdelmét az író idejétől kezdődően egészen „a vég idejéig”. Dániel könyve előre megírt világtörténelem!

Megdöbbentően pontos és már ez is erőteljes bizonyítéka annak, hogy Ihletett mű.

Először is: a 12 vagy több könyv a református, vagy katolikus álláspontot tükrözi. Katolikusok szerint több, reformátusok közt kevesebb. A jelenlegi kérdés viszont nem arról szól, hogy melyik egyháznak van igaza. Koncentráljunk a kérdésre!

Másodszor: jelenlegi formájában Kr. e. 160-as években keletkezett, ez az Ószövetség második legkésőbben keletkezett könyve.

Történelmi háttere teljesen elnagyolt, hibás, ami az ötödfél évszázados távlatból tulajdonképpen teljesen érthető is. Ezért azonban az egész könyv forrásértéke kérdőjeles. Mégis sok történelmi téveszme ered innen, így Baltazár lakomája a perzsa betöréskor, Nebukadnézár őrülete, stb. Baltazár (Bél-sar-uszur) nem Nebukadnézár (II. Nabú-kudurri-uszur), hanem Nabonidusz (héber Nabúnáj, Nabú-naid) fia és társuralkodója volt. Babilont nem a médek, hanem a perzsák foglalták el, akiknek akkorra a médek alattvalóivá váltak. A „méd Dárius” értelmezhetetlen jelző, Babilont a perzsa Cirrusz (Kurus) vette be, és ő rakta le a satrapia-szervezet alapjait is. A Dániel 9, 1. hasonlóképp: „Achasvéros”-t általában I. Xerxésszel azonosítják, de csak II. Xerxészt követte Dareiosz nevű uralkodó. Ekkor médekről már szó sem volt (i. e. 5. század), de ezidőben a zsidók is legalább engedéllyel rendelkeztek a hazatérésre, még ha nem indult is meg a nagyobb arányú áttelepülés. Dániel amúgy sem élhetett az i. e. 7. századtól az i. e. 5-ig.

Dániel könyvének eseménytörténetét gyakorlatilag törésmentesen folytatja a Makkabeusok két könyve, amely i. e. 100 körü keletkezett és ezek a legkésőbbi kanonizált könyvek.A több száz évnyi távlat miatt legfeljebb az i. e. 6. századi eseményekről élő i. e. 2. századi elképzeléseket láthatjuk. A vallás i. e. 2. századi állapotának i. e. 7–6. századba való visszavetítése mindenképp anakronisztikus.

Viszont a második századból visszanézni párszáz évet és utólag megjósolni kicsit olyan, mintha megjósolnám a múlt heti lottószámokat...